Reggelizés közben az ablakon kitekintve egyszercsak megindultak a parti fák és felnyögtek, csikorogtak a kikötőkötelek. Szóval tekeregni kezdett Amapola, megjött az a viharos erjű szél, amit a meteorológusok megjósoltak. Kimentem, meghúzogattam a ponyvát tartó gurtnikat, ellenőriztem a kikötőköteleket. Közben  összefutottam a pontontuningoló fiúkkal, akik nehéz feladat előtt állnak. Az a helyzet, hogy a SZENT ISTVÁN PARK II.(nevű kikötőponton) mellettünk suttyomban elsűlyedt. "J" ugyan észlelte a dolgot, de én annak tudtam be a vízfelőli oldal mélyebbre merülését, hogy a néhány napja lecsökkent víszinttől a parton felült, így a másik oldala mélyebben merül. Nos valóban ez történt, csakhogy ezek szerint volt ott egy lyuk a vízvonal felett, ugye ott rohad legjobban a hajó, ahol hol víz van, hol levegő, szóval amikor az víz alá került, szépen elkezdett becsorogni az úszótestbe a duna és a ponton, mint a kankutya amikor meglocsolja a villanyoszlopot kiemelve a partra támaszkodó végét, a másik végével elmerült egészen addig amíg a kötelei engedték. Szóval "J"-nek mint mindíg, most is igaza volt. Nos azt eszelték ki a profik, hogy azt a pontont, amire én vagyok kötve elsülyesztik a búvónyílások pereméig, összekötik a ronccsal és elkezdik kiszivattyúzni a vizet az "én" pontonomból, mire az kiemeli addig a roncsot, hogy az is szivattyúzható legyen. Elég szomorúan vakarták a fejüket a fiúk  de én igyekeztem vígasztalni őket, hogy milyen kellemes lesz hóesésben csinálni jövő héten, esetleg ha még a víz is elkezd befagyni. Mindenesetre ha kezdődik a manőver, elkötünk tőle jó messzire.

A becsület megkívánja hogy elismerjem, igazságtalan voltam a Dipol kft-vel, amikor kicikiztem, hogy nem küldtek bankszámlaszámot. Ugyanis az első, gép álta automatikusan generált rendelésfogadás legeslegalsó sorában volt egy megnyitható link, ami egy pro-forma számlát mutatott, tehát annak rendje-módja szerint tartalmazta a bankszámlaszámot, csak én az utolsó sorokkal, amik általában  reklámok, meg vírusölő figyelmeztetések úgy vagyok, mint a levélszekrénybe bedobált szórólapokkal, azokat szórom (kukába), ezeket nem olvasom. A 24 órás szállítást meg ők a vételár átutalásától értik és meg kell értsem őket, ebben a nemfizetős világban ez egy önvédelmi reflex. A pénz ma elment, ha holnap megjön a cucc egy szavam se lehet.

