Átmenetileg búcsút mondtunk Ráckevének és visszatértünk tegnap délután Budapestre a szokott helyünkre. Nem nagyon akarom részletezni az elmúlt napokat, egyrészt összefolynak a dolgok, másrészt visszaemlékezni se akarok a macerás történésekre, az ingatlan átadás-átvétel nyűgeire, aztán a szaladgálásra a különféle mérőátiratások (még nincs vége) és egyebek dolgában, az egyrészt szerencse, hogy Ráckevén nincsenek távolságok, viszont ami Kiskunlacházán van ahhoz 10 km-t kell bringázni oda, majd vissza, belekezdtem, a nehezén talán túl vagyok. Utána kell járjak viszont egy csomó dolognak, ez már hosszútáv. Először is a parti rozoga stéget és főleg mellette a vizet alkalmassá kell tegyem hajókikötésre. Pár órát eltöltöttem neoprén ruhában a meder fenekét tapogatva a jövendőbeli kikötőhelyemen, a rossz hír az, hogy pont ahova a hajó kieljének belépő éle kerül, ott kiáll egy tuskó az iszapos fenékből úgy 30 centire, ezt valahogy meg kell szüntessem. Valamikor a part méterekkel beljebb lehetett a mostaninál, akkor is fák szegélyezhették, csak a víz elhabolta a régi partot, a fák pedig, ahogy az erdélyi Gyilkos tóban, ott maradtak a víz alatt. A törzsüket talán télen amikor befagyott a víz elfűrészelhették, felvágták tűzifának a rég elholt nemzedékek, de a csonkok bent maradtak. Abban bízom, hogy ez tán évszázadokkal korábban történhetett, így a gyökerek elrohadtak annyira, hogy ha beleakasztok egy horgonyt rövid lánccal és megrántom Amapola 18 tonnájával, kiszakad a fenékből. Ha nem, akkor víz alatt kell kibaltázzam, ami érdekes manőver lesz. Aztán a meglévő partot is erősítenem kell, mert a víz nem hagyta abba az aknamunkáját, csak a Vízügy a medrek karbantartását, szóval a víz az úr és ha tovább mossa alá a nagy parti fűzfámat, nem lesz mihez kikötnöm, sőt rádől a hajóra. A kikötés úgy fog kinézni, hogy orral a part felé két fűzfához "Y"-ban, farral meg egy horgonnyal a mederbe. Hajó 1-2 méterre a stégtől, így ha mozgatja a szél, nem fogja a stéget lerombolni, viszont ki lehet járni egy pallón. Aztán a stég másik oldalán kitapogattam egy nagy elsüllyedt fa csónakot, ezt is ki kell valahogy szedjem, mert kiáll a fenékből. nem lenne jó dolog ráverni a kormánnyal. Megpróbáltam rákötni egy kötelet és húztuk teljes erőnkből, de az iszappal teli bárka csak kacagott rajtunk, talán tonnás súlya is lehet, ezt is hajóval kell majd megrántani, alighanem darabokban fog csak kijönni. Ennyi a hajóval, illetve a kikötőhellyel kapcsolatos rövidtávú teendő. A ház amit vettünk egy nyaraló, semmiféle hőtechnikai szabványnak nem felel meg, ott télen élni nem lehet, tehát továbbra is a hajón fogunk lakni. Persze hosszabb távon a házat téliesíteni fogom, ehhez a tégla részt belülről Ytonggal, a faház részt meg kívülről valami, egyenlőre még nem kitalált anyaggal hőszigetelnem kell. A tégla épületrész kívülről nagyon szép klinker téglával van burkolva, ezért ezt a minőségi falburkolatot nem akarom az amúgy kézenfekvő és legtöbbször alkalmazott Dryvit szigeteléssel burkolni. A Dryvit ellen szól még a harkályveszély, semmi kedvem a madarakkal harcot kezdeni, elég nekem a harc a saját örökös tennivágyásommal. Hőszigetelnem kell a padlókat is, ez se lesz egyszerű, a téglaépületnél ami egy nagy nappali, ezt célszerű padlófútéssel kombinálni, a faháznál meg a jelenlegi padló és az alatta lévő 25-30 cm légrés kitöltésével kell megoldjam, valamiféle nedvesség, gombásodás, rágcsáló és féregálló hőszigetelésssel.
Jelenlegi manőverünk célja az itteni ügyintézéseken túl, az itt 8 év alatt felhalmozott parti készletek behajózása és Ráckevére szállítása, majd a Hernád utcai lakás cuccaival ugyanez, ez sok forduló és sok meló lesz, rágondolni is borzasztó, nem tudom mikor végzünk, kapkodni nem fogunk az biztos. Sorra jönnek a blog folytatására a biztatások, legutoljára tegnap hazafelé úton állt mellénk egy motorcsónak egy kis beszélgetésre és ennek a hangsúlyozására, végülis nem lesz új blog, ez folytatódik itt és így, aztán majd szól amiről szól. Hiszen azt írtam a bevezetőben, hogy építek egy hajót és oda megyek a világban ahova kedvem van, ez továbbra is így igaz, egyelőre Ráckevéig volt kedvem menni. A blogról még annyit, hogy annak ellenére, hogy az utóbbi idők történései és a nethiányos állapot miatt ellaposodott a hajónapló, ennek ellenére a statisztikai jelentés szerint mindössze 15-20 százalékkal csökkent a napi olvasottság, ami szintén azt bizonyítja, hogy az én drága olvasóim kitartanak, akkor pedig folytatnom kell.