Tegnap Budapestre kellett menni, nekem ügyintézni, J-nek szülőket pátyolgatni. Este Don Carlos volt az Erkelben. Sokat változott az operaelőadás az "én időm" óta. Emberek akik a "Számlagyár KFT" ( 20 millió forint adóköteles éves árbevétel) céges bulijára öltönyt nyakkendőt öltenek, beülnek egy operaelőadásra lógóseggű farmerban, edzőcipőben és pólóban. Rajtam és Vámosi Nagy Szabolcson kívül nem sok öltönyös néző volt. Szerencsére a művészek nem romlottak annyit mint a közönség, a művészet színvonala stabilabb mint a publikumé, én azt az időt is megéltem amikor jobb káder pufajka és gumicsizma nélkül be se ült a nemzetibe, de a színészekkel akkor se volt baj. Mondjuk a darabokkal inkább, emlékszem amikor anyám kifakadt, hogy miért csak szovjet darabok mennek. A "mi színházunk" Angyalföldön a József Attila volt, remek színészekkel (oda száműzték a politikai okokból valamiért kegyvesztett művészeket), pl. ment Viktor Rozovtól a "Felnőnek a gyerekek", az egészből már csak arra emlékszem, amikor a csúcsjelenetnben az ifjú Bodrogi Gyula felkiáltott: "Vagyim, örök világosság fénye, fényeskedjél nekem!" Lányomnál ebédeltem és szunyáltam ebéd után. Náluk a nappali egyúttal a bőrős műhely (tudjátok http://titileather.hu), örömmel fedeztem fel az "új" varrógépét: 
Ennek a gépnek komoly története van. Akit érdekel kattintson.
Valamikor egy ismerős kárpitos lecserélte a régi varrógépét és mivel tudta, hogy én minden kacatot elrakok, megkérdezte kell e nekem, mire én igent mondtam. Igaz hova tenni nem volt, így hát szétszedve beraktam a Wartburgba és levittem a balatoni házba. Már a bepakoláskor bántam, hogy elfogadtam, de ha már megvolt elraktam a padlásra, ott volt több mint tíz évet. Aztán amikor ki kellett üríteni a házat, elhoztuk Kata lányomhoz, nem nagy meggyőződéssel, de ha már megvolt, majd egyszer tán jó lesz valamire. Lányom anyjával kitaláltuk amikor a gyerekekkel otthon volt gyesen, hogy a konyhában kötött árút fog összeállítani, abban az időben ezzel nagyon jól lehetett keresni. Ehhez kellett egy Interlock varrógép. Akkoriban az Átrium Hyatt szállodában voltam villanyszerelő és amikor a bálteremben volt a japán "JUKI" textilipari gépes cégnek pár napig kiállítása, megkérdeztem a műszerészüket, hogy hol lehet ilyen gépet venni, megadott egy bécsi telefonszámot, meg egy nevet Joseph, Hellert, aki nem azonos a 22-es csapdája írójával. Hívom az embert beszélünk "osztrákul", de érzem a kiejtésén, hogy ez ugyan németül beszél, jobban is mint én, de ez nem a bécsi kiejtés, mondom neki "nem beszél véletlenül magyarul?", mire a válasz "uram az egy világnyelv". Később amikor a Hernád utcában laktam, a pincében egy varrógépműszerész műhelyében utcaszinten a polcon tartottam a robogómat, meséltem neki a történetet, mondta, persze a Heller Jóska, együtt voltak beállító műszerészek a Vörös Október ruhagyárban, 68-ban disszidált, szóval kicsi a világ. Na kiutaztunk Bécsbe, megvettem a japán Juki interlock varrógép Kingtex nevű kínai koppintását. Persze ez csak a fej volt, se állvány, se motor, és ezt még be kellett csempészni Magyarországra. Beraktam a Trabant hátsó ülésére, kevésvalahány hónapos fiamnak megágyaztam a tetején, a határra sötétben értünk, kérdezte a finánc mit hoztunk, mondtam banánt (akkoriban azt nálunk nem lehetett kapni) megnézte, benézett a hátsó ülésre is, látta Bendegúz édesdeden alszik, mondta mehetünk. Valahol a géphulladék telepen túrtam hozzá egy Textima motort, kicseréltem a csapágyait, megferrodoloztam a kuplungját, a szállodában éjszakai műszakban fusiztam hozzá egy állványt zártszelvényből, lemezből csináltam egy dobozt a nyomógomboknak, mágneskapcsolóknak, indítókondinak és lent a társasház előtt az utcán kifűrészeltem a munkalapot. Így állt össze az interlock varrógép. Később amikor a kíniak megölték a hazai ruhagyártást és tönkrementünk és még később amikor már nem éltünk együtt K lányom anyjával, a gép elbontatott és eladatott, de a motor és a villanyos doboz a pincében megmaradt. Amikor exnejem eladta a lakást, kiürült a pince is és K fiúja Geri, aki ugyanolyan gyűjtő és bütykölő mint én vagyok megmentette a motort és a kapcsolódobozt, egyszer még jó lesz valamire. ÉS TÉNYLEG! A képen az eredmény, a több mint 100 éves Singer varrógép a Textima motorral és a Tengerész-féle szerelvényekkel. És! Az öreg műszerész aki a gépet kipofozta rozogából, azt mondta, hogy ez egy olyan 100 éves ipari gép, ami még 100 évig biztos elműködik, olyan baromi erős, hogy akármilyen vastag bőrt át lehet vele varrni. Hát nem gyönyörű történet? A varrógépasztalon a súlyokkal lepréselve egyébként a legújabb exkluzív termék, egy dombormintás egyedi bőr mappa ragasztódik, a kottái lesznek benne egy zeneművésznek.
