Hála Istennek senki nem halt meg tavaly óta az osztálytársaim közül. Ettünk ittunk, csak a végén rontott egy kicsit a hangulaton, hogy "Satya" felháborodott, vette a kabátját ás elszáguldott. Hát....igen ő Fideszes. Neki valahogy olyanra egyszerűsödött a világ, hogy aki nem ért egyet a Viktorral, az nyilván szemkilövető gyurcsánnyik. Pedig a helyzetet legjobban a Kelemen Feri jellemezte. " A szocikat csak utáltam...ezektől már kezdek félni is".

Amúgy szinte valamennyi osztálytársam  nagyjából a pályán maradt, ha nem is a villamos szakmában, de mindenféleképpen a műszaki életben talált megélhetést, legtöbbünk már nem aktív, de vannak igazi kemény legények, akik még mindig "csúcsra járnak", a bal oldalamon a sötét zakóban pl Viszoczky Rezső, aki minden villannyal működő fővárosi tömegközlekedési eszköz és főleg azok villamos energiával való ellátásának  szakértője, legyen az Combino, vagy éppen a most érkező Alstom metrókocsik. Kérdezgettem a 4-es metróról, pl megtudtam, hogy az a bizonyos fúrópajzs ami a lukat csinálja a város alatt 5MW teljesítményű (!!!) és a segédüzeme (csillesor, rakodók, stb) még plusz 1,5MW. Csak úgy tudják egy hosszú nyomvonalon energiával ellátni, hogy a városi középfeszültségű 10kV-ot feltranszformálják a duplájára, hogy minél kisebb legyen a feszültségesés és így a fél város alatt át tudtak fúrni egy betápról. Rengeteg problémával kellett megküzdeni az építés során, ez egy kiszámíthatatlanságokkal és állandó kihívásokkal megtűzdelt mérnöki feladat, hol vízbetörés ( érdekes megoldás, pl a japánok ez ellen úgy védekeznek, hogy mindent lefagyasztanak amerre a fúrás halad, így gyakorlatilag vízbetörés nem fordulhat elő, mert csak akkor hagyják felmelegedni a környezetet amikor már bent vannak a tübingek szigetelve), hol sziklás részek hátráltatják a munkát, egyszerűen csak az outszájderek agyában fordulhat meg olyan gondolat, hogy egy ilyen munkát, pláne korlátoltan rendelkezésre álló pénzalapokkal, pontosan határidőzve lehetséges megtervezni. Ez nem a politika játszótere ahol az van amit éppen az hazudik aki erősebb. 

Miután ma hajnalban a Keletiből indult a vonatom Miskolcra nem jöttem haza a hajóra aludni, hanem J lakásában aludtam, a pályaudvartól párszáz méterre. Hát, egész éjjel forgolódtam, pedig az ágy kényelmes, matrac párnák minden kifogástalan, korábban évekig laktunk ott, de én mostanra már csak hajón tudok aludni. Itt leteszem a fejem, lecsukódnak a szemeim és reggel kinyitom őket. 

Fél hétkor elindult velem és Kata lányommal a vonat és mentünk a csontkovácshoz. A vonatozás nagyon kellemes volt, végre hosszan hallgathattam gyermekemet, alaposan kibeszélgettük magunkat, nem sürgetett az idő, bár vittem úti olvasnivalót, de bele se néztem, mert folyamatosan áradt belőlünk a szó, már ezért megérte elmenni vele. Viszont megérkezvén jött a "fekete leves". Hát ez valami kegyetlen dolog.  Ropogtak a csontjaim...  mit mondjak...soha nem volt ilyen kezelésben részem és alighanem ez volt az utolsó is... hogy röviden és plasztikusan fogalmazzak (Emlékszik valaki amikor a masszőr Chaplint dögönyözte a gőzfürdőben? Na az jutott az eszembe.) a félórás kezelés alatt több ízben ennél közelebb sz@r a lukhoz csak reggel volt. Hazavonatozás után még megtoldottuk az együttlétet egy közös ebéddel, aztán elbúcsúztunk. Mindent egybevéve szép nap volt, bár a kezeléstől az egy hete tartó nyakfájásom, ami már kezdett szűnni kiújult (csoda, hogy a fejem nem szakadt le, amikor megcsavarta, mint Steven Seagal amikor kinyírja a rosszfiúkat), de hát végülis nincsen öröm üröm nélkül, továbbá amibe nem halsz bele attól erősödsz, és egyéb ilyen marhaságok...

