Kellemetlen éjszakánk volt, a kutya gyakorlatilag nem hagyott aludni bennünket. Mivel érzi a partról a hódolója szagát, hallja a hangját, egyfolytában nyugtalankodik. Rángatja a pórázt amivel ki van kötve, nyüszög, dobog, veri az ajtót a farkával, kaparja a bordás lemezt, egészen a hányásig fuldoklik a nyakörv húzásától. Reggelre ő is kimerült meg mi is, a saját hányadékába hanyatlottan találtam immáron lenyugodva gondolom a kimerültségtől, csak bágyadtan pislogott rám. Mit mondjak én se voltam sokkal jobb állapotban, a fejem majd széthasadt, ma csak ténferegtünk. Muszáj volt autózni, amit még akkor is utálok a városban, ha amúgy kipihent vagyok. Cuccoltunk haza és otthonról, meg csináltunk egy nagybevásárlást, mert eléggé kifogytunk a kajából. Érdekes módon, illetve javítok, egészen természetes módon amint eltávolodtunk a teleptől a kutya lenyugodott, a lakásban békésen lefeküdt, ő is én is elaludtunk, amíg "J" elintézte a nagymosást, a postát, szóval ha nincs a közelben a gaz csábító, akkor semmi gond nincs vele. Hazatérve a lovagja már a pontonon várta, az egész cirkusz kezdődik elölről. Séta már csak pórázon működik, mert amint meglátja a kant azonnal ráront és bár az kifejezetten félénk, tehát elsőre menekül, de miután "D" a legráutalóbb magatartással kínálja fel magát, aminek az végülis nem tud ellenállni, szóval amikor nem volt rajta póráz úgy értem oda, hogy majdnem késő volt. De így ha elkezdődik az előjáték, csak "ráshottolok" a pórázra, fenyegetőleg megemelem a botot és "Zs" már pucol is.
Péntek.
2011.08.05. 23:54 :: A Tengerész
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Advocatus Diaboli 2011.08.06. 00:25:22
Tudom, most a többi kommentelőtől kapni fogok hideget-meleget.