Ma már reggel hétkor a hajón voltam. Úgy indult a nap, hogy kifogyott a negyedik, utolsó fenéktankból is az édesvíz, így azzal kezdtem, hogy betöltöttem úgy 900 litert, ennyi folyt be egy óra alatt, miközben a műhelyben dolgoztam. Amúgy a víztöltésre egyébként is csak a vasárnap az alkalmas, mert a csap a csarnoképület mellett van az út túloldalán és a slaugot át kell vezetni az úton ahol hétköznap a nagy taharautók szétnyomnák. Az egészben a munka a közel százméternyi tömlő kiterítése, majd feltekerése. A vizet mérőn keresztül töltöm, így mindíg tudom, hogy állok. Nem töltöttem teljesen tele a tartályokat, ennyi úgy gondolom kitart a vízretételig,  nem kell a daruzáskor a plusz teher. Amíg a víz folyt én a műhelyben melóztam.

Délutánra a jobboldali szegélyléc majdnem teljesen kész volt. Minden úszik a faporban, csiszolom sikítóval, szalagcsiszolóval kézzel, és főleg elszántsággal, még a fülemből is dől a por, persze csak porálarcban tudom csinálni, de még így is köhögök köpködök, taknyom nyálam egybefolyik, már nagyon elegem van ezekből az alapjábavéve felsleges, csak a szépséget szolgáló, hisz statikai funkciójuk nincs, deszkákból.  Olyanok, mint az autókon a műanyag lökhárítók, amik ugye a legkevésbbé se hárítják a "lök"-öt. Azért eltekintve néhény hibától, amit csak én látok (aki más meglátja és szóváteszi, azt azonnal eltávolítom a hajóról) egész szépek lesznek, túl szépek, ha valaki rálép majd a cípőtalpa recéjébe szorult murvaszemcsékkel, a szivem szakad  meg. Amúgy az lesz majd a szabály, hogy semmire nem szabad lépni ami barna és fa. Aki megszegi a szabályt, az megy a kocsmába és hoz egy rundót. Apropos, hogy kiment a divatból a régi szép szabály, ha valaki bármit beejt a vízbe, azonnal hoz helyette egy újat, és plusz mindenkinek, aki a hajón van, annak fizet egy italt. Emlékszem volt egy egészen vacak bicska valamelyik hajón, amit mindíg megpróbáltunk valaki útjába rakni, mert jól jött volna helyette egy új, plusz a rundó.

Mielőtt elvonultam ebédelni, mindkét kiflit felállítottam a domború élére némi ügyeskedéssel  merthogy ma egyedül voltam az egész telepen, vigyázva, hogy nehogy eltörjön és az összes toldásnál, csomó lyuknál kijavítottam epoxiba kevert mahagóniporral ahol esetleg kellett, holnapig köt, a műhely tele vele, így hazavonultam, amúgy is jól elfáradtam, nem árt egy kis pihenés.

