Francba köhögök mint a fene. Mondjuk már kifelé mászok (remélhetőleg) a kórból, szombaton kezdődött gyakori tüsszögéssel, vasárnapra hőemelkedés és takonykór, mára úgy tűnik köhögésre váltott a megfázás, kisebesedett orromat csak időnként fújkálom. Pihenek, olvasok, alszom, ez hatalmas luxus ahhoz a 40 évhez(+ 2 év katonaság) képest amit állásban húztam le, akkor leginkább csak hétvégéken lehettem beteg, az egy síbalesetemet ha leszámítom ami komoly műtéttel és utána majd három hónapos lábadozással járt, összesen nem voltam betegállományban egy hónapot. Most viszont azt teszem ami a leghasznosabb ilyenkor, pihenek. Vasárnap este azért volt Erkel színház Verdi Trubadúrjával.https://www.youtube.com/watch?v=I3qmO3BqnPg A legnagyobb eredmény számomra, hogy nem tüsszögtem szét az előadást, csendesen lapítottam a székben orromra zsebkendőt szorítva. Már kezdem megszokni a modern rendezéseket, a szemem se rebben a kommandósnak öltözött katonakóruson https://www.youtube.com/watch?v=hI0VFBCZacc, nyilván a "muszájmásképprendezniminteddigbárki" elven kívül az is bejátszik, hogy pártucat páncélt drágább kiállítani, mint ugyanannyi fekete zubbonyt, nadrágot és surranót. Hogy a cigánykórusnak miért elmegyógyintézetben kell az ágyakon törölközőkkel kalapálni( nem is szóltak szépen együtt ütemre a vasak), hogy miért kell tolószékben tologatni az öreg harcost Ferrandót (naiv fejemmel azt hittem tényleg nyomorék, ehhez képest üde meglepetés volt amikor a végén a tapshoz fiatalosan kiszaladt), hogy miért estélyi ruhát hordanak a szereplők, beleértve a szegény nyomorult cigányasszonyt ahhoz nekem még fejlődnöm kell, de ilyen betegen különösen toleráns vagyok, az immunrendszeremet nem terhelem erőltetett miértekkel. Amúgy (frászt amúgy, főleg kiváltképp és mindennek dacára) az előadás nemcsak a pénzt, de a szipogást, orrelszorításos tüsszentéselhárítást és minden egyéb megpróbáltatást megért, mindenki nagyot énekelt, a két férfi hős Luna gróf baritonja és Manrico tenorja nekem hibátlan volt és Manrico se volt annyira kövér, hogy lehetetlen legyen elhinni, hogy egy udvarhölgy beleszeressen, bár amikor letérdel szerelmeséhez, az a műveletgátló pocak nem tesz hozzá a jelenet költőiségéhez, de a hang, az mindenért kárpótol. Az meg külön csodálattal töltött el, hogy felvette a haldokló Leonorát és a nem épp pehelysúlyú teherrel a karjain majd egy fél áriát végigénekelt, hogy a tenorkövetelmények és a plusz hasprés ilyen kiválóan működött együtt az rendkívüli erőre mutat és nemcsak a hangra gondolok. Ennél csak a nők voltak jobbak ha lehet ilyet mondani, Leonora remek volt, de a csúcs Komlósi Ildikó Acucenája volt, hogy mutassak belőle valamit, kicsit keresgéltem, és pont ezt láttuk, hallottuk. https://www.youtube.com/watch?v=xoMtrmxbPcE Na főzök egy teát és ledőlők. Szmájli is abbahagyta már a kedvenc csontjának rágcsálását és horkolva alszik az ágyam lábánál.
Kedd.
2016.03.22. 09:52 :: A Tengerész
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.