Kéjmámor a munka a "hüttében". Meleg van, szól a rádió, kedvemre bütykölhetek, külvilág kizárva. Nem zavar már, hogy ezek az átkok állandóan nyitogatták mellettem a nagy kaput, hogy ki-be mászkáljanak, targoncázzanak, ráengedve a hideget a ragasztásomra.

Ma kiszabtam az első és hátsó ülőpadot, bevallom az elsőt el is szabtam, de szerencsére kiadta a maradék anyagom az újat. Összeragasztottam a két fél svertkasznit. Hogy gyorsítsam a munkadarab kötését, szereztem a Syntexkeresektől egy jó nagy papundekli dobozt, ez a szárítószekrény. Beleraktam az óriáscsipeszekkel (Ráckevén vettem négyet a piacon, olyan mint a hagyományos ruhacsipesz, csak tízszer akkora) összeszorított  két féldarabot, beraktam mellé a hőfokszabályzós ventilátoros villanykályhát és estére már meg is kötött kőkeményre. A műgyantával való ragasztásban az a jó, hogy nem kell annyira összeszorítani a darabokat, mint a hagyományos faragasztókkal való ragasztásnál, elég ha megnyugtató módon kiszorul a levegő a két, Treecellel beadalékolt gyantával megkent,  felület közül. Aztán úgy jöttem el este, hogy a középső evezőpadba be is ragasztottam a svertszekrényt, most ott köt a ragasztás a munkapadon (ez nem fért be a dobozba), megtámogatva, lesúlyozva szorítókkal, búvárólmokkal, ráirányított hőforrással, csak remélni tudom, hogy  nem fogja a macska kimozdítani a derékszögből és mondjuk arra megyek vissza reggel, hogy a svertszekrény sziklakeményre kötött ragasztóval 70 fokban áll az evezőpadhoz képest. Merthogy legfeljebb ha percekre vagyok felügyelet nélkül hagyva, Szutyok állandóan ott sertepertél ahol éppen matatok, az se zavarja, hogy időnként rálépek, ráteszek valamit, a sikítótól fél méterre nyugodtan szemlélődik a porfelhőben. Amikor elálmosodik bevonul a csónakba begyűrt ponyvára és elalszik. Amúgy eltértem nagy tanítómesterem, a RedbarnBoatos "WDM" módszerétől (remélem nem fogom megbánni), és úgy döntöttem, hogy az evezőpad-svertszekrény-bulkhead egységet nem darabonként fogom beragasztani a testbe, hanem előregyártom munkapadon az egészet, mert így könnyebb összeragasztani és egyszerre fogom a végén beépíteni a héjba. Nagyon igyekszem, időt, fáradságot nem kímélve próbálok  tökéleteset alkotni, ebben nagyon nem vagyok "trendi". Úgy vélem korunk beéri a " még éppen használható" minőséggel. Már rég nem a piramisokra gondolok, amik ugye ezredévekre épültek, de sok cucc jó ha addig tart amíg a gyári garancia. A dolgoknak úgy tíz százaléka van "anyagból", a többi 90 dizájnból és marketingból készül. Barátom "R P" ezt írta Ausztráliából.

"Lassan elfogadott lett hogy eladnak dolgokat amirol tudjak hogy nem mukodik. Ezt a software ipar vezette be. Vagy ot eve vettem Singapurban egy kis Sony szamitogepet. Adtak hozza egy kis papirt hogy innen le lehet tolteni a "javitast". Mondom nekik hogy enelkul nem jo? Nem. Hat mondom akkor toltsek le ok en elmegyek setalni. Keet ora mulva meeg mindig piszmogtak vele. SONY!"

Szóval mindenben csak a gagyiság. Nemcsak az árúcikkekben. Ma ezt kapom Emailben hegyvidékitől: http://sn137w.snt137.mail.live.com/default.aspx?fid=1&fav=1&n=63460597#!/mail/ViewOfficePreview.aspx?messageid=be4ae5a8-0fc3-11e1-80fc-00237de4a768&folderid=00000000-0000-0000-0000-000000000001&attindex=0&cp=-1&attdepth=0.0&n=984827455 Nos ne legyen igazam, de alighanem hiába koptatták a billentyűzetet a tudós hidrológusok. Magyarország valahavolt legmakacsabb, ötletmániás kormánya már csakazértis meg fogja csinálni amitől óva intik. Majd pont az "OV" fog hallgatni bárkire is!