Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Én már semmit senkinek nem hiszek el amit nem támasztanak alá érvekkel. Mert A... (2020.03.27. 23:09) Péntek.
  • A Tengerész: @Paduc: Hát nem is panaszkodom. A világon nekünk van a legjobb dolgunk. (2020.03.26. 23:55) Hétfő.
  • KAMA3: @A Tengerész: Átmenetileg nincs. Én bízom benne, hogy lesz, hiszen a gyártásuk nem állt le(sőt, in... (2020.03.23. 11:57) Csütörtök.
  • A Tengerész: @sevylor: Hát valami ilyesmi lesz. Amitől tarok, hogy ha beindul a járvány a díjak kifizetése lesz... (2020.03.23. 00:05) Szombat.
  • Műszaki: Neten láttam egy videót, abban a magaságyás alját dréncsövekkel megpakolt tartálynak alakítják ki ... (2020.03.19. 14:57) Szerda.

Linkblog

Péntek.

2020.03.27. 11:18 :: A Tengerész

Tegnap és tegnapelőtt az idáig WC papír gurigákban fejlődő palántákat átültettem a nagyobb kefíres poharakba.

001_208.JPG

Ezekből kerülnek majd át a legjobban fejlődők levágott PET palackokba és onnan a legerőteljesebbek a kinti ágyásba, úgy egy bő hónap múlva. Persze ha az időjárás is úgy akarja, mert  ma reggel is még nulla fok volt, arról nem is beszélve, hogy két napja meg hó esett. Most épp süt a nap és délutánra tizenfokokat jósolnak, de már mondják jövő hét elejére az újabb lehűlést, szóval egyelőre marad a télikerti kertészkedés. Addig is megrendeltem a csepegtető öntözéshez az anyagot, futár hozza majd, ha minden igaz ma, szóval nix boltba ugribugri, járvány van, kijárás csak kajáért, hetente egyszer. Tegnap voltam megvettem a kenyeret, péksüteményt.....na jó, lehet holnap kicsónakázok és (szigorúan vegyvédelmi maszkban) becserkészem a piacon a töpörtyűárudát, met tegnap nem kaptam Kiskunlacházán, úgy tűnik ott a vírus miatt megszűnt a piac.

Apropos "JÁRVÁNY" Nagyon elégedetlen vagyok általában a tájékoztatással. Most KIVÉTELESEN nem fogom a kormánytájékoztatást ekézni, van vele elég baj, de aki tudja tudja, aki meg nem nem annak minek? Viszont hiányolom azokat a praktikus tanácsokat, amikkel akár százak(ezrek?) életét lehetne megmenteni. Rengeteg, gyakran egymásnak is ellentmondó álhírt osztanak meg persze tudatlanságból (remélem nem rosszakaratból), miközben a hiteles információ kevés. Itt az első dilemma, a maszk viselése. Tegnap letoltam az egyik Fb partnert, hogy hülyeséget oszt meg, nevezetesen, hogy csak az hordjon maszkot aki beteg. Egészségesnek nem kell. Merthogy ez szamárság, egyrészt SENKI nem tudhatja, hogy egészséges vagy beteg, mert attól hogy nincs tünete még lehet fertőzött és fertőzhet is, másrészt a maszk a legjobb védelem az ellen, hogy az ember önkéntelenül is a száját, orrát birizgálja. Na kiderült, hogy ez a szamárság amit a tudatlan, de jószándékú ismerős megosztott, az országos tiszti főorvostól származik. Most mit mondjak erről?

 Maszkot persze nem lehet kapni. Tegnap SP, aki szintén a veszélyeztetett korosztályba tartozik, megkért, hogy ha már megyek vásárolni, hozzak nekik két maszkot a patikából. A negyedikben kaptam a legegyszerűbb, egyszerhaszálatos papír maszkot

. ( a kép SP Fb oldaláról van)

maszk_2.jpg

Nos az első ötletem volt még jóval a mizéria megjelente előtt, miután láttam, hogy az összes barkácsárúház weboldala azzal nyit, hogy "Maszk nem kapható!", hogy csinálni kell. Otthon, textilből, papírból. Az ötletet tett követte. Ezeket a lányom varrja. 

