Tegnap délután rácsfestéssel hagytam abba a napot, ma reggel azzal folytattam és azzal is zártam. Lasssan a harmadik réteg zöldet rakom fel a vasakra, de még mindig imitt amott nem takar eléggé a fehér alapozóra. Ráadásul egyszerre csak az egyik oldalt tudom kenni, tehát kenés, száradás, fordítás, száradás, kenés, száradás...és így tovább. Közben nagyon nemszeretem munkába kezdtem. Sokáig halogattam a dolgot, egyrészt mert állandóan esett az eső és ehhez sok szerszámmal kell felvonulni a deckre, meg a ponyvát is le kell majd bontanom, csak stabil csapadékmentes időben tudtam hozzákezdeni, másrészt mert előre utáltam a dolgot.  Arról van szó, hogy átalakítom a kabinok belépőinek tolótetjét. Egész pontosan nem lehet majd tologatni őket. Sokan tették már fel a kérdést, hogy mi az amit az építés során sikerült elbaltáznom. Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy idáig semmit (most nem beszélek olyasmikról, amikre már nem is emlékszem, de írtam annakidején, hogy egy-egy napos munkát valamiért meg kellett ismételni, de ez kicsit komolyabb) de nem igazán mondtam igazat, csak ezen a dolgon most kezdtem el gondolkodni, hogy a cockpit ponyva "doghouse" átalakítás kihozta a dolgot. Szóval a tolótetők amiket még vagy hat évvel ezelőtt csináltam annyira nehézre sikeredek, hogy miután könnyedén tudtunk ki-be járni a belőpőmagasságtól, SOHA nem tologattuk. Párszor ugyan bevertem a fejem tetejét amikor siettem és máshol járt az eszem, de ennek ellenére eszembe se jutott tologatni a lépcsők feletti tetőt. Most, hogy ahhoz, hogy árbocot állítsak előbb a ponyvákat kell átalakítani, ez magával hozza, hogy a tetők, ha már nem mozognak kikerülnek a szabadba, de ha már örökre fixen csukva lesznek, akkor felesleges a csúszópálya és a barom nehéz tető, egyszerűen le lesznek fedve a nyílások és eltűnnek a csúszópályák, egy víz és cúg behatolási lehetőséggel kevesebb, illetve kettővel, merthogy van a szalon és a hálókabin. Egyúttal  még 8cm-el megemelem a belépőmagasságot is. No tegnap és ma a hálókabin tolótetőt szedtem darabokra, hogy kimentsem belőle az értékes mahagóni faanyagot. Hát vérzett a szívem, ráadásul két nap ráment a szétszedésre annyira jól megcsináltam annakidején. A ragasztott és csavarozott fákat nem lehetett rombolás nélkül szétszedni, kivésni a szép szálradugózott facsavarokat, lefeszegetni a túlságosan jóra sikeredett ragasztásokat, hogy  elemeire bomoljon szét a remek vörösfenyő-mahagóni szerkezet. sajnáltam nagyon elpusztítani a munkadarabokat, amikbe annakidején jó pár napi munkát belepakoltam, de hát feleslegesek, tehát el velük! Ismét használtam a spéci rezgőfűrészt amit eddig csak a műanyag gipsz levágására használtam a bal karomról, de igazán csak gipszhez való, a dekopír és körfűrész sokkal hatásosabb. Mondjuk sarokbapiszkáláshoz csak ez a jó, de azt sikerült elkerülni.

Amúgy éljük a szokásos életünket, "J" buzgón eteti a tőkésrécéket, köztük az idei kelést, ezen a képen még öten voltak, amikor visszajöttünk Ráckevéről még hét, éppen tojásból kikelt méretű apróság pedálozott a vízen, mára már csak hárman vannak,  hja...a kegyetlen természet szelektál, talán nem is mindig igazságosan.

Ujrajna 2:0-ra kikapotta franciáktól, pedig én nekik drukkoltam, de a második félidőre úgy tűnik elfáradtak, teljesen szétesett a játékuk, jogos volt a vereség. Most a svédek küzdenek az angolokkal, jelenleg 1:1 az állás. Alighogy leírtam a svédek fejeltek egy gólt, most 2:1-re vezetnek ami azért szép, mert 1:0-ra vezettek az angolok az elején.