Olyan vagyok mint az angolok. Ugye azok mindig az időjárást emlegetik (ha hiszek az olvasmány és filmélményeimnek). Miért? Mert sz@r!! Hát ez az! Hogy valami változatosság is legyen bejött az eső mellé a százas szél, egész éjjel rázta a ponyvát, én nem hallottam belőle semmit, békésen aludtam, mert úgy döntöttem, hogy vagy jól megvarrtam, ragasztottam, hegesztettem, szegecseltem és akkor kibírja a vihart, vagy elszakad valami, akkor meg nincs mit tenni vele ebben az időben, majd holnap felbecsülöm a kárt. Viszont J panaszkodott, hogy mindig felriadt a zajokra, meg ő egyébként is aggódósabb. Szerencsére semmi kár nem esett, minden kitartott odakint. Már reggel 7-kor nyomultam kifelé a műhelybe, ezekkel a nagyobb méretű duplacsigákkal kissé meggyűlt a bajom, nem kétszer, hanem többször annyi idő kell az elkészítésükhöz mint a szimpláknak, szóval nyűg van, bár inkább csak a monotonitás ami a rossz, amúgy a munka nem az a kellemetlen fajta, mint pl a mosogató lefolyó pucoválás, merthogy tegnapelőtt kispiráloztam a 3m csőből vagy kilónyi belekocsonyásodott bűzlő zsírt. Ezt a munkát lehetetlen cizelláltan, élvezettel végezni.
Hogy mégis legyen valami itt amit érdemes nézegetni, kaptam két linket. https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=tx2sElHO0X8#! és https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ATw_aOxK-qc#! Ez az 1981-ben bemutatott TV film sorozat, melyet a Vitray Tamás forgatott az M/S Vörösmartyn. Annak idején meglehetősen sok hibát fedeztem fel benne, mostanra megkopott a kritikus véleményem, inkább nosztalgiával és szeretettel nézem a képsorokat, hisz ezek pontosan akkor készültek amikor én is hajóztam, pl ott voltam az M/S Petőfin amikor a tengeri találkozást forgatták. Mindazonáltal a film elég gyengécskére sikeredett, nem csak a vontatottsága miatt, hanem rengeteg lehetőséget puskázott el a stáb azzal, hogy képtelen volt feladni az "előkelő idegen" pozícióját. Nem "vették fel a tempót", figyelmetlenül mentek el az élet mellett. Megrekedtek a fedélzet, parancsnoki híd, tiszti szalon "púderos" szintjén. Ez nemcsak képletesen, de szó szerint is igaz, nem voltak képesek alsóbb szintekkel is kapcsolatot teremteni, a gépház büdös volt nekik, a lakótérből nyíló ajtónál tovább nem volt kedvük mélyebbre behatolni, azért mutogatják állandóan a szelephimbákat, holott onnan még négy emelet van ahol emberek dolgoznak napi 8 órát, vagy amennyivel többet éppen szükséges. Kacagtató volt amikor a Vitray hogy érzékeltesse a méreteket levesz a szerszámtábláról egy olyan 50-es körüli villáskulcsot, mert az számára a nonpluszultra, ahelyett, hogy megkérdezett volna egy "olajostalpút" és az megmutatta volna a hengerfejhez valót, amit a nyakára húzhatott volna (hogy megrogyjon tőle). Engem olyasmi is idegesített, hogy a kabint következetesen szobának hívta, de hát egy szárazföldi patkánytól mit várjon az ember? Meg amikor azt mondja "...Ez se a Vörösmarty..." oszt látszik a magyar lobogó a felvételen, " Vaze nem veszed észre, hogy rajta állsz?". Van még a végén egy sokkal hitelesebb fekete-fehér film az M/S Székesfehérvár "hazajáró" típusú hajóról, ez jóval az én időm előtt készült (bár az én első hajóm az M/S Újpest volt a Fehérvár testvérhajója) a, a Zimonyi kápó már parti beosztásban dolgozott a "fúrótoronyban" ( a tengerészek hívták így az Apáczai utcai központot), a Toldy Miki aki mint gépápoló szeparátort pucol, addigra már gépüzemvezető volt.