Kezdek hinni benne, hogy van (odafent?) valaki aki húzogatja a strigulákat. De messzebbről kezdem. Meséltem, hogy Dunaharasztiban a Direct Line cégnél találtam egy barátságos fiatalembert aki megígérte, hogy összeszednek nekem valamennyi saválló acél hulladékot. Nos hívtam tegnap, női hang jelentkezett, hogy az illető otthagyta a telefonját az asztalán és ma se lesz bent, szóval majd hívjam máskor. Viszont azt is írtam, hogy egyszerre több vasat is tartok a tűzben, ma hívott PL aki a Bisset könyvek kapcsán volt látogatóm és mondta, hogy megvan a kontakt személy, megbeszéltünk egy találkozót, ahova odarobogóztam, onnan meg autóval vittek tovább egy céghez, ahol volt mindenféle kívánatos anyag. Szándékosan nem írok se neveket, se cégneveket, mert az üzlet barter, mármint a küldőm és a kiszolgáló közt, amit elképzelhető, hogy tiltanak az adójogszabályok. A lényeg az, hogy a végén, amikor fizetni akartam, senki nem volt hajlandó pénzt elfogadni. Márpedig kb 15-16 kiló saválló acél még ócskavas áron se aprópénz. Nem egy gyakori jelenség a mai elridegült merkantilista világban. Nálam időnként előfordult, hogy valami anyagomból volt maradék és ha kellett valakinek odaadtam és amikor fizetni akart érte mindig azt mondtam, mondom, hogy ez nem egy bolt, itt ha van valami ami nekem nem kell és valakinek meg igen, az viheti. Hát most (és nem először) visszafelé is működött a dolog. Talán megérdemeljük. Nem kell szólni nekünk soha, ha látjuk, hogy valakinek segítségre van szüksége. Pár napja két ember küszködött a sólyán egy motorcsónakkal, nem bírta a könnyűcske Opel az autópályagumikkal, kipörögtek a kerekei a betonon. Eldobtuk amit éppen csináltunk és kérés nélkül futólépésben mentünk J-vel tolni az autót, ki is rántottuk a csónakot az utánfutóval a vízből, mint a sicc. Az emberek hálálkodtak (egyikük még valami "mivel tartozom"-ot is mondott), de mi már húztunk is vissza a dolgunkhoz. Ezért mondom, hogy valahol valaki...ha nem lenne nagyképűség azt mondanám, hogy az "Öreg" figyel rám.
Szóval lett anyagom, délután már, miután ráraktam a második réteg lakkot a délelőtt egyszer lelakkozott szék farészeire, folytattam a veretgyártást. Jó "húzós" meló, hogy érzékeltessem, próbáljon valaki 5-ös lemezből bilincset hajtani egy 155mm átmérőjű árbocra, hogy szép is legyen (nekem sikerült). Most, akárcsak mint a kőfaragók és balett-táncosok, párhuzamosan folytatok kárpitos és lakatosmunkát.
