Reggel összepakoltam amit tegnap este nagy gonddal összeírtam, hogy milyen "rekvizitekkel" kell kivonuljak a műhelybe a partra a csónaképítés megkezdéséhez. Egész jól sikerült kitalálni mire lesz szükségem, mert mindössze egyszer kellett délután visszaevezzek két búvárólomért amiket a "svungléc" megtámasztásához használok a görbék kirajzolásakor. A szerkesztés "bolondbiztos", mert ha valamit rosszul mérek, azonnal mutatja a törés a görbében. Ez kétszer fordult elő az első két palánk kiszerkesztésekor, de hamar kiderült a hiba. A szerkesztést ahogy már mondtam a 3mm vastag keménypapírra végzem, a szerkesztési pontokba beütök egy gombostűt és 
annak támasztom a hajlékony lécet az ólmokkal és a léc mellett meghúzom a vonalat ami mentén kivágom a kartonból a sablont. Az első két palánk szabásmintája kész, kivágtam dekopír fűrésszel, szépen illeszkednek, egymáson legördítve egyforma az élek hossza, szóval a kezdet biztató.
Reggel éppen indulok kifelé a csónakkal, amikor "J" szól, hogy a patkány megette a csalétket a csapda mellett és a csapda is elcsattant, de nem fogott semmit. Szóval a kis disznó valahogy megúszta, csak azt nem tudom hogyan. Na akkor már nem fordultam vissza, nagyon buzgott bennem a tettvágy (éppen csak ebédelni "ugrottam haza", még a délutáni alvást is kihagytam, de délután megnéztem a tetthelyet és a kezem véres lett, amikor a csapdát felemeltem! Jobban megvizsgálva, a decken is vérnyomokat találtam ott ahol a csapda állt, majd az árboc tövében ismét és egy marmonkanna tetejénél a fehér fal is véres volt. De csak ennyi. Se tetem, se kivezető, se valami búvóhely felé vezető vérnyomokat nem találtam. Relytély. Mindenesetre ha túléli a jószág a sérülést ezzel a csapdával soha meg nem fogom az biztos. Annál több esze van, hogy mégegyszer a közelébe menjen. El is mentem Balázshoz az asztaloshoz, hogy hozza el ismét a tavaly már bevált ketreccsapdát.
