A könyököm végtelenül hálás volt az egy nap pihenőért. Ma reggel még éreztem ugyan, hogy "van könyököm", de igazából nem zavart már a mai könnyed tevékenykedésben. Végre megjavult az idő, 13-15 fok volt odakint, szél alig és ha nem is hétágról, de azért sütött valamennyire a nap. Kihasználtam a jó időt és megbontottam a ponyvát a VHF rádió antenna tövében. Kicsit aggódtam, hogy a múltkor amikor behúztam az antenna kábelét olyan tökkelütött voltam, hogy nem húztam be vele egy behúzószálat, de szerencsére könnyedén be tudtam dugni a koax mellé egy drótot, amivel behúztam egy spárgát, amivel behúztam a mobil internet USB kábelét, meg egy kéteres vezetéket a dudának, merthogy itt lesz a kültéri eszköze a PC-nek és a hajókürt is. Ezúttal a spárga bent maradt, ha estleg valamit később még be kéne húzni ugyanide. Bajban voltam az USB kábel ráöntött gyári végével, mert az persze nem fért át a lyukon, ami egy csőben folytatódik és a belső borovifenyő burkolaton át bukkan ki a mennyezetre a térképasztal fölé, majd még további három furaton és védőcsöveken érkezik meg végül a géphez, ezért le kellett vágjam és egy korábban vásárolt forrasztható véget raktam rá amikor már helyén volt a kábel. Már arról működöm, újabb lifegő-lafogó repülővezeték, azaz az utolsóelőtti tűnt el a légtérből. A hajókürt vezetékével elhatoltam a főkapcsolótábláig, innen a gépházon és a hátsó kabinon át kell majd a kormányállásba vezessem. Jó kis bújkálós melók ezek. Ami a jó, hogy mostmár állandóan itt van "J" és ketten sokkal könnyebb kábelt behúzni, korábban, amikor még otthon laktam és egyedül dolgoztam idekint a parton álló hajón, mindenféle trükköket kellett alkalmazzak. Az volt a találmány, hogy amikor már sikerült átdugni a vezetéket, az "érkező végre" kötöttem egy hosszú, alaposan megfeszített gumikötelet, majd átmentem a "bedugó végére" és ott beigazítottam a vezetéket, amit a gumikötél addig húzott, amíg elfogyott a húzóerő. Ezt párszor megismételve helyén volt a vezeték. rengeteg trükkös megoldást kellett kiötöljek, hogy kompenzáljam, ha kevés volt az "egy kéz". (hajón az "egy kéz" az egy ember, azaz tkp. két kéz)
Délután lekaptam a kéményt odakint és kikormoztam egy duguláselhárító spirál végére kötött ronygylabdával a füstcsövet, mert úgy éreztem, hogy csökkent a huzat. A kályha felőli végen a rókatorokból kilapátoltam úgy 2 liternyi kormot, remélem ezen a télen nem kell mégegyszer kéményseprősködnöm, ezért a munkáért valahogy nem rajongok.
21:39 Zenéket hallgattam a neten, miközben "J" illatos pogácsákat és sajtos kifliket sütögett a kemencében. https://www.youtube.com/watch?v=XLdqEn8pqis elképesztő. A tangóharmonika amúgyis az egyik kedvencem. Amúgyis átalakulóban a zenei ízlésem. Valahogy sose szerettem az operettet. Csárdáskirálynő...fujj. Az öregeknek való, antik zene...(csak hogy képben legyen az olvasó én a beatnemzedék, a "nagy generáció" vagyok) Tegnap a TV-ben a Kálmán Imre életéről szóló filmet néztük este. Hát amikor a száguldó, két éjfekete tüzes paripa vonta bricskát hajtó amazon énekelte a "de jó is volna, szerelmes lenni", megnemmondom melyik operett betétdalát, a hátamon futkosott a hideg, az olyan zene volt. Szóval ha néha belehallgatok valamelyik rádió, véleményem szerint döntően computerszerzette sikerslágereibe, nem érzem a fejlődést.
Jusztis megkerestem. Ez ugyan nem az a filmrészlet, de 2:30-nál ugyanaz a zene. https://www.youtube.com/watch?v=WZMw99kWCSs
