Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Szombat.

2010.02.27. 22:56 :: A Tengerész

A mai olvasói bejelentkezések száma 24. Aki még nem olvasta volna, folyik a kisérletet. Bár van a blognak statisztikai oldala, de igazán nem tudom belőle hányan olvassák, hiszen a visszajárókat mindíg regisztrálja, tehát nem tudom alapvetően mennyi a tényleges olvasóm. Kérem aki e naplót olvassa, és idáig még nem jelzett vissza, küldjön egy egyszerű mailt, a vilmosbartyik@hotmail.com címre, mondjuk annyival, hogy ".......... (időnként, havonta, hetente, naponta, alkalmanként stb) olvasom"!

Ma is sok elismerést és jókívánságot kaptam, ami, bár nem ezek kiprovokálása volt a célom, tényleg csak azt akarom tudni, kb. hány embernek mesélek, de mit tagadjam, nagyon jól esik.

Végre kisütött a nap délutánra. Azért reggel még jól eláztam, a decken való munka szóba se jöhetett. Kifurkáltam (12db 25mm átmérőjű furat) a cockpitba menő shottok pinjeinek furatait egy 3mm vastag acéllemezbe. Ezt kettévágva fogom felhegeszteni őket a cockpit peremének két oldalára. Fával lesznek borítva, a szépség okán. Szeretem a hétvégéket, mert ilyenkor beszabadulok a Vízügy gépműhelyébe (ami persze biztos tilos lenne, de szombat-vasárnap csak én vagyok az egész telepen) és azt csinálok amit akarok, most pl. az óriás oszlopos fúróval seperc alatt kifúrtam a bazi nagy furatokat. Annakidején a technikumban megtanítottak mindenféle szerszámgépen dolgozni, nem elöször veszem hasznát az ott tanultaknak. Bizisten többször volt rá szükségem, mint a Fourier sorokra.

Este a valamikori tengerhajózás műszaki igazgatóságának volt csapatával volt nosztalgiavacsoránk, azokkal akikkel még hajócsoportfelügyelő koromban dolgoztam együtt, miután abbahagytam a hajózást, mielőtt szállodás lettem volna. Az alábbi képeken egy olyan műszaki gárda nagy öregjeinek maradékai láthatók, akik képesek voltak 23 tengeri hajót a 60-as 70-es években technikailag üzemben tartani, felügyelni. (persze nem egyszerre dolgozott ott mindenki, pl hárman is voltunk, akik egymást követve ültünk ugyanannál az íróasztalnál)

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr201795966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása