Így néz ki a lelaminált fenékpalánk. (a svertnyílás még nincs kimunkálva teljesen) Mindjárt látszik miért leszek alighanem kénytelen lefesteni a végén a csónakot. Itt pl. a svertnyílás környékén több réteg szövet van, ahogy a feneket összehoztam a svertszekrénnyel, ezt muszáj volt glettelni kicsit, mielőtt az üvegszövetet felterítettem volna a fenékre, itt a több réteg és a glettelés miatt más árnyalatú lett a végtermék. De mindenütt, ahol akár a drótozás furatait, akár egyéb javításokat kellett eszközölni, az bizony látszik. Ha csak nem akarok nagyon "őszinte" dolgot építeni (lehet ilyet csinálni készakarva is, pl. láttam már képen olyan rádiót, telefonkészüléket aminek direkt átlátszó plexiből volt a háza, hogy látsszon a keszekusza belseje), le kell fessem a végén az egészet, bár még mindig nem döntöttem véglegesen.
A munka kellékei az üvegszövet szabásához szükséges terjedelmes helyigény miatt összeszorultak a munkaasztal sarkára, de itt van minden ami mostanában kell. (meg idejön magától kíváncsiskodni, mindenáron bele akar mászni a friss gyantába)
Az időjárás olyan digitálisra váltott, egy nap szép, napsütés, egy nap borongás. A tegnapi verőfényes szív(és test)melengető napot ma rusnya szürkeség követte, "J" simán elaludta a délelőttöt én jöttem befelé ebédelni a szokásos 13:04 perckor (ilyenkor kezdődik a Kossuth rádió irodalmi műsora, arra szoktunk ebédelni)és mivel még nem volt kész a kaja ledőltem kicsit ebéd előtt...Nos háromnegyed négykor ébredtem fel, "J" ott horkolt a lábamnál, kaja az asztalon. Most csendben vagyok, ha felébred megebédelünk. Szóval nem mondom, hogy száguldok a melóval, ma mindössze a képen a fenékpalánktól jobbra lévő palánkot lamináltam le.