maszkok.jpg

Mielőtt az a vád ér, hogy reklámozok, nem lehet vásárolni, mert nem itthoni termék. Kint dolgozott Németországban egy filmes produkción, mint bőrművész a különféle kosztümökön, kellékeken, amikor a vírus miatt leállt a produkció és a lezárt határok miatt kint rekedt. Fizetést nem kap, szállást ugyancsak nem fizetik mint eddig, szóval szélnek eresztették őket. Valamiből élni kell, a testét nem volt kedve árúba bocsájtani élelemért, kitaláltuk ezt. A textil maszk kétrétegű, közte cserélhető papír szűrő ( konyhai törlő, vagy WC papír, vagy papírzsebkendőből egy réteg).  A papírt cserélni kell minél többször, a textilt kimosni és kivasalni este, másnapra steril. Kérdezték mennyire jó? Nos a következő tesztet csináltuk. Rálehelt tükörre maszk nélkül, bepárásodott, Rálehelt maszkban, nem párásodott be. TEHÁT a kilélegzett aerosot ami a fertőzést hordozza kiszűri. Ha kifelé kiszűri koncentráltan akkor a befelét alacsony koncentrációban meg pláne. Ennyi. Mindenki meg tudja csinálni. Ha naponta elad tízet a németeknek, megkeres annyit, hogy nem hal éhen.

Korábban írtam, most magamat idézem, mert nagyon fontosnak gondolom: "Itt jegyzem meg, hogy bár valamelyest növekedett azoknak a száma akik maszkot viseltek, de miután ugye kapni nem lehet, eléggé elkoszolódottakat láttam, ami többet árt mint használ. Ugyanis ezeket a szelepes ipari  papírmaszkokat nem lehet kimosni, kivasalni, a nemszelepesek meg pláne veszélyesek, mert a kilégzéskor lerakodó baktériumok  feldúsulnak belül, remek táptalaját alkotva a felsőlégúti fertőzésnek, amitől elkezd fájni a torok, egy gyulladás elkezdi legyengíteni az immunrendszert és AKKOR jön a koronavírus. Legalább akkor amikor valaki otthon leveszi, ki kellene rakni a napra, az  UV sugárzás minden bacit vírust elintéz, vagy berakni a mikróba, mellé egy pohár vizet (enélkül kigyullad a papír maszk) és félteljesítményen addig "sütni" amíg a víz nem kezd el forrni. Ez betesz baktériumnak, vírusnak egyaránt." Ma ki is próbáltam. Beraktam a mikróba az enyhén nedves, nem túl tiszta rongyot amivel a mosdó pultot szoktam letörölgetni a fürdőszobában kézmosás után, mellé egy pohár vizet. A legnagyobb teljesítményre kapcsoltam, mert nem volt kedvem sokat várni, 4 perc alatt forrt a víz, a rongy jó meleg volt, MÉG A SZAGA is eltűnt, kifejezetten kellemes gőzös "tiszta"  illata lett a rongynak. Még emlékszem gyerekkoromban amikor anyukám  bespriccelte a vasalnivaló ágyneműket és vasalás után milyen kellemes szaga volt, na OLYAN)

Az, hogy sálként hordod a maszkot azért rossz, mert amikor meg magadra veszed, pont azzal takarod be a szád, orrod, ami korábban ki volt téve a cseppfertőzésnek. A maszkot, úgy vedd le, hogy ne nyúlj bele, mert még esetleg 5 perc múlva újra fel akarod venni. Miután kapni nem lehet, talán ha házi készítésű maszk szabásmintáját terjesztenék a köztelevízióban, Interneten. Ez csak néhány példa volt, de ilyesmiket hiányolok.

Aztán. Érdemes megnézni ezt. https://www.youtube.com/watch?v=sk6IMI5Cv8c (meg az előtte lévő két ismertetőt ugyanettől a szerzőtől). Már írtam, hogy vicces lenne, ha nem lenne nagyon sajnálatos, hogy pont egy állatorvos az akitől a leghasználhatóbb ismereteket szerezhetjük egy emberjárványról. De hát végülis nem sokban különbözünk a gerinces emlősöktől. Ma reggel a szokásos kutyasétáltatás közben elmélkedtem Csányi Vilmos " A kutyák szőrös gyerekek" könyvében leírtakon. Írja, hogy korábban a tudósok az állatoknak nem tulajdonítottak érzéseket. Kifejezetten elmarasztalták azokat a szakmában, akik olyan tulajdonságokkal ruházták fel a kutyákat amik amúgy emberre jellemzők. Hát elég hülye tudósok lehettek. Tapasztalatból tudom, hogy a kutyák érzelmes lények. Tudnak szeretni és gyűlölni, sőt hazudni és színlelni is, határtalanul tudnak örülni és magukat szégyellni, szóval egy cseppet sem antropomorfizálás az, ha olyan szavakat használunk ezekre a fejlett kognitív intelligenciával rendelkező lényekre mint amilyet az emberekre szoktunk. 

