Reggel van és be vagyok zárva, (mint annakidején az iskolában, amikor rosszak voltunk, az egész osztálynak bent kellett maradni még egy órát a tanítás után) nem mehetek ki a lakásból, mert J-nek a mamáját kellett vinni az orvoshoz, én meg a lakáskulcsomat kint hagytam Amapolán, így nincs mivel bezárjam magam után a lakást, meg kell várjam amíg hazajön. Tegnap olyan munkával kezdtem a napot a hajón, amit biztos nem fogok lefényképezni a naplónak. Eldugult a WC kifolyó, ez a hajó fenekéből áll ki és egy csöhöz csatlakozik, ami elvezeti a hajótól az anyagot. Ez mostanában elég gyakran megtörténik, legutóbb csináltam egy rendkívül kreatív speciális szarpiszkáló szerszámot, most próbáltam ki elöször, remekül bevált, kezem, lábam távol marad a sugárban kiáramló matériától, bár a dolog továbbra se tartozik a hajóépítés szép és alkotó dolgai közé, de hát a napló a való életet kell tükrözze. Véglegesre faragtam a második árbocbölcsőt és alaposan lekentem lenolajkencével, amit hőlégfúvóval reményeim szerint mélyen beszivattam a fába. Tehát ahogy korábban részleteztem, maradok a legkonzervatívabb fakezelésnél, lenolajkence és sok réteg csónaklakk, semmi műgyanta. Még szombaton felhegesztettem a bölcső tartóit a keresztvasra, aztán lefestettem tegnapelőtt és tegnap végleges fehér szinre (előtte még egy réteg Epodur alapozóval, a meglévő kettőre) ennek a bölcsőnek is a tartóját, meg a korlátokat, ez két réteg Trinát zománccal történt, egy réteg még a legvégén kerül majd rá. Szóval a decken három alapozó és három fedőréteg az Amapola szabvány a vasakra.
Pénteken kint voltunk a Tilos marathonon és tegnap is, vásároltun, adakoztunk, szerény lehetőségeinkhez illően, ahogy egy tisztességes rádióhallgatóhoz illik. Néhány kép az adásból..jpg)
A zongoránál a Kisember, aki a Critical Mass-on is szokott zongorázni a Rosevelt téren.( alatta a menhelyről örökbefogadott kutyája) Imádom a zenéjét.
Amit és ahogy játszik. A szomorú, hogy ha időnként nem menne el luxushajókra, hogy a gazdagéknak zongorázzon a cocktailjuk mellé, itthon éhenhalna a balerina feleségével. Ki kéne találni már a sok népvezérnek, hogyan kell megélni itthon annak aki megérdemli.
Itt még csendes a Dührer kert, de hát az átlagos tiloshallgatók életritmusa különbözik az enyémtől, én korán kelek és este lefekszem (vagy naplót írok, könyvet lektorálok féléjszakán át) ők este 10 órakor kezdenek el élni. Én pl csak a reggeli adásokat hallgatom, abból is leginkább csak a csütörtökit. De hát ez egy ilyen rádió. Ki-ki amit akar, kiveszi belőle. Csak ne felejtse el marathonkor bele is tenni a perselybe, amit év közben kiveszeget belőle adáshallgatásban.
Este van. Anyósom szemét megoperálták, végül is elindultam a hajóra és J utánam jött a műtét után Amapolára. Olyan gyönyörű volt az este, hogy nem nagyon volt kedvünk hazajönni, de hát itthon van a finom rántott karfiol, kint meg semmi kaja. Ráraktam az első hat réteg lakkot az első árbockalodára.
Hát az az igazság, hogy azért megy ilyen lassan ez a hajóépítés, mert egyszerűen képtelen vagyok bizonyos szint alá menni a precízségben. Pl legtöbb profi megcsinálná, helyre tenné, odacsvarozná és utána lakkozná, persze nem 12 réteggel mint én. De ugye akkor a lakk pont oda nem jutna be, ahol a vas tartókkal érintkezik, pedig pontosan onnan kezd gombásodni a fa. Aztán pl van egy 16mm átmérőjű furat ott a jobb szélen, 
ott jönnek ki a tartó csőlábon át a koax antennakábelek, mert itt lesznek a TV és rádió antennák. (nem viszem fel az árbocra, randa ott) Nos, hogy a lyuk belülről se rohadjon, bár persze a kábelek mellett ki lesz tömve elasztikus anyaggal, bedugtam alulról egy parafadugóval és a lyukat megtöltöttem lenolajkencével. Benne állt vagy két órát, beszívta a felét. Ez itt már nemnagyon fog vizet szívni. Hát ilyenre megy el az idő. Így néznek ki fehéren a korlátelemek, meg a darukarok.
A legfelső laposacél korlátlemre valamilyen szép profilmart kőrisfa könyöklőt fogok felcsavarozni, ahogy az a régi hajókon volt. 
Szóval azért ez se egy sitty-sutty odarakok valami rozsdamentes csőkorlátot oszt jónapot.
Ha a héten alkalmas idő lesz (ma is ijesztgetett az ég esőfelhőkkel egész délelőtt)nekilátok a mizzen gaffjának. (magyarul a hátsó árboc csonkavitorla-rúdjának) Nem mondom, hogy félek tőle, de azt se mondom, hogy egyszerű lesz megcsinálnom a 4,40m hosszú, középen vastagabb, két végén elvékonyodó, belülről üreges fa rudat. Felhalmoztam fél köbméternyi collos deszkát, ezek egy részét hosszában toldanom kell, hogy kiadják a rudakat. Na ez se lesz egyszerű, a vastagság hússzorosának(!) megfelelő hosszon kell lesrégelni a deszkákat és átlapolva a ferde illesztéseket összeragasztani. Ezt a hajóépítők gyalulják, de ehhez nekem nincs gyakorlatom. Ezért ma elkezdtem összehegeszteni egy szögvas keretet, amit szögben beállítva és a felsőmarót ezen a sablonon tologatva reményeim szerint tökéletesen sík ferde lapot tudok marni fél méternyi hosszon. Két hete, amikor a Boronkaynál jártam a törött fogú körfűrészem "fogpótlása" miatt, alaposan átbeszéltem a tapasztalt szakemberrel a dolgot és csinált nekem ehhez egy spéci marót, merthogy az asztalos szakmában ez az eljárás, (ami fémmegmunkálásnál teljesen általános, ott se mindent gyalugéppel és síkköszörűvel állítanak elő) eléggé szokatlan. Amint egy deszkavég megvan, ugyanezzel a sablon állással megcsinálom az ellendarabot, így egymásra lapolva tökéletes egyenes toldatot ad(na). Ez az elmélet. A gyakorlat meg.... majd kiderül....És akkor még nem beszéltem róla, hogy fogom rétegelve összeragasztani a két felet, kiüregelni pontos párhuzamos falvastagságra és a végén a két felet öszeragasztani, majd kerekre gyalulni, csiszolni. Szóval elég izgalmas feladat. Ha nem is fából vaskarika, de fából egy hosszan elnyújtott hordó alakú, két végén zárt cső....
