Szóval ez a veretgyártás (legalábbis nekem) nem megy gyorsabban. Szabni varrni a vasakat, pláne fúrni a saválló acélt, ami eszi a szerszámot aprólékos munka. Az első két kép a main és a mizzen gaffjának vereteit mutatja. Ezek csuklósan csatlakoznak az árbocokon csúszó "U" alakúra hajlított laposvasakhoz. Így néztek ki reggel amikor nekikezdtem lehajtani 1,5-ös lemezből a szélesítéseket, hogy ne tudjanak billegni felhúzáskor, leengedéskor. Hát ráment a nap amire estére a harmadik képen látható formájukat elnyerték. És ez még csak a sprőd kétharmadkész állapot, át kell csiszolni az egészet és salétromsavval lemaratni, a savat közömbösíteni, szóval lesz még vele meló, sőt az árbocon sikló részt marhabőrrel be is kell borítani. Ezért szűkszavúbb mostanában a napló, erről a bigyózós munkáról sokat nem lehet mesélni. A negyedik képen a szék támlája már lekárpitozva látható (hm az alsó sor dísszögelés lehetne egyenesebb), az ülőrésszel elakadtam, mert rajta a rugóborítás, a dupla afriktömés (kókuszháncs), a rávarrt takarással, de muszáj elmennem holnap műbőrért valahova a kéderekhez, érdekes lesz ha majd a boltban azt mondom, hogy 3 cm-t kérek az 1,40-es anyagból. Mindazonáltal elégedett vagyok magammal, úgy döntöttem, hogy így év végéhez közeledve (amúgyis nemrég volt nov. 7.) kitüntetem magam a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatával, szerintem dolgoztam annyit érte, mint az aki annakidején kapta és abban a házban lakott aminek a bontásánál kukáztam. De ha mégsem, akkor abban azért biztos vagyok, hogy kapta olyan is aki fele annyit se melózott életében mint én.
Vacsora után néztem a Duna TV-ben a "Rózsa Sándor"4. rész ismétlését. valamikor a '80-as években ment, emlékszem Hofival az élen mennyit cikiztük, hogy ilyen rosszul megy a szögedies őzés benne, meg olyan szarok a figurák.... Hát, meg kell mondjam összehasonlítva a mostani TV műsorok minőségével, a színészek, a színművészek pirosseggű majombohóccá alacsonyításával, a sok idióta amerikai szarral ami ömlik a képernyőről, ez volt bizony a csúcs. Csak el voltunk kényeztetve. Az inga leng, jobbra-balra, mi csak kapkodjuk (csóváljuk) a fejünk. Jobbágyság-reformkor-úrimagyarország-vörösdiktatúra-fehérterror-proletárdiktatúra-puhadiktatúra-rablókapitalizmus-neobolsevizmus....most éppen mi jön? Pedig ha jól belegondolok nincs minőségi változás (csak mennyiségi, de aki tanult dialektikus materializmust az tudhatja, hogy a "mennyiségi változások előbb-utóbb minőségibe csapnak át"). Magyarországon a polgári demokráciának nincsenek hagyományai. Itt mindig valamiféle diktatúra volt. Koppány diktatúráját Szent István diktatúrája váltotta és így ment tovább és tovább. Úgy átlag 30 évente az éppen hatalomra került vezér kifosztotta az alattvalókat. Legjobban árulkodnak a szavak. A szavazást X párt "nyerte" meg. X párt szerezte meg a "hatalmat". X párt "győzött", stb, stb. Soha senki nem mondta azt, hogy a szavazók X pártot bízták meg a nemzet irányításával. Hogy X párt fogja szolgálni a nemzetet. Ha netalán kezdenének valamiféle kicsiny csírái kibújni a demokráciának, azonnal jön egy diktátoraspiráns és mindenkit aki mást gondol mint ő, kikiállt a haza ellenségének. Aki magyar vele tart, ergo aki nem tart vele az nem magyar.
Tegnap vasazás közben hallgatom a Klubrádió "Szombat délelőtt" műsorát, Csomós Róbertet kérdezgeti a Kun Zsuzsa. ( http://pescador.uw.hu/ ) Csomós Róbertről már írtam korábban, vendégünk volt Amapolán a parti party alkalmával, a Kisember hozta magával, aki úgy tűnik gyűjti az érdekes embereket. Ennek a rendkívüli embernek egy története nagyon megragadta a figyelmemet. Fiataloknak szokta elmesélni, amikor azok életük kilátástalanságán keseregnek. Éppen az ÁVH vendégszeretetét "élvezte" és mikor magánzárkájából (ahova azért csukták be mert nem volt hajlandó megenni a férgekkel teli kelkáposztafőzeléket), időnként kiengedték sétára az udvarra, gyakorta megfordult a fejében, hogy összetöri a koponyáját a kapurácson, ahogy Rajk László titkára, testőre tette korábban ( egyáltalán megfordul a fejében a most gyakorta "kommunistázó" ifjaknak, hogy hány kommunistát gyilkoltak meg a kommunisták?) szétverte a fejét. De végülis nem tette meg. És úgy alakult, hogy egy hónap múlva a tengerparton süttette a hasát fagylaltot nyalogatva monokinis lányok társaságában. Szóval fel a fejjel, csak semmi nyavalygás!