Ahogy ez mostanság szokott lenni, se tavasz se ősz, pár napja még tél volt, ma meg már nyár, 20 fok délben és símogató napsütés. A tegnap háromszor bepácoltam a léceket (az első két pácolás után csiszolás, ami a kiszálasodást leszedi)majd ma a Vizás fiúkkal (akárcsak én, nyugdíjas "fiúk") kivittük a napra, ahol a sötétre pácolt deszkák alaposan beszívták a lenolajkencét, amivel beitattam őket. Aztán délután miután kinapozta magát, a gumicsónakos brigáddal visszavittük a műhelybe. Amit csak lehet mindent egyedül csinálok, de fantasztikus az a segítség, ami jószívvel árad felém azokban a ritka esetekben amikor mégis szükségem van rá. A másik a blog nyomán kapott lelkes mailek és kommentek. Nagyon jól esik. Sok jó ember fantáziáját megmozgatta ez az eszetlen project.
A cockpit oldaldeszkáira is felvittem még egy lenolajat.
Csudajó volt végre a símogató napsütésben dolgozni. Persze eljön majd az idő hamarosan amikor menekülök az árnyékba, még nem felejtettem el a tavalyi rudazatgyalulást a tikkasztó hőségben a tűző napon.
Más. Aki valóban tisztán akar látni egy dunai vízerőmű vonatkozásában, továbbá meg akarja ismerni egy csodálatos magyar ember pályáját, annak kötelező olvasmány: Árpási Zoltán; Mosonyi Emil a vízépítés professzora. Megjelent 2006-ban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Nemzeti tragédiánk, az okos zsidókat kitaszították az országból a fasiszták, az okos nemzsidókat a kommunisták, maradt a hülyeség. Éljen a médiadomináns "értelmiség"! Győzike for president!