Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Kedd.

2015.06.16. 22:10 :: A Tengerész

Elfogyott a szalontüdő :-( . Ja ti nem is tudjátok, pénteken Behoék voltak nálunk villámlátogatáson és Laci hozott kifejezetten nekem főzött szalontüdőt zsemlegombóccal. Három ebédre futotta (nekem, J ránézni se hajlandó). Pont olyan volt mint amilyet boldogult anyám főzött. Ehhez hozzá tartozik, hogy J ki nem állhatja az ecetszagot, kijelentette, hogy bármit hajlandó főzni, de szalontüdőt akkor se, ha az életem függ tőle.

Végre kész ez az átok csónakponyva. Három napom ment rá! Most hogy dolgozzon így az ember ha egyesek megágyaznak maguknak a munkadarabon?!15_6_16_1.jpg

15_6_16_2.jpg

Így nem lesz tele állandóan esővízzel. A szélébe nagyobbacska kavicsokat varrtam nehezéknek, remélhetőleg így nem tudja a szél felpenderíteni.

Ahhoz, hogy az utcáról behozzam a 470-est meg kell javítanom a sólyakocsiját. Én boldogtalan azt gondoltam, hogy mindössze egy defektes kereket kell rajta kicserélni. de hát semmi sem olyan egyszerű, mint ahogy az ember gondolja. A a rozsdás jószágot látva alaposan nekikészültem szerszámokkal, hogy leszedjem a rossz kereket, de meglepve tapasztaltam, hogy a 14-es anyákat kézzel (!!) könnyedén le tudom csavarni. A gumis 5000-ért cserélte volna a külsőt és a belsőt, de a neten találtam  ugyanilyen kereket, párban árulják molnárkocsi kerék néven, házhoz szállítva 24 órával a megrendelés után 5250Ft volt a két darab, ráadásul nem a csúszó műanyag hüvelyes, hanem a tűgörgős. Nem szívesen csinálok negatív reklámot a hajósboltoknak, merthogy ők is a barátaim közé tartoznak, de ugyanez a kerék(na jó ott sólyakocsi keréknek hívják) az egyiküknél darabja 7900. (és ebben nincs benne a szállítás)  Na ma hogy végre vízretettük a munkacsónakot, mondom kicserélem a kerekeket. Alighanem rájöttem miért volt olyan könnyű leszedni az anyákat, a tengelyekről hiányoztak a perselyek, alighanem valaki erről a kocsiról begyűjtött alkatrészekkel javított fel egy másikat. Nem haragszom rá érte, ennyiért kocsi nélkül is megvettem volna a hajót. Mázlim volt, volt itthon megfelelő méretű csövem, igaz alumínium, nem acél mint az eredeti, de időnként megzsírozva 20-30 évet ez is ki fog bírni. Ha már nekifogtam, mondom kicserélem az elkorhadt billegő támasztó tappancsokat is, na itt lett nehéz a dolog, alumínium alkatrészek állnak olyan zártszelvény fészekben amiből nem tud kifolyni a víz, mert a feneke zárt. Kész galvánelem. Egyrészt a vas lemezesen szétrozsdált, másrészt az alu tuskóba úgy belerohadtak az M10-es csavarok, hogy oldáskor az anyák és a csavarfejek leszakadtak, középen bent maradt a csavarok szára. Szerencsére Ervinnek volt vas csöve hasonló átmérővel, holnap ebből csinálom meg ami most alumíniumból van. További szerencse, hogy volt 40X40-es zártszelvényem, így a rozsdás csukló fészkeket is lesikítóztam és újat hegesztettem fel a kereszttartóra. Így lesz a fél órás kerékcseréből (jóesetben) egy napos munka. Megtehettem volna (volt is rá ingerenciám, mert már nagyon szeretném a hajót bütykölni), hogy hagyom a fenébe a régi tákolmányt, csak a kerekeket cserélem ki, de ha már hozzányúlok legyen rendesen megcsinálva rajta minden és akkor ebben az életemben már nem kell vele többé foglalkozni.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr517549852

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tabulator 2015.06.17. 08:01:45

www.youtube.com/watch?v=DYgWtL5m-V4

Pejsli, én is kedvelem.
BP. XV. ker. Kolozsvár utca eleje, Pléh Csárda.
Valszeg láttad már, de ha mégse, akkor jó szórakozást.