A délelőtt hallgattam a Klubrádió tegnapi adásának ismétlését, már amikor persze  nincs bekapcsolva éppen semmi gépem, szóval miután minden adást így hallgatok, a műsorfigyelésem elég hézagos. Na éppen Bős-Nagymaros, duzzasztás, vagy nemduzzasztás, az ártéri, szigetközi  vízutánpótlás a téma, az interjúalany Bárdosi Deák Péter a Dunakör, a műsorvezető megszólítása szerint, "szekértője". Eltekintve attól, hogy egy alapképzettsége szerint, legalábbis a neten található info szerint fizikus, de amúgy a többi, főleg (élet)művész Dunakörössel egyetemben mindenféle szakirányú képzettséget nélkülöző egyén mitől lesz "szakértő" egy rádióadásban, bosszantó az a magabiztosság, amit az ember, akárcsak a többi társa minduntalan megenged magának. SOHA nem hallottam olyan műsort, ahol igazi szakértővel vitába bocsátkoztak volna. Csak az örökös botrányra szomjazó,  relytélyes kapcsolataik révén felpuhított  médiaközegben mozognak, ahol soha nem kell kemény, szakember által feltett kérdésekre válaszolni, csak egy tátottszájú riporternek, aki hasraesik a sokéves mozgalmárharcban szerzett érdemrendjeik láttán. Annakidején én is megbillentem egy kicsit. Amikor a létező szocializmus döglődésének hajnalán a vízlépcsőt támadó kampány idején kishíjján beálltam a sorba. De az örökös beteges igazságkeresésem megóvott attól, hogy bedőljek a sok hazugsággal, demagógiával megtámogatott kampánynak. Vettem a fáradságot és felkerestem az akkor már régóta nyugdíjban lévő, tehát mindenféle vízügyes lobbiérdekben érintetlen Szilvássy Zolit, régi vitorlás klubtársamat és alaposan kikérdeztem. Nos igazi érveket hallottam, műszaki adatokkal alátámasztva, egy olyan embertől aki egész életét a szakmában töltötte. Egyfolytában vártam, hogy valaki a "másik oldalról" szembeszáll ezekkel a megygőző érvekkel. De nem hallottam érveket, csak lózungokat. A csúcs az volt, amikor a Tilos rádió egyik adásában megszólalt egy tüntetés előtt néhány órával Hajóssi Adrienn, a Dunakör egyik reprezentánsa, a nagymarosi erőmű koporsójába folyamatosan százas szögeket verő amazon, ha élhetek ezzel a képzavarral. Érvként elhangzott a szájából az erőmű ellen(!) hogy ha egyszer elkezdik építeni őket, nem lehet abbahagyni a hordalékosodás miatt. Nos a németek osztrákok elkezdték, a szlovákok folytatták....He? Akkor? Fel is hívtam a műsort azonnal és vitába keveredtünk ..volna, de azt mondta, hogy nemsokára kezdődik a naggyűlés, menjek el, ott majd választ kapok minden kérdésemre. Elmentem. A "reális zöldek" (akiket a Hajóssi Adrienn egyszerűen csak kivénhedt kommunistáknak illetve munkásőröknek nevezett) kisebb csoportja kultúráltan beszélgetett a Wörösmarthy téren, ahol nagyjából azokat az érveket hallottam, amiket már ismertem. Átmentem a szomszédos József nádor térre, ahol hatalmas tömeg nyüzsgött, zászlók pártjelvények(!!) táblák, bombasztikus fotómontázsok, szóval minden aminek semmi köze az érvekhez, csak a hitre gyúrunk. Próbáltam közel férkőzni az elnöki emelvényhez és feltenni néhány kérdést ami bennem bújkált. Nos a válaszok eleinte kitérők voltak, majd a harmadik negyedik próbálkozásom után előbújtak az öklök és elkezdtek velem kiabálni, hogy nekem nem itt van a helyem, hanem a szomszédban a Wörösmarthy téren. Hát azóta se sikerült senkitől válaszokat kapnom, "arról az oldalról".  Pontosan emlékszem, amikor  a dunakörösök nyilatkozataitól volt hangos a média, hogy a "C" variáns, a Duna elterelése csak "papírtigris", nem merik megcsinálni a buta tótok (nota bene csupa magyar ember dolgozott ott, hisz nagymagyarország területén van az erőmű) hiszen akkor a trianoni határ is arrébb megy, de megcsinálták. Tehát a méregzöldek hazudtak. Eredmény? Semmi, csak még magabiztosabbak. Bebizonyosodott, amit a vízügyesek megjósoltak, hogy kiszáradnak az ártéri erdők, de hát ugye a szakértelem csak egy bolsevista trükk, Karátson Gábor fantasztikus képek festője jobban tudja. Csak filozófia kérdése az egész. P...csába a tényekkel! Nem az a hiba, hogy megszegtünk, egy érvényes szerződést, hanem a szemét szlovákok nem adnak elég vizet, mert kell nekik a szar erőművükbe, amit betartva a szerződést megépítettek. És ma a "szakértőnek" Bárdosi Deák Péternek van képe azt mondani  ultima rációként a Klubrádióban, hogy a vízerőmű Nagymarosnál egy a Szovjetúnió által ránkkényszerített terv volt! És nincs senki aki a szemébe mondja, hogy ez gyalázatos hazugság. Hogy az erőmű terve a Horthy időkben kezdődött. Tán Horthy is szovjet kém és munkásőr volt? De ép ésszel el tudja valaki amúgy képzelni, hogy nem lesz@rták magasról a ruszkik, hogy mit csinálunk mi itt két apró vazallus ország a Dunánkkal? Netán ki akarták lopni az így termelt áramot? Elég volt nekik a fater órája. Aztán azt mondja a "szakértő" (merthogy annyira bedühödtem, hogy leálltam a munkával és hallgattam a gyalázatot) hogy a hajózás problémáját is meg lehet oldani máshogy. Nem részletezi, hogy víz nélkül hogy lehet. (Úgy, hogy egész Európa dobja a szemétbe a valamennyi ország által aláírt szerződésekben, tehát általunk is  vállalt normákhoz kialakított hajóparkját és helyette csináljon laposfenekű apró bárkákat.) Én tudom! A hajókra kerekeket kell szerelni és a parton ki kell építeni úgynevezett utakat. És a hajómotor ne a hajócsavart hajtsa, hanem a kerekeket! Kéne szabadalmaztatni. Úgy hívnák, hogy szárazhajó. És nem kéne hegyesnek lenni az orrának se, meg ugya he nincs víz ami hűtse  a menetszél hűthetné a motort. Egy hőcserélőbe menne hűtővíz és etleg egy ventillátor. A hajóvezetőt meg sofőrnek hívnák. Micsoda újdonság! És végül azt is kijelenti, hogy nem kell a vizienergia, mert "energiabőség" van. (!!!) És egyikre se tudta azt mondani a riporter, hogy álljunk már meg, kinek van itt agyrákja!