 

4 komment

Hétfő.

2020.03.23. 17:44 :: A Tengerész

Ja.... mégse tavasz. Hózáporban sétáltam a kutyákkal.

 

001_207.JPG

002_173.JPG

A kert a virágokkal

004_105.JPG

meg a magaságyással amit pár napja még ingujjban csináltam.

003_135.JPG

Azt hiszem lefekszem aludni.

 

2 komment

Szombat.

2020.03.21. 15:15 :: A Tengerész

Vírus ide, karantén oda, "maradj otthon vénember" amoda, menni kellett, mert  elfogyott a kenyér. Plusz szombat piacnap, "hamár", akkor óvatosan megközelítettük a piacot. A fertőzésveszély minimalizálására csónakkal mentünk, friss szellő lengedezett az RSD felett, ha létezik biztos távolság minden fertőzéstől, akkor csónakban a parttól 100 méterre, az biztosan az. Piac... gyakorlatilag a téli minimálpiac, az ilyenkor  szokásosnak negyede.. sem. J nagy bánatára az az árus se jött el akinél megrendelte a mexikói fűszerkeveréket, pedig azért rágta leginkább a  fülemet, hogy AZÉRT aztán feltétlen ki kell menni a piacra akármilyen veszélyes is. Szerencsére tömegnek, ami ilyenkor már velejárója a szombati piacnak nyoma se volt, alig lézengett valaki, szegény árusok, már az a kevés aki kijött nem csinált ma nagy forgalmat.

J maradt a csónakban, én meg elmentem az OTP-be a Papa nyugdíját felvenni (hogy hogy juttatjuk el neki még fogalma  sincs, mert a bentlakásos  otthonban tilos a látogatás és ettől eltekintve én J-t fel nem engedem Budapestre az összeköhögött vonaton, ott meg a BKV-n közlekedni), meg a Pennyben megvenni a kedvenc francia Camembert sajtomat, aminek az illatától J a falra mászik. Újabb meglepetés. Csütörtökön rettenetes tömeg volt, pedig az ugye hétköznap. Most szombaton, a normál hétköznapi vásárló mennyiségnek úgy nagyjából  fele. Tejesen normálisan lehetett vásárolni, sőt betartani a két méter biztonsági távolságot egymástól a pénztár előtt a sorban. Utcán a maszkot a mellemen himbálva tartom, a védő-szemüveget meg feltolva a sapkámra, de mielőtt bemegyek valahova felveszem mindkettőt és csak a távozás után veszem le megint. Visszafele még kikötöttem a Lidlnél, ott is alig volt valaki, lecsengett a nagy beszerzési pánik. Muszáj volt oda is menni (persze védőfelszerelésben, J ki se szállhatott a csónakból), mert akciós volt az ír vaj és J nem hajlandó mást megenni. Itt jegyzem meg, hogy bár valamelyest növekedett azoknak a száma akik maszkot viseltek, de miután ugye kapni nem lehet, eléggé elkoszolódottakat láttam, ami többet árt mint használ. Ugyanis ezeket a szelepes ipari  papírmaszkokat nem lehet kimosni, kivasalni, a nemszelepesek meg pláne veszélyesek, mert a kilégzéskor lerakodó baktériumok  feldúsulnak belül, remek táptalaját alkotva a felsőlégúti fertőzésnek, amitől elkezd fájni a torok, egy gyulladás elkezdi legyengíteni az immunrendszert és AKKOR jön a koronavírus. Legalább akkor amikor valaki otthon leveszi, ki kellene rakni a napra, az  UV sugárzás minden bacit vírust elintéz, vagy berakni a mikróba, mellé egy pohár vizet (enélkül kigyullad a papír maszk) és félteljesítményen addig "sütni" amíg a víz nem kezd el forrni. Ez betesz baktériumnak, vírusnak egyaránt.

Hangulatos volt hazafelé csónakázni a Dunán, rajtunk kívül talán ha egy csónakkal találkoztunk és a piac máskor zsúfolt kikötőjében se volt rajtunk kívül csak két csónak. Az emberek kezdenek észheztérni. Többen leköltöztek a nyaralójukba és ez teljesen érthető. Tegnap néztem a TV-ben, különféle helyi és országos  hivatalos személyek ( beleértve Orbán Viktor tiszti főorvosnak nevezett egészségügyi szóvivőjét) ezt nagyon helytelenítették, merthogy lehordják vidékre a vírust. Nos erről is (szokás szerint) egészen más a véleményem mint  a "hivatalosoknak". Először is. Azt, hogy valaki el akar menekülni a fokozottan fertőzött nagyvárosokból nem lehet elítélni. Persze, mindenki elkezdett félni,  de az, hogy "mindenki dögöljön meg ott ahol van, csak ide ne jöjjön senki", eléggé egoista megközelítés. (Beleértve azt is, hogy a sok román meg ne menjen haza Magyarországon át csak azért mert Németországban megszűnt a munkahelye és nincs miből megélnie, majd akkor lófráljanak itten ha  visszaadták Erélyt, addig ott rohadjanak meg Hegyeshalomnál!) Mígellenben  a lopott pénzből kitartott propagandatelevízióban a hülye kormánytájékoztatások helyett olyan okosságokat kellene mondani, hogy ha valaki ki akarja vonni magát a vírusgócokból és ezt megteheti, ezzel csökkentve a városok veszélyes zsúfoltságát,  mert van nyaralója vidéken és mert iskola sincs és mert ő meg távmunkát végez, vagy épp a járvány miatt elvesztette a munkáját. akkor úgy vonuljon el, hogy érkezés után két hétig ki se dugja az orrát  a nyaralóból és ha tünetmentes akkor biztosan nem fog járványt okozni Kiskunbivalysegglyukán, ahol a helyi lakosság egyébként meg van róla győződve, hogy a gyüttmenteknek egy dolguk van, fizetni helyettük állandó lakosok helyett az ingatlanadót.

Amúgy alakul a tavasz. A kertben egyszercsak megjelentek a virágok. Tulipán,

001_2.JPG

nárcisz,

004_104.JPG

primula

002_172.JPG

másfajta primula,

011_30.JPG

kankalin,

012_19.JPG

 jácint,

008_51.JPG

és másféle jácint.

007_50.JPG

És ezek a kedves növények csak úgy kinőnek itt-ott és talán még J sem emlékszik már hogy mikor  és hova ültette őket, csak nekem kell(ene)  nagyon vigyázni, mert miközben elmélyülten alkotok valamit a kertben időnként rátaposok valami teljesen lehetetlen helyen kihajtott szépségre és olyankor rettenetesen le vagyok b@szva. A kutyák is ilyesmikért kapják a szidást, sőt ők még ásnak is, de nem veszik zokon a dolgot... ahogy én sem. És hogy ne csak szépség legyen de hasznos is, ez itt medvehagyma és petrezselyem.

006_60.JPG

 

2 komment

Csütörtök.

2020.03.19. 11:34 :: A Tengerész

Hát ezt leírom, mielőtt nekiállok a kert folytatásának.

Tegnap mondja J, hogy hát mégis, nekünk is be kellene valamit vásárolni a koronavírusra való tekintettel. Na jó, bár hétfőn még minden volt a Lidlben, nem láttam pániknak jelét, de amikor J kedden elment vásárolni, már mondta, hogy egy csomó dolog már nincs, csütörtökön, ami az árufeltöltés napja  be kéne vásárolni, mert talán ha két kiló liszt van itthon. OK, mondtam, de ő nem jöhet és én is komolyan veszem a járványt végülis 75 éves vagyok és asztmás, szóval benne vagyok a legveszélyeztetebbek közt, akkor beöltözöm. Utcán még nem, de amikor megérkeztem a szupermarket elé, felvettem a védőfelszerelést. A mennyiségre való tekintettel vittem a biciklipótkocsit, akik régóta olvassák ezt a blogot már ismerik.

