Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Péntek.

2009.09.25. 11:40 :: A Tengerész

Nagyon jót tesz nekem, na meg Amapolának, hogy lassan három hónapja már hogy a hajón lakom.  Nincs az itthoni alaposabb zabálás, hisz a hajón leginkább csak kétszer eszünk naponta, így semmi gond a fogyókúra. Említém, hogy az év elején észleltem, hogy a farmerom feszülget a pocakomon. Na felét enni, dupláját mozogni, ez a legjobb fogyókúra. Reggel hatkor már melózok a hajón, alapos reggeli 8 óra felé, majd ebéd egyre később, mostanában úgy délután háromkor. Utána egy óra alvás, meló legalább este 8-ig és nem is vagyok éhes, vacsora legfeljebb egy falat valami egy pohár tejjel. A múltkor amikor a Gyula szülinapi bulijára kiöltöztem (négy éve nem volt rajtam öltöny és zokni se úgy három hónapja) főleg, hogy ellensúlyozzam a Sikaflextől lemoshatatlanul fekete  kezeimet, kellett keressek egy hózentrágert, mert a nadrág leesett rólam. 10 kilóval vagyok könnyebb mint januárban és remek az erőnlétem. Kilenckor elalszom, ötkor ébredek, a hajónak meg kiváltképp jót tesz, hogy ott vagyok, mert dupáját haladok vele, mint amikor nap mint nap hazajártam.

No kezdem azon, hogy ugye hogy "J" kicsit itthon pihengetett, (főzött, takarított, szóval agyondolgozta magát) egyedül meg nem tudtam árbocot ragasztani, nekiálltam a gázpalackok deckládájának. Amire visszajött így néztek ki együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aztán többszöri nekifutás után (elsőre és másodikra gond volt a lakatosok által készített munkával és még most se tökéletes, de igazából csak én látom, hogy hol) felhegesztettem az árboctalp merevitését. Lehetne szebb is, mert a 10-es és 5-ös lemezek összehegesztéséhez elég kicsi a  trafóm, de azért megoldottam többszöri varratokkal. Végül is csak az a funkciója, hogy árbocállítás közben megfogja kihajlás ellen a főárbocot, amíg a vantnik nem tartanak. Ha már a helyén minden, nincs rajta oldalirányú erő. A vízszintes lemezek közé 5cm vastag akác/kőris lécek jönnek kifurkálva a "pin"-eknek, amikre a fallok lesznek lekötve.

 

 

 

Mint említettem, mindíg fáj a szivem, ha egy hajó pusztulását látom. A rontóbontó brigád tovább trancsírozza a Ráckeve II.-t. Kaptam még tőlük valamennyi horgonyláncot további borokért, ami ugyan nem jó nekem a meglévő láncom toldáshoz, mert nem azonos a méret, de ha kötéllel teszek le kisebb horgonyt, előtétnek a kötél és a horgony közé néhány méter jó lesz. Most így áll a munka

 

 

 

 

 

 

 

Íme a csipetcsapat ebédszünetben. Elbeszélgettem a képen elől látható pocakos brigadérosukkal, mondta mindent bontanak ami fémből van, főleg a hajókat szeretik, amúgy laza magánzók szövetsége, a szocializmust jobban szerették mint a kapitalizmust, mert többet lehetett lopni,  a képen láthatóknak, meg még akik éppen elszaladtak amikor fényképezni kezdtem őket kb 80 év letölött börtönbüntetés van a hátuk mögött, de ezt szerintem csak hencegésből mondta a főnök, mert ahhoz azért túl fiatalok.

 

 

 

 

 

 

 

Ahogy megjött Juditka azonnal folytattuk az árbocragasztást.  Itt az a darab látható amiben már bent van az árboclámpa kábelének védőcsöve, meg még egy tartalék, valamire biztos jó lesz egyszer.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor már csak két darabból állt a nagy dúc, hétfőn este megkentük mindkét oldalt és jött az utolsó ragasztás, már nem fényképeztem, mert unalomig ismert a hosszú munkadarab a 113 db szorítóval. Viszont így néz ki a kész darab a kilenc rétegből összeragasztva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az alját 85 centi hosszban  kiegészítettem lécekkel, mert itt négyszögletes keresztmetszetű lesz, hogy passzoljon a billentős árboctalpba, ahogy a régi balatoni 15-ös és 25-ös jollékon is volt. Aztán nagy munkába kezdtem. Most, hogy így bepofátlankodtam a csarnoképületbe, megszüntettem a hajó melletti szabadtéri munkahelyet, ahol a két masszív vasbakon a bummokat gaffokat gyalultam kerekre a tűző napon, meg tároltam a faanyagot leponyvázva esténként. No eszméletlen mennyiségű szemét, kacat, hulladékfa került ki alóluk,

 

 "J" itt éppen kotorja a gyaluforgácsot, elveszett javak után kutatva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Borzasztó ügyes lány, megtalált egy vésőt, egy szöghúzót és egy aprócska alkatrészét a felsőmarónak, ami nélkül a mélységállítást hetek óta csak saccperkábé végeztem.

Most a két masszív vasbakon áll bent a csarnokban (én csak úgy hívom "árbocműhely") a nyers főárboc derékszár, (az árbocsudár még hátravan, de az csak egy négyméteres pálcika, ezek után csak "ujjgyakorlat") a két kölcsönkért acél zártszelvényt, ami ragasztópadként szolgált két sör (leasingdíj) kiséretében visszacipeltük tegnap reggel a lakatosoknak, az alátétként szolgáló irodabútorokat is visszaállítottuk a fal mellé a helyükre, feltakarítottuk az eddigi szemetet, tisztul a kép, kezdődik az árbocgyalulás.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr831406068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dakobacsi 2009.09.25. 14:43:37

Üdvözletem!

Már jó ideje követem a blogját. Tetszenek a történetek, és az életfelfogás. Szeretném kérdezni hogy ezt a hajós könyvet, amit mindig reklámoz hogy tudnám megrendelni.

Üdvözlettel,

Dávid

AdSa 2009.09.26. 07:36:26

Pedig a könyv tényleg remek !
És ha egyszer "Harpagonnak" ismét lesz szabad ideje...

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2009.09.28. 19:44:05

@dakobacsi: Személyesen a hajón, térkép és műholdas kép a amapola.blog.hu/page/4 címen péntek-szombati bejegyzés, vagy postai utánvéttel küldöm, ha megírod a címedet és hogy melyik kötet kell, a vilmosbartyik@hotmail.com -ra, de ekkor 1700-al drágább sajnos.
süti beállítások módosítása