Műszaki 2015.06.17. 14:50:33

A szalontüdőről mindig eszembe jut egy rádióban hallott (talán rádiókabaréban?) történet. Gondoltam leírom ide. De előbb megnéztem a tabulator által ajánlott videót. Nos ez az a történet.

Kis ember 2015.06.17. 15:57:19

@tabulator:
Az indiánarcú vendég, aki a végén féltékenyen elhúzza a szörpjét Kovácsy Tibi újságíró. Sajnos egy pár napja halt meg.
A Pléh csárda egyébként jó hely, de egy ÁNTSZ ellenőr egyszerre kapna ott szívrohamot és agyvérzést az biztos. Engem a régi Matróz csárdára emlékeztet a rakparton.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2015.06.17. 20:45:30

@tabulator: Ó a Bábel féle Gundel, kedvenc helyem volt amikor még arrafelé jártam. Persze, láttam a filmet, a Tilos rádiós barátok csinálták, a háttérben az a copfos megviselt arc a Kovácsy Tibi. Most rágoogliztam, hogy megnézzem ível vagy ipszilonnal írja a nevét és olvasom, hogy hat napja halt meg.. :(( Járt nálam Amapolán is pár Tilos rádiós fiúval annakidején amikor elkezdtem építeni. Épp a gardemanoval varrtam és ő kezdte fejtegetni a szó eredetét. Furcsa, hogy pont most jutott az eszembe.
@Kis ember: Most látom te is ezt írtad. Szegény Tibi... Amúgy talán fél éve ettem a Pléhcsárdában, sajnos szalontüdő nem volt, szrapacskával kellett beérnem, de az nem volt olyan mint a "mamafőztje". Érdekes, hogy a gyerekeknek (az ilyeneknek is mint én) mindig az az igazi. Én pl imádom a spenótot, kicsi koromban is szerettem, de csak úgy ahogy anyám csinálta. Bár lehet ma már más a helyzet, az anyák tán már nem nagyon főznek, helyette van a Meki, meg a Kentucky, meg a magyaros pizza. Visszatérve a helyre valahogy mégis átmegy az ellenőrzéseken, mert működik ma is.

Kis ember 2015.06.18. 11:24:57

@A Tengerész:
"– Mennyit beszélünk a gyermekkorról. És az egész nem más, mint ízek és illatok emléke… Árticsóka, tejleves, sült csuka vagy menyhal… Ilyen az ember egész múltja, csupa íz, illat, forma… Mi más?…
Emlékszem, egyszer Zárába vittünk három hajórakomány árut. 1930-ban vagy 31-ben volt. Két fuvar között beültünk a Kék Adriába Marascát inni... Dévai odahívatta a séfet, és kikérdezte, majd előadást tartott neki, hogy az ő édesanyja Rigácson hogyan szokta a vajban pirított zöldborsós csirkét készíteni. Dévai végül megevett két sült csirkét, megivott rá egy üveg száraz portóit, s miközben a borostyánszínű bort a pohárban lötyögtette, egész estén át a gyermekkoráról mesélt. Elég egy régi illat, és oda van a világfürdő… Ilyen az ember… Csak az számít, ami tizenöt éves koráig éri, a többi szenteltvíz."
(Bertha Bulcsú: A bajnok élete)

beho 2015.06.18. 19:21:35

Nem az a fontos:ki vitte a szalontüdőt, hanem az, hogy mikor. Nem pénteken, hanem szombaton mentünk, hogy a sokat emlegetett piacon, a sokat emlegetett pecsenyesütőnél egy jó nagy adag tarját "benyomjak" reggelire. Sajnos pont akkor nem jelent meg az úr. Kárpótlásul megismerkedtünk Tengerész utcabelijével, Lujzával. Ezúton kérek egy fotót Lujzáról, aki nyávogni nem tud. Lehet találgatni, hogy akkor miféle állat lakik még arra. Tervezem, hogy a következő szalontüdő "elöreétele" spenót, a deszert meg sztrapacska lesz. (félve kérdezem: egy érsek testvérének a csárdáját be lehet zárni, vagy a kettő nagyon távol van egymástól?)

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2015.06.18. 21:02:11

@beho: Jé tényleg, szombat volt piacnap. Lujzáról nincs képem, Jenőt lefényképeztem egyszer amikor nálam járt, ha megtalálom berakom a mai blogba. Valóban a kalocsai érsek a Pléh csárda tulajdonosának a bátyja, múltkor mesélte az István, hogy vitt neki egy csomó kolbászt. Mindjárt mesélek a mai élményemről.
süti beállítások módosítása