Tegnap délután vendégségben voltunk. Délelőtt nem kezdtem komolyabb munkába, fél napra nem akartam belevágni valamibe, előszedni, elpakolni, inkább rávettem "J"-t, hogy rendszabályozza meg a frizurámat, meg a szakállamat. Merthogy borbélyra nem költünk, egymást fodrászoljuk, legfeljebb ha majd a köztársasági elnök megkérdezi, hogy "Ugyan kedves Tengerész, miért kellett annyit várnom kegyedre?" azt válaszolom, hogy "Elnök úr sokat melóztak rajtam a sminkesek mielőtt ideengedtek, mert "J"-t éppen nem tudtam rávenni hogy nyírjon meg".
Aztán folytattam egy egész másfajta munkát. Arról van szó, hogy Marton Gyula volt Mahartos kollegám ismét írt egy könyvet melyben a végelgyengülésben kimúlt magyar tengerhajózásnak, a tengerészeknek, az akkori életformánknak a velünk együtt lassan kihaló tengerésznyelvnek állít emléket. Engem kért fel a könyv lektorálására, azt mondta, tudva mennyi a dolgom Amapolán, hogy nem kell siessek, tavaszig van időm, én Karácsonyt igértem a munka befejezésére, de annyira tetszik a könyv, fordulatos a történet, emlékeket felelevenítő a cselekmény (pl az egyik főhős zátonyra futott házasságának története annyira hajaz az én első válásomra, hogy csak megerősít benne, bizony ez tipikus tengerészsors), hogy biztos előbb kész leszek vele. Szóval jó könyv lesz ez, csak találjon a Gyuszi kiadót rá!
Ma folytatódik a "Fekvőhelyproject", ezúttal a szalonban, mert ha így hül a levegő hamarosan be kell költözzünk aludni a fűthető térbe. Ami a jó hír, hogy második napja mellőzöm a PET palackok matrac alá dugdosását szikkasztásilag a hálóba, és estére mégis száraz a matrac alja, tehát úgy tűnik felülről is kiszárad a nyirkosság, alighanem túlértékeltem a problémát, illetve a latexen lévő perforálás remekül működik.
Felhívtam a "B J"-t a Vízügy nautikusát, délutánra igéri az uszálymanővert, édekes lesz, majd elmesélem mire jutottunk.
20:35 Meg is jöttek délben a fiúk a kitűzőhajóval. Gyorsan mindent elkötöttünk és kiálltunk horgonyra, hogy kedvükre manőverezhessenek a vasakkal. 
A manővert a partról "G" megörökítette és átküldte a képeket. Innen karbatett kézzel néztük az eseményeket.
Egészen pontosan a rádió van a kezemben, amin a "14 karátos autó"-t hallgatjuk, a Kossuth minden hétköznap 13:04 perckor szóló "hangos könyv" irodalmi műsorában. Most épp P Howard van soron, nagy kedvencem, amúgy minden nap ilyenkor szoktunk ebédelni, közben rádiót hallgatva, de ma kicsit felborította a napirendet a manőver.
Aztán kieveztem a partra, hogy odavezényeljem a pontont, ahol elég mély a víz, hogy ne üljünk fel rákötve, most az új helyen állunk, no nem messze, mindössze tán 20 méterre az elözőtől, holnap még igazítok a pontonon, mert a profik nem tudták kioldozni a ponton 20-as kikötő drótkötelére, a korábbi profik által kötött csomót(!), ezt én miután elmentek kibontottam és az összes kötelet elkezdtem a saját számíze szerint átrendezni, de rámsötétedett, folyt. köv. holnap. Tulajdonképpen jók ezek a kényszermanőverek, mert szokjuk a hajóval való bánást, külön örömömre szolgáll, hogy "J" milyen ügyesen dolgozik kötéllel, csáklyával, vízmérőléccel, így ő is elsajátítja azt a rutint, amire egy matróznak szüksége van. Én is sokat tanulok. Pl meggyőződésem volt, hogy a hajó, miután ledobtam a horgonyt, majd beáll szélirányba, orral délnek, folyásnak farral, merthogy erős déli szél fújt. A folyást elhanyagolhatónak gondoltam, mivel a zsilip zárva, áramtermelés nincs. ÉS NEM! Elöször azt hittem, megint felültünk, mert nagyjából folyásnak szemben kezdett el jobbra balra legyezni! Mondom magamban, csak lefordul, merthogy belekezdett fordulni, de aztán megindult visszafelé. Mi a fene van? Aztán miután körbetapogattam a feneket és kizártam a felülést, lassan tisztult a kép. A friss, erős szél pont folyással szemben fújt délről, a hajó feneke felől. Elkezdte a hajót fordítani, de amikor a hosszú hajótest elkezdett keresztbe fordulni az általam elhanyagolhatónak gondolt folyásban, miután alig volt alatta fenék, mégiscsak érvényesült az áramlás visszafordító hatása, visszaállt a hajó orral északnak. És ezt csinálta folyamatosan, miközben a horgonykötél hol előre, hol oldalt, hol hátra húzott. Jó kis kalamajka! Mondjuk nem volt körbe senki akivel ütközzünk, de furcsa, zavaró, amikor az embernek fogalma sincs milyen mozgást fog végezni a hajója. Na azért mégis volt esemény, amíg kieveztem a partra és "J" engem figyelt a hajóról, egy evezős nekiment Amapolának, mert persze nem néz előre, csak húz háttal a menetirányának és ahhoz van szokva, hogy itt sose áll senki.