12:23 Most jöttem vissza a vízhordásból. Bár rozsdamentes édesvíztankjaim vannak, nem isszuk a tárolt vizet, igazából nem is tudom miért, mert az biztos, hogy sokkal tisztább, mint az a csővezeték amin otthon jön a víz, amit simán iszom a csapból. Mondjuk az otthoni víz az folyamatosan áramlik a vezetékekben, tehát talán nem tudnak benne a pangó vízben honos bacik megteremni, bár hogy mi a helyzet a víztározókban amikbe a kutak vizét betöltik, mielőtt az elosztóvezetékbe engednék, nem tudom. Szóval rendkívül takarékos módon megvesszük a legolcsóbb buborékos ásványvizet és itt a Sintexkernél akikkel jóban vagyok, van egy ivóvíztisztító berendezés, abból hozok a hajóra alkalmanként 8-10 másfélliteres palackkal. Ezt a vizet keverem 2:1 arányban az ásványvízzel. Így csak egy kicsit szénsavas, de az éppen elég. Miközben csordogált a víz a PET flakonokba, felhívott a Dipól, hogy holnap jön a cucc, szóval úgy néz ki működni fog életem első internetes vásárlása. Talán én vagyok konzervatív, de valahogy abban hiszek, hogy elmegyek a boltba, megfogdosom, megszaglászom, megrángatom, kipróbálom, kikérdezem a kereskedőt, stb. Mondjuk voltak rossz tapasztalataim. Pl. amikor a második feleségem kitette a szűrömet és új otthont kellett teremtsek gyakorlatilag romokból, a végén vettem szekrényfalat. Egy elég drága bútor volt ráadásul, minta után ment az értékesítés, kiválasztottam és lapra szerelve hozták. A könyvszekrény  ajtókat elsőre azért kellett cserélni, mert majd az összes üveg törött volt, másodszorra, meg, mert nem passzoltak a korpuszhoz. Bizonyos összeszerelő elemekből felesleg, másokból hiány volt. Bizonyára minél öregebb az ember annál több ilyesmit él meg, nem feltétlen antik maradi vénség az, aki ódzkodik a távvásárlástól, csak tapasztalt és kissé pesszimista. Az ember optimistaként születik és pesszimistaként hal meg én már közelebb vagyok  a hullaátmenethez, mint az origóhoz. Néha csábító dolgok vannak az Ebayen.  "RP" Itt a szomszédos Ausztráliában rendszeresen vásárol ott. De énnekem mindíg az jut eszembe, hogy megrendelem, kifizetem, sőt esetleg ha a tengerentúlról jön szállítással, vámmal, aztán kibontom és kiderül egy rakás szart vettem.

Visszatérve ma hem lessz deckmeló az biztos. Beretvál a szél, taszigálja a hajót, szegény Feriék a pontonokon lógnak és talán csak azért hegesztenek szakmányban, hogy a piros varrat kicsit átmelegítse fagyott kezeiket. Ezek azok a melók amiket nem lehet eléggé tisztelni. Hálát adok az Istennek, hogy nagyjából kimásztam már ezekből, de sose felejtem el, amikor az első hajómat építettem egy társaház udvarán hóesésben, amikor már nagyon fáztam és az ujjaimat se tudtam mozgatni, bementem a kazánházba és addig ültem a kazán tetején  amíg izzadni nem kezdtem, aztán menjtem vissza a hajóhoz. Vagy  pár éve az akkor még hőszigeteletlen hajón belül dolgoztam minuszban és szinte sütött a hideg fal amikor közel voltam hozzá, a decken meg, vagy korábban házépítés közben Balatonon miket fagyoskodtam össze. Ha van valamiféle statisztikai kiegyensúlyozottság az ember életében, talán kiérdemeltem azt, hogy most ilyen időben ki se dugjam az orromat a meleg hajóból. Nemrég mondta a rádió, hogy 170 km/h szelet mértek a Bakonyban, én amiben személyesen voltam az 130 volt, az Siófokon a kikötőben álló hajók felét letépte, ahol a kötél bírta ott kikötőbikákat tépett ki, csak remélni tudom, hogy nem jön ide, mert azt aligha ússzuk meg kár nélkül.

19:08 Belo írja, hogy evett fantasztikus szalontüdőt. Annyira beleette magát a gondolataimba ez a szalontüdő (és nem én ettem bele a gyomromba), hogy amikor pár napja elvillamosoztam a  https://www.youtube.com/watch?v=C7AKPYyc08A film felvételi helyszine előtt (amúgy az Erzsébet királyné úton a Kolozsvári piacon lévő bádogbódé, jókat ettem ott párszor és beszélgettem a "tudományos ember" főnökkel), összefutott a számban a nyál a filmre gondolva. Le is száltam, de sajnos nem volt szalontüdő az étlapon. Mondjuk a rántott csirkemáj sültkrumplival amit helyette ettem, az se volt rossz, de hát szalontődő-zsemlegombócra voltam beindulva.