Tegnap megint háromszor öntött ki az eső, de valahogy már megtanultam kezelni ezt a hektikus időjárást. Minden anyag, festék állandóan fedett helyen, én meg félszemmel az eget fürkészem, amint elkezd esni villámgyorsan bezárom a festékes latát, higitóba dugom az ecsetet és pucolok a hajóba. Ilyen körülmények közt sikerült tegnap felraknom a Primocon alapozót az egész fenékre, kivéve ahol az oldaltámaszoktól nem fértem hozzá, de ezeket, kettőt kivéve ma áthelyeztem és ott is lekentem. A felázott talajon nem volt egy gyönyör a kiel alá feküdni, merthogy az erre a célra szolgáló kartonlapjaim is eláztak, úgy néztem ki mint a disznó, de szerencsére ugye Amapolán teljes a komfort, patyolattisztára lezuhanyozva áztam el este hazafelé. És ma megtörtént a csoda, eltekintve a hazamenet során az utcánkba befordulva bekövetkező mindennapi rendes megázástól, egész nap nem esett egy csepp eső sem! Meg is van a látszata! Fent van az első réteg algagátló, sőt az oldalsoron és a kormánylapon a második is. Fekete a hajó oldala, sárga a vízvonal (ahol a 6mm-es lemez 4-esre vált), kék a fenék.
A nagy hajtásban nem igazán figyelek másra mint a munka minőségére, így aztán a kezeimre se fordítok nagy figyelmet, keztyűben amúgy se szeretek dolgozni. Nagyon kell vigyázzak, és bevallom félek is amikor a támaszokat ki-be rakosgatom, hogy egyszercsak a fejemre dől a hajó. Ezért igyekszem precízen dolgozni, pl az acél támok kerek tappancsait lehegesztem az alap "U" gerendákhoz, amikor arrébb kell rakni, kiváltom egy hébérrel, majd sikítóval levágom, és ha megszáradt a festés újra visszahegesztem. Szóval igyekszem kerülni a bajt.
"J" ma segített festeni kis ecsettel a vízvonal alatti "célozgatósat", miközben én lent kentem sietve, talált egy négylevelű lóherét a hajó melletti gazban. Legutóbb öt éve amikor ideraktam a hajót talált egyet ugyanitt, talán jelent valamit. De azért az óvatosság se árt, szóval vigyázok.