A mai olvasói bejelentkezések száma 24. Aki még nem olvasta volna, folyik a kisérletet. Bár van a blognak statisztikai oldala, de igazán nem tudom belőle hányan olvassák, hiszen a visszajárókat mindíg regisztrálja, tehát nem tudom alapvetően mennyi a tényleges olvasóm. Kérem aki e naplót olvassa, és idáig még nem jelzett vissza, küldjön egy egyszerű mailt, a vilmosbartyik@hotmail.com címre, mondjuk annyival, hogy ".......... (időnként, havonta, hetente, naponta, alkalmanként stb) olvasom"!
Ma is sok elismerést és jókívánságot kaptam, ami, bár nem ezek kiprovokálása volt a célom, tényleg csak azt akarom tudni, kb. hány embernek mesélek, de mit tagadjam, nagyon jól esik.
Végre kisütött a nap délutánra. Azért reggel még jól eláztam, a decken való munka szóba se jöhetett. Kifurkáltam (12db 25mm átmérőjű furat) a cockpitba menő shottok pinjeinek furatait egy 3mm vastag acéllemezbe. Ezt kettévágva fogom felhegeszteni őket a cockpit peremének két oldalára. Fával lesznek borítva, a szépség okán. Szeretem a hétvégéket, mert ilyenkor beszabadulok a Vízügy gépműhelyébe (ami persze biztos tilos lenne, de szombat-vasárnap csak én vagyok az egész telepen) és azt csinálok amit akarok, most pl. az óriás oszlopos fúróval seperc alatt kifúrtam a bazi nagy furatokat. Annakidején a technikumban megtanítottak mindenféle szerszámgépen dolgozni, nem elöször veszem hasznát az ott tanultaknak. Bizisten többször volt rá szükségem, mint a Fourier sorokra.
Este a valamikori tengerhajózás műszaki igazgatóságának volt csapatával volt nosztalgiavacsoránk, azokkal akikkel még hajócsoportfelügyelő koromban dolgoztam együtt, miután abbahagytam a hajózást, mielőtt szállodás lettem volna. Az alábbi képeken egy olyan műszaki gárda nagy öregjeinek maradékai láthatók, akik képesek voltak 23 tengeri hajót a 60-as 70-es években technikailag üzemben tartani, felügyelni. (persze nem egyszerre dolgozott ott mindenki, pl hárman is voltunk, akik egymást követve ültünk ugyanannál az íróasztalnál)