001_205.JPG

Az gyanús volt nagyon, hogy nyitás előtt 10 perccel, 6:50-kor már olyan 35-40 méteres sor állt az ajtó előtt. Nyitásra az előre tolakodó szemfülesekkel már voltunk úgy százan, ami egy normál hétköznapon csúcsidőszakban normális, de miután kinyitott a bolt jöttek még vagy kétszázan, a négy pénztár előtt lett olyan 25-30 méteres sor. Nos liszt nem volt egy gramm se, élesztő se nyers, se porélesztő, amit J felírt, hogy lencse, sárgaborsó, egy szem se. Felírt még cukrot, sót, savanyúságot, paradicsomot, répát, fonott kalácsot (ebből csak három darab volt kettőt elhoztam, had halmozzunk mi is) és neki pletyka szennylapokat, hogy itt a karanténban naprakész legyen, hogy mit csinálnak épp a celebek a nagyvilágban.

Szóval pánik van, de olyan magyaros (olaszos?, angolos? mert ott is mindenki lazán vette az egyéni izolációt), miközben azonnali félelem fogott el mindenkit az éhhaláltól, rajtam kívül a többszáz emberből akivel egy légtérben voltam talán ha három volt akin bármiféle személyi védőeszközt láttam, kesztyűt senkin, kettőn láttam szelepes  porálarcot, egy emberen plexi álarcot és egy ember tekerte be sállal az arcát. Szóval az, hogy ő, vagy az megfertőződik akinek hazaviszi a vírust, szemmel láthatóan nem izgat senkit. A Rákóczy Pisti Ausztráliából megvádolt, hogy a maszkommal ijesztgetem a népet és oktalan pánikot keltek, HÁT ELKELNE EGY KIS PÁNIK! Hogy a nép a homlokára csapjon, hogy B@ZMEG J Á R V Á NY   V A N megpróbálok valamit magamra szedni, kesztyűt, valamit a pofámra, hogy ne piszkáljam a szemem, szám, ne köhögjek, tüsszögjek a levegőbe és ne szívjam be más kifröcskölt nyálcseppjeit!

Mindazonáltal senki nem rökönyödött meg rajtam, csak pakolta a kocsikat púposra mindennel amit csak tartós élelemnek vélt.

A pénztár előtt sorakozva, csinos 40-eske keresztezte(volna ) a sort. Udvariasan helyet csináltam neki, mondom magamban "legyen egy jó napja", megszólaltam, "szépségé az előny". "Tessék?" kérdezett vissza, megismételtem kissé hangosabban. Furcsán nézett rám.. hát igen sem férfias baritonom, sem sármos mosolyom nem érvényesült az UFO álarcban. Kétségtelen hátrányai is vannak a személyi izolációnak.

8 komment

Szerda.

2020.03.18. 22:31 :: A Tengerész

Kicsit csendben voltam, de keményen dolgoztam. Kihasználtam a jó időt és rámentem a kertre. Majdnem a duplájára növeltem a magaságyás területét amiben a paradicsom, paprika és sárgadinnye fog teremni. Mondjuk ez csak olyan alacsony magaságyás, J szekál is érte, hogy mért nem az előírásos 80 cm magas, de így is kemény munka volt betalicskázni azt a 2 m3 plusz termőföldet amit rendeltem hozzá. Meg kell sokadszorra is állapítsam, hogy nem vagyok a régi. A kapubejáróba lehetett csak leborítani a földet és onnan kellett hátra a kertbe betalicskázni, hát tegnap 30 kanyar után elfáradtam. "Fénykoromban" amikor 50 évesen Balatonudvariban egy nap alatt 130 talicska ( ráadásul nedves, agyagos földet, ami ragadt a lapátra, ragadt a talicskába, ragadt a kerék a talajba) földet tudtam behordani a ház alapjába , most ettől a 30-tól fáradtam el annyira mint akkor a 130-tól. Ennyit tesz az azóta eltelt 25 év.

Kezdésnek egy nagy tuskót ki kellett csákányozni, fűrészelni, baltázni a bővítés helyéről, aztán felásni a meglévő ágyást és megcsinálni a keretét a bővítésnek. Ehhez a drága jó Fábián Sanyitól (Isten nyugtassa) kapott bontott stégdeszkákat használtam fel, a korhadt végeiket lefűrészelve.

