Csodás reggelre ébredtünk. Isteni béke, sima víztükör, még kissé csípős idő, de a levegőt harapni lehet, a nap még csak tápászkodik a felkeléshez. Reggeli közben hallottuk "M P" autójának "pittyenését" ahogy nyitotta az ajtókat, gyorsan kisiettünk a deckre elbúcsúzni és mégegyszer megköszönni azt a szeretetteljes fogadtatást, vendéglátást amiben részesültünk.
Szinte szégyelltem, hogy neki bele kell vetnie magát a mindennapi robotba, miközben mi csak "dolcsevitázunk".
Befejeztük a reggeli mojolást, felpakoltuk "G" jó nehéz túrakajakját a hajóra az árbocok tetejére ( a képen a fehér feneke belevész a végtelen égbe) aztán beszedtük a köteleket és "egészen lassan"-nal elporoszkáltunk Ráckevecity felé, elhaladva tegnapi kikötőhelyünk a Tarna mellett, ahol a horgász azóta is anyázik tán,
a tegnapelőtti első kikötőhelyünkre a Viza oldalára. Ezúttal remekbeszabott volt a manőver, szép mellékanyarodás, egy erős hátra, hajó megáll, pici előre, pici hátra és máris odasimultunk a helyünkre. Kicsit kell csak ugrálni, mert "J" azért kevés ehhez a 16-17 tonnához, főleg hogy kicsi szél is fújt, szóval ő elől megtart, én hátul egy kötelet kiadok, majd ő egyet elől a végén egy spring keresztbe és ki vagyunk kötve, motor leáll.
Délelőtt úgy viselkedtünk mint az igazi turisták, csak sétáltunk Ráckevén, megebédeltünk a "Csöni" étteremben ("J" harcsapaprikást túrós csuszával én vadast zsemlegombóccal), remek volt a kaja, aztán fagyi és süti a "Romantika" cukrászdában, utána szunyálás a hajón, majd rövid esti séta és most blogolás, TV meg ilyesmi. Szép az élet mondtam már?
Ja...ami NAGYON nem tetszett. Két épület a centrumban, az egyik a régi "Tűztorony" a másik is valami régebbi épület, mindkettő falán az ott székelő önkormányzati, állami közhivatalok címeres táblái. És mindkettő ormán a nemzeti mellett a piros fehér nyilas lobogó. Mert nekem ne jöjjön senki ezzel a falmelléki dumával, hogy történelmi, meg az árpádsávos nem is olyan. Tökmindegy milyen. Aki ilyet lenget az megosztja a nemzet polgárait magafajtára, meg másokfajtára, az szemét antiszemita, rasszista bunkó, annak Szerb Anatal, Radnóti Miklós, Rejtő Jenő, Kellér Dezső, Alfonzó, Salamon Béla, Zsüti, Rodolfó, Gyarmati Dezső, Teller Ede és legalább hat magyar Nobel díjas nem rendes magyar ember, hanem koszos zsidó, akinek az ő világában nincs helye. Hogy ez Ráckevén ezek szerint közhivatalok által szentesített álláspont az gyalázat.
Utóirat. Mielőtt leütöttem volna a "Publikál" gombot, biztos ami biztos meggogliztam "Ráckeve zászlaját", nehogy hülyeséget publikáljak. Hálistennek tévedtem. Nem nyilaslobogó az ott, hanem Ráckeve becsületes lobogója. Nekik ilyenük van már régóta. Hála Istennek. Mindazonáltal annyira tipikus volt az én gondolkodásom is a zászló kapcsán, hogy így hagyom az egészet, egyrészt mások okulására, másrészt mert egy jottányit se változott a véleményem azokról akik "Ráckeve lobogóját" lengetik nem Ráckevén és nem Ráckeve apropóján.