Az utolsó rúd ami ma lett kész, egy bő három méteres csáklyanyél. Félreraktam a többi "bot" közé, megy rájuk majd a forró lenolajkence, amennyit csak beisznak, aztán a 12 réteg csónaklakk. Nekiláttam a hajópadlónak való nyers, szélezetlen borovi fenyő deszkáknak, egyik oldalélükön egyenesre vágni. Ha az összes meglesz, terveim szerint felpakoljuk a kocsitetőre és vasárnap felcsíkozzuk "J"-vel a "K J" szabászgépén (nagy asztalú vezetős körfűrész). Azutána 10 centis csíkokat évgyűrűkkel összeforgatva táblásítom (egymás mellé ragasztom) olyan 30-40 centi széles lapokra és ezek lesznek véglegesen lerakva az ideiglenes padlódeszkák helyére, melyeket négy évi használat után azt hiszem feldarabolok és eltüzelek a hajókályhában. A szállodai konyhaajtók megtették a magukét, utóljára még fűtőanyagként hasznosulnak. Amúgy egy csomó dolog, ami nem környezetszennyező, de éghető, "eltüzelődik", pl "J" nem akarta a lefolyóba önteni az elhasználódott sütőolajat, az eredeti falkonjukba töltve kivittem Amapolára és a dobozolt abrichterforgácsot megöntöztem vele amivel tüzelek. Remekül elégett. A hajón alig van valódi szemét, egy hét alatt gyűlik össze egy vödörnyi, mert például ami papír, (kélyes örömmel tüzelem el a használt papírzsebkendőkkel az influenzavírusokat) az mind megy a kályhába. A zöldséghulladék egy nap alatt kiszárad a hamuzó ajtó előtti szikrafogó tálcában, másnap megy a tűzbe. Ha nem lenne az a sok nylon csomagolóanyag, nem is lenne "igazi" szemetünk.
Péntek.
2009.12.11. 20:34 :: A Tengerész
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.