005_89.JPG

Aztán az ágyás talaját felásni, ráteríteni az almafa nyesésekor keletkezett feldarabolt vesszőket, tavalyi, még éretlen komposztot és arra a termőföldet. Ezt érett baromfitrágyával kevertem. A trágya... külön dráma. M2-nek a kertjében hátul van a trágyadomb. A sertéspestis miatt Lajos a törpemalac karanténban van az udvar közepén, oda bemenni csak a lábbelire húzott nejlonzacskókban lehet, hogy nehogy bekerüljön a pestis. Szóval  elől a ház a tornáccal, utána a Lajos, aztán a baromfiudvar, aztán a trágyadomb. A trágyát is át kellett zsilipelni zsákokban egy "steril" benti talicskával a kinti "utcai" talicskába. Szóval jó macerás, zsákba egyedül belapátolni, talicskázni, kertkapukat nyitogatni csukogatni, mert ha nyitva marad, a Lajos aki zabál mint a disznó, ha beszabadul a csirkék közé, az összes takarmányt felzabálja, mert ugye zabál mint a disznó. De nem szabad neki, mert még a  levegőtől is hízik. Na miközben lapátolok, a kerítésen kívül megjelent a Szmájli kutya, aki ha odakint vagyok mindig a nyomomban jár. Mondtam neki menjen haza, nem is tudom hogy talált rám, de hát a szaglása csalhatatlan ( pár hete, elrohant reggeli sétánk során már a kapuból kilépve az utca túlvégére, 500 méterről megérezte, hogy van ott bezárva egy tüzelő yorki szuka), szóval ott őrzött miközben lapátoltam a trágyát. Elaludt a veszélyérzetem, gondoltam kerítés van, nem tud bejönni, hát had nézelődjön ott a kerítés túloldalán. A harmadik zsák után leültem kicsit szusszanni a tornácon, na EZ VOLT A HIBA! Egyszercsak hallom, hogy éktelen botrányt csapnak a tyúkok! odanézek ATYAÚRISTEN,  már rohanok is üvöltve, mert fehér tollak gomolyognak felhőben és a kupac közepén az én fehér kutyám hempereg... elkapta Zeuszt, a gyönyörű fehér kakast! Ugye egyedül érezte magát, gondolta utána néz hova is mentem, átugrotta a kerítést, hogy a körmömre nézzen, de közbe volt a baromfiudvar.

Szegény Zeusznak a pompás farktollait egyetlen szál kivételével kitépte, de ami sokkal rosszabb, az oldalán a bőrét is felszakította, csúnyán kilátszottak a megmart izmok a szárnya alatt.  Az állatorvos  vagy 10 öltéssel varrta össze, nagyot aggódtunk, de túlélte, ennek már egy hete, szépen gyógyul a madár.

 Visszatérve a kertre, ilyen a ma délutáni állapot.( a bűnös persze most is ott van ahol én)

008_50.JPG

004_103.JPG

Azért ahhoz képest, hogy két éve itt még áthatolhatatlan dzsungel volt, nem rossz. Meg kell oldjam a csepegtető öntözést, mert tavaly az, hogy fentről permeteztük a kerti locsoló slauggal, elég sok helyütt okozott gombás paradicsomvészt. Most vacillálok, hogy az öregekre vonatkozó izolációban hogy merjek kimenni megvenni az ehhez szükséges KPE csövet.

 

 

 

3 komment

Hétfő.

2020.03.09. 23:03 :: A Tengerész

Kezd tavaszodni. Csak el ne kiabáljam, az elmúlt két hét úgy telt el, hogy egyik nap verőfény, meleg, ingujjas idő (legalábbis favágáshoz), rákövetkező nap süvöltő szél tarajos hullámok döngetik a fülemtől 20 centire a hajó oldalát alvás közben ( a legcsekélyebb mértékben se zavar), aztán megint tavasz. Ma reggel ugyan -3,5 ° C volt, de mire visszaértem a kutyákkal a reggeli sétából, már ki lehetett gombolkozni. Reggeli után rámtört az álmosság, az utóbbi időkben a leglehetetlenebb időpontokban alszom illetve vagyok ébren, ha álmos vagyok azonnal ledőlök, ez volt ma is, aludtam 9-től 11-ig. aztán nekiálltam csákányozni, ásni a kertben, addigra már ingujjas idő volt. Készül az ágyás a palántáknak.