Hazatérve egy hajót daruztak ki mellettünk, én nem szeretek beleszólni más manőverébe, most se tettem, de idemásolom, igy NEM SZABAD hajót daruzni. A csúcspélda ez, https://www.youtube.com/watch?v=Qv8W4W-iJvE  .Mi a hiba? Nos az, hogy az emelőbrágákat (azokat a hevedereket amik az emelést tartják) MINDIG ki kell kötni előre és hátra, hogy a hajó fenekén nehogy össze-, szét-, elcsússzanak. Ilyen egyszerű, mégis a "profik" gyakran elhanyagolják.

Más. A vonaton beszélgetve jutott eszembe egy vicc amit nemrég olvastam valahol a neten. Zanzásítva: Megérkezik egy panzióba egy külföldi vendég, a panziós bizalmatlan, előre kéri a húszezrest. Megkapja, rohan vele a henteshez kifizetni a tartozást, hentes megy a lakatoshoz aki megjavította a zárat a bolton, lakatos viszi a pénzt a a városka szajhájához kifizetni a tartozást, szajha viszi a panzióshoz megadni a legutóbbi fuvarok elmaradt szobadíját. ( A viccben hosszabb volt a lánc, de a lényeg szempontjából nincs jelentősége.) Ekkor azonban megjelenik a vendég, hogy nem marad, miután nem is használta a szobát, kéri vissza a pénzt, amit a panziós készségesen vissza is ad. A vicc közzétevője azt a következtetést vonja le a történetből, hogy "ilyen egyszerű a körbetartozás felszámolása". Én nem gondolom, hogy ennyire egyszerű lenne, de egyszerűen nem tudom arra a kérdésre a választ, hogy HOVA LESZ A PÉNZ A VILÁGBAN? Merthogy legtöbb ország adósságteher alatt nyög (vagy vigyorog nemzeti karaktertől determináltan). De ha mindenki tartozik mindenkinek akkor hova tűnik el a pénz? Akik kiássák a földből a nyersanyagot, pénzt kapnak érte, de elköltik azoknál akik a nyersanyagból előállítják a termékeket, a pénznek cirkulálni kellene oda-vissza. De ezek szerint ez nem így van. Erre mondta Kata lányom, hogy mondjuk ha valaki festményt, műalkotást vesz belőle, akkor nem kerül vissza a pénz a termékelőállításba. De ez se stimmel, mert akár a festő, akár a galériás a kapott pénzt elkölti. Ha meg  nem költi el akkor bankba teszi, amely azt kihelyezi kölcsön formájában. DE AKKOR MÉGIS HOVA TŰNIK EL A PÉNZ? HOGYAN LESZ BELŐLE KIFIZETHETETLEN ADÓSSÁG? Ki az aki ezt a láncot megszakítva  nem költi, nem teszi a bankba, hanem mondjuk egyszerűen a seggébe tömi? Én úgy gondolom, hogy ez egyszerűen matematika. Márpedig a matek az egyetlen dolog ahol nincs lacafaca, kidumálom, átpolitizálom, rá-. bele-, alá-, föléhazudom. Ezért imádom. Drága olvasóim én egy paraszt műszaki agyat tartok a koponyámban. Elmagyarázná nekem ezt a közgazdasági rejtélyt valaki?

Hehe. Látom a kommentekben, hogy többek fantáziáját megragadta a madáretető. Nos köszönöm, sokat tanultam. Szóval eszkalálódni fog a projekt, ezek szerint kell csináljak oldalt nyitott, felül fedett  etetőtálcát is. Amúgy ez a házikó sincs még egészen készen, bár a Mákvirág hulladék főzésálló minőségi nyír rétegelt lemez anyagából készült, de le lesz kültéri lazúral kezelve, szóval nem fog kicaflisodni a teteje. Jövő nyárig biztos itt maradunk, tehát lesz időnk gyönyörködni a madarakban. Viszont lesz egy csúnya, de fontos feladat is. Mérhetetlenül elszaporodtak a szarkák és a szürkevarjak és miután fészekrablók, az énekesmadár populációt szinte teljesen kipusztították. Valamit ki kell találjak a gyérítésükre. Lehet csapdázni őket és ha nem lenne tilos melegvérű állatra légpuskával vadászni, az is számításba jöhetne, de valami miatt ez még ilyen dúvadakra is tilos. Vagy legalábbis tilos blogban írni róla...