Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Vasárnap.

2017.06.18. 10:42 :: A Tengerész

Hűvösre fordult az idő. Már majdnem ott tartottam, hogy reggel felvegyem a Harpitól örökölt , boldogult néphadseregbeli mikádót, amit egész télen hordtam a kutyasétáltatáskor és mindegyre csak halogatom a téli ruhák elrakását a fogasról. De aztán csak egy, szintén katonai, de már modernebb pufimellénybe bújtam. Lassan leérik a cseresznye, ami azért szomorú, mert reggeli sétáink során mindig  teleettem magam a parton álló két fa termésével, ennek alighanem hamarosan vége. A cseresznye tutira bio, minden szemben van egy kis kukac, de úgy vagyok vele mint Bisset könyvében a tengerész aki azt mondta, hogy a kétszersültet úgy kell megenni ahogy van, kukacokkal együtt. Kezdetben kicsit zavart, de a gyümölcs ízletes és végülis a kukac is csak olyan fehérje mint a nyers hal amiből a sushi készül. Csak nem fúrnak lukat a gyomromba.

Tegnap viharos reggelre ébredtem, tarajoztak a hullámok, de mára megcsendesedett az idő valamelyest. Reggel esett pár szem eső, kicsit aggódtam is, hogy nem fogunk e megázni Sz-el, de aztán kisütött a nap. Ma zenélni fogok a télikertben, mert vasárnap tilos zajongani, márpedig a kormány bütykölés azzal jár, rozsdamentes lemezeket szabok varrok. Bíbelődős meló, pontosan kell dolgozni, hogy ne lötyögjön a kormány és vékony lemezeket kell nagy óvatosan hegeszteni. Hogy ne deformálja a  hegesztési varrat a lemezt, egy 8 mm vastag bronz lapra szorítókkal rögzítem a darabokat mielőtt összehegesztem őket, ez síklapoknál remekül működik, kicsit aggódom, hogy amikor csövet kell majd lemezhez hegeszteni, akkor hogy fog működni a dolog.

Tegnapelőtt életemben először vizibicikliztem. Korábban sose vitt rá a lélek, meg igazából alkalom se nagyon lett volna rá, hogy ezt az általam többé-kevésbé nem hajósembernek valónak tartott strandeszközt kipróbáljam, de most meg kellett állapítsam, hogy van olyan dolog amire ez a legalkalmasabb "úszómű". Nevezetesen az óriás haldögtől való megszabadulás. Történt, hogy egy mintegy másfél méteres busát hozott a partunkhoz az áramlás ( ez a hátrány, ha valaki az uralkodó szélirányhoz képest a lee paron lakik, a lúvoldali lakosok vissza is élnek vele, simán beszórják a vízbe, otthagyják a jégen a levágott nádat, a horgász meg többnyire eleve olyan átokfajta, hogy mindent a vízbe dobál, nemcsak az etetőanyagot, tele a part sörösdobozzal, kukacostégyellyel), mindenkinek a bele fordul ki amikor egy ilyen példány hetekig rohad a háza, hajója előtt. Mielőtt a szél beverte volna eltávolíthatatlanul a sásba (elvileg a halőrség feladata a dögök összeszedése, de nem nagyon tüsténkednek ezügyben), elkértem E vizibiciklijét ( ő velem ellentétben imádja ezt a járművet, még a piacra is azzal járnak) J-vel beültünk, vittem egy csáklyát, amit a hal kopoltyújába akasztva kivonszoltuk a rettenetesen bűzlő dögöt a sásból és átbicikliztünk vele a túlpartra, jó messze déli irányba, ahonnan HOZZÁNK már nem tud visszaúszni. Elismerem, nem túl elegáns megoldás, de én nem vagyok képes egy félmázsás tetemet ártalmatlanítani. Azzal nyugatom magamat, hogy rajtam kívül szinte mindenki horgász errefelé, ha egy horgász stégje mellé viszi az áramlat, akkor neki mégiscsak több köze van hozzá, mint nekünk, meg b@sztassa ő miatta a halőröket, neki mégiscsak van velük jogviszonya.. Szóval ehhez a manőverhez a bicikli tökéletes, szabad a kéz a csáklyázáshoz, míg akár evezővel, akár motorral hajtott csónaknál ez nem mondható el.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr312603349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása