Reggel az új kerekeken szép könnyedén legurítottam a sólyán a bocit. Felvitorláztam, beleültem és a friss szélben könnyedén elhajóztam Amapola előtt. A hullámok muzsikáltak a fenéken, remek érzés volt....de nem sokáig tartott. A tegnapi viharos szél maradéka tíz perccel azután, hogy elkezdtem "felhasználni" kifoltosodott, forgolódni kezdett, majd majdnem teljesen leállt. És itt jött amire ugyan gondolhattam volna, de nem készültem fel rá, bár tenni ellene nem tudtam volna sokat. Miután a vízállás lehetővé teszi az erőműben az áramtarmelést, a víz szép lassan folyik, épphogycsak elsuhantam az észak-északnyugati szél maradékával délnek, kifogyott az "üzemanyag" viszont a sodrás vitt tovább lefelé miközben a visszakreuzoláshoz semmi szelem nem maradt. Szégyenszemre le kellett szereljek és visszaevezzek. Szóval rövid volt a mai vitorlázás. Elpakoltam a csónakban és felhúztuk Mákvirágot próbából a csónakdarukra a hajó farára, mint a mellékelt színes ábra mutatja. A képen azon túl, hogy a figyelmetlen kormányos elfelejtette a svertet kihúzni kiszedés előtt, az is látható, hogy súlyos bajaim vannak a férőhellyel. Miután így felhurkásítottam a borjút, épp annyival lett szélesebb, hogy nem fér el a kormány fejétől. Fölé kéne húzni, de ahhoz pillanatnyilag nincs elég magasság. Szóval át kell alakítsam a darukarok végét. Mondjuk nem egy hatalmas probléma, számítottam is rá, holnap belevágok. (a sikítóval a darukarokba)
Hétfő.
2012.04.09. 20:49 :: A Tengerész
2 komment · 1 trackback
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: A hullámok muzsikáltak a fenéken 2012.04.10. 12:12:02
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.