Ott hagytam abba, hogy családi tanács.. Mit mondjak, akár jól is hangozhatna, de nem véletlen, hogy se tegnap este, se mostanáig még naplót írni se volt kedvem. Pedig szeretem ezt az esti összefoglalót. Magam fejében is rendberalja a napot. Ha valami nem sikerült jól az életemben az a családalapítás volt. Ennyit erről.
1:56 Szóval már holnap van. De meg kellett nézzem a TV-ben a 22-es csapdája filmet. Persze láttam már nagyon régen, meg olvastam is vagy kétszer a könyvet. Ma (azaz mostmár tegnap) a hajó körbecsáklyázásával kezdtem a napot. Meglepően vastag jég volt körben, pedig este mielőtt nyugovóra tértünk volna alaposan meglengettük a hajót, hogy dülöngélve megtörje a jeget, de reggelre úgy állt mint a betonban. Ma egész nap autót szereltem, amit utálok. De csak imitt amott volt világításom. Végülis megtaláltam a hibákat, most az egyik rendszámtáblalámpa kivételével minden világít. Reggel nehezen indult a hidegben az autó, de gondoltam, hogy beállok a fűtött lakatoscsarnokba, úgyse tudtam volna kint szerelni ilyen időben, ott a jó melegben nem lesz gond. Fel se merült bennem, hogy annyira gyenge már az akku, hogy hiába a meleg, az egésznapos lámpagyújtogatás annyit ront még a helyzeten, hogy amikor a munka végén késő délután ki akartam állni, az önindító azt se mondta, hogy nyekk. Azóta töltőn van az akku (szerencsére a gumicsónakos Feri adott egyet kölcsön, így nem kellett becipelnem az akkut a hajóra Amapola töltőjével tölteni), most még körbepiszkálom a jeget, hogy ne hízzon nagyon meg reggelre, aztán megnézem beindul e már a kocsi és kiállok, hogy reggel ne legyek útba a munkakezdéskor a lakatosbrigádnak. Ilyen a tél a hajón és környékén.
Elnézést, de kezdek elálmosodni, és mint említém még jeget is kell gyaszálnom, mag autóznom, úgy, hogy a kommentekre csak majd holnap, ...szóval ma este reagálok.
