No vége a vízóraprojectnek, kicseréltem a kislányomnál a mérőt, ez kicsit bonyolult volt, mert a csempe alá raktam, amikor a lakást csináltam és azóta berohadt az előtte lévő, azóta se használt elzáró csap, így ki kellett vésnem az egészet a falból, hogy ki tudjam cserélni arra amit eddig a hajón használtam, részben, hogy első víztöltéskor megtudjam, végül is hány literes édesvíztartályokat sikerült alkotnom, részben az azóta történt feltöltésekkor nem kellett figyelni mikor telnek meg már a tankok, csak ránézni a mérőre és tudom, hogy még van egy fél órám. (kb 70 perc egy feltöltés) Ennek a mérőnek még öt évig jó a hitelesítő pecsétje, így ezt raktam be a Katához. Rohanás a leszerelt mérővel, meg a beszerelendővel, mérőállások/jegyzőkönyvvel a közös képviselőhöz, pecsét aláírás, robogás Nagytarcsára a mérőhitelesítő emberhez a leszerelt mérő helyett némi készpénz ellenében ad egy használt, de további hat évre hitelesített mérőt, vissza hozzánk, leszerelem a nálunk lévő mérőt, két mérővel száguldás a mi közös képviselőnkhöz (telefon előtte, még 10 percig rendel, most jó a robogó, öt perc alatt ott vagyok) másik jegyzőkönyv, vissza haza berakni a mérőt a régi helyére....hoppá 3 centivel rövidebb! Mért is lenne ugyanakkora mint a régi volt? Kell valami toldóidom, de a boltok már zárva. Nagy baj nincs, mert úgyis a hajón lakunk, tehát holnapig itthon nem kell a víz, de az előtte lévő elzáró nem zár tökéletesen, így a mérőcsonknál csöpög. A megoldás egy tölcsér a mérő helyén, 
plusz a mérő szintje alatt lévő kádcsaptelep kinyitása. Mégy szerencse, hogy felülről jön a bejövő ág.
Másnap némi utánjárás és kapok megfelelő 3/4 collos KB-stoldót és összeáll a dolog. Eredmény
:
Mit mondjak meg vagyok magammal elégedve, ennél gyorsabban és olcsóbban nem lehetett volna megcsinálni a két mérőcserét. Ma jött a Vízművek alvállalkozója átvenni és leplombálni a mérőket (5 perc munka, 5500 Ft/ mérő) és közli, hogy a Díjbeszedő megköveteli e hó elsejétől, hogy vízszerelői számla legyen a mérőcseréről!!! Na itt dőlt fel bennem a borjú. Egy vízórát egy idomított majom is ki tud cserélni. A mérő az enyém, a szakszerűséget épp most ellenőrizte az alvállalkozó (ötezeröté) milyen alapon fingatnak még ezen túl is?? Közlöm, hogy vagy elfogadják, vagy beszüntetem a vízdíjfizetést. Hogy ott dögöljön meg a hatóságot játszó díjbeszedő, úgyis mint szolgáltató! Úgy, hogy lehet, mégsincs vége a vízóramizériának. Ha valakinek kétségei lennének, miért kell hajóra költözni és lehetőség szerint minél kevesebbet tartózkodni szépséges kishazánkban, nos ezért.
"J" egy kicsit kidőlt mellőlem. Lehet, hogy amióta a hajón lakunk és a munkaidő a szokásos napi 8-10 óra helyett megnőtt 16-18 ra, hatott rá fárasztóan, mindenesetre amikor legutóbb éjjel ragasztottuk a soron következő árbocszeleteket, egészen összezavarodott culagok rakosgatásában, így egy kicsit pihenőre vonult. Papájával és a lányával kiugranak egy hétvégére Horvátországba, megmártózni a tengerben még idén utóljára. Ez fizikailag tán pihentető lesz neki, de én biztos nem tudnék a Papával kétszer 12 órát buszozni anélkül, hogy az idegeim ronggyá szakadnának. Szerintem "J"-nek is lesznek mentális problémái.
No visssza Amapolára, mert ez a lényeg, a többi smanca! Ugyebár most itt állok segítő nélkül, és a ragasztót kenni, meg szorítózni nem árt a kettőnél több kéz, így kihasználtam egy önkéntes jelentkezését. "A L" lelkes olvasója e blognak, (Kriketta nicknamen kommentelt is pár napja) ráadásul hozzá képest csenevész vénembernek érzem magam, korra akár a fiam lehetne, szakmája asztalos és műhelye van itt Csepelen, szóval ideális hajóépítő, továbbá kifejezetten kérte, hogy hadd segítsen már valamiben nekem, annyira megragadta ez a munka. Tegnap felkertesett és este össze is ragasztottunk két réteget. Kíváncsi voltam egy hivatásos hogy csinálja, nos kevesebb szorítót és ragasztót használ(na) mint én, azaz a magam amatőr szintjén csak a biztonság javára tévedek amikor túlteljesítem a szintet,...mint általában mindenben amihez hozzáfogok, de hajónál különösen. Jól jött a segítség mit tagadjam, de, bár felejánlja, hogy bármikor bármennyit, nem szándékozom visszaélni a szívességével, mert nem tudom viszonozni.
Ma ismét csináltam egy hossztoldást és akárhogy is nézem, ez volt az utolsó....hoppá! Mostmár (persze ha összeragasztottam a főárboc derékszár kilenc rétegét) elvileg csak az árbocsudár,(4m) meg a tposail első élébe kerülő rúd (4,20m) van hátra a rudazatból, (ja, meg egy jó kis csáklyanyél) ezekhez meg az 5m-es deszkák elegendő hosszúak. No éppen ideje, mert már nagyon untam a toldozgatásokat. Most hogy "J" pár napra kiesett, szünetel az árbocproject, persze van más csinálnivaló bőven, pl a fux teteje már régóta böki a csőrömet. Négy éve (úristen kimondani is sok) "J" gyönyörűen lelakkozta, viszont mostanra pocsékul néz ki. Egyike azon kevés dolognak, melyet nem én csináltam, hanem asztalos. (A "K J" csinálta a két tolótetővel és a szalon és háló ajtókkal egyetemben) Nos vagy a ragasztót sajnálta, vagy a szorítókat, amikor a nútolt vörös- és borovi fenyő léceket táblásította, (gyanítom mindkettőt) mindenesetre az illesztéseknél egy sereg helyen megnyílt az anyag, (szóval ahogy szoktam volt mondani igazi profimunka) természetesen itt a lakkot is ledobta és csúnyán megfeketedett a felület. Viszont szétszedni túlságosan jól van összeragasztva, valószinűleg tönkremenne, így egy kísérletet kezdtem. Alaposan lecsiszoltam az egész felületet és a Sikaflex méregdrága kellősítő/alapozó anyagával a jól kikapart réseket injekciós fecskendővel lekezeltem,
majd egy vadiúj drótkefével kitisztogattam. Ezután a réseket, hézagokat fekete Sikaflexszel kikentem. Persze ilyen vékonyan nem lehet az anyagot kenni, (a rések pár tizedtől 2mm-ig változó szélességűek) így az ujjammal benyomtam ami bement, elkentem a tetejét és azt remélem, hogy csiszoláskor a felesleg eltünik, illetve a résből nem jön ki amit bekentem. Mindenesetre az ujjaimról nem jön le, bárhogy is mosom, ez tán jó jel. Most így néz ki a cucc, ebben az állapotában nem nevezném esztétikusnak.
Holnap kiderül tudok e belőle szépet csinálni.