004_101.JPG

A kiültetés még azért jócskán arrébb van, előbb szétültetem őket  tejfölös pohárba, majd PET palackba és csak aztán az ágyásba.

Én mindenesetre átváltottam téliről 

004_102.JPG

tavaszi megjelenésre.

003_134.JPG

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2020.03.05. 00:36 :: A Tengerész

Lenyugodtam. Balázs felhívott Máltáról és kisegített. A végén megszeretem ezt a programot, mert tényleg nagyon jó. De nehéz elviselni amikor egy gép fingatja az embert

Szólj hozzá!

Szerda.

2020.03.04. 15:01 :: A Tengerész

Tétova botladozásom a zenei hangok világában szuperponálódott az informatikai hiányosságaimra, melyhez hozzáadódtak a beszélt (amerikai) angol nyelvvel való örökös nehézségeim. Az eredmény maga alá temette pillanatnyilag minden elszántságomat. Elsőre úgy gondoltam leghelyesebb ha felvágom az ereimet, de aztán rávettem J-t hogy süssön palacsintát, attól egy kicsit lenyugodtam. Miután hallotta, hogy nagyon komoly dologról van szó, mert folyamatosan káromkodtam és szidtam a jó édes .. nőági felmenőit a "https://musescore.org/hu " programnak, azonnal hozzálátott, látta, hogy fele se tréfa a dolognak.

Miről is van szó? Említém, hogy egy zeneszámot kottázok le fül után. Nincs ezzel semmi gond, zongorán lejátszom, látom, tudom mik a hangok, csak le kell írni az öt vonalas kottafüzetbe. De a mechanika macerás. Ki kell számolni, hogy hány ütem fér el egy sorban, sokat kell radírozni, ha nem jön ki jól. Azt gondoltam, ha létezik szövegszerkesztő ami megkímél a papírra írás problémáitól, akkor kell lenni kottaszerkesztőnek is, ami elintézi helyettem a mechanikus nehézségeket. És TÉNYLEG! Röpke guglizás után rá is bukkantam. GYÖNYÖRŰ. Egy baj van vele TÚL JÓ. Tehát profiknak való, kicsit olyasmi mint az AutoCAD, ami megkímél ugyan a szerkesztés, pauszra tussal rajzolás, számolás, méretezés nehézségeitől, de cserébe meg kell tanulni használni. Ehhez meg az oktatóvideók szaporabeszédű "amerikai" plusz zenei, plusz informatikai nyelven szólnak a YouTubeon. ÉS MÉG EZ SE MINDEN! Mert ami mindjárt az elején mint probléma már a második ütemnél megakasztott, azt az oktatóvideók sem említik. Nevezetesen, hogy mi van akkor ha az ütem szünetjellel kezdődik? Csakis és kizárólag az ütem végére hajlandó az a kib@szott szünetet berakni. Nem lehet se egérrel megragadni, se átkopyzni, Miután két teljes estét küzdöttem a dologgal, külső segítséget kértem a Kisembertől, aki innen a szomszédos Máltáról nyújt nekem időnként segítséget, miközben zenél és tanítványokkal foglakozik. Két nap múlva felhívott, miteszisten ismeri a musicscore programot és bár mondta, hogy alighanem ez nem a szokásos módja a megoldásnak, de rávezetett, hogy lehet kissé kacifántosan, de mégis szünetjellel kezdeni egy ütemet. REMEK! 

De mi történt? Másnapra kisütött a nap, azonnal nekiláttam a kerti munkáknak. Ma megint csúnya az idő, mondom folytatom a kottázást. De ELFELEJTETTEM hogy kell! Egész délelőtt kínlódtam vele, de ott röhög szünetjel a második ütem VÉGÉN. Szégyenszemre írtam Balázsnak, hogy iscsoráz.

Azt hiszem eszem még egy kis palacsintát.

6 komment

Hétfő.

2020.03.02. 17:43 :: A Tengerész

Mintha jobban menne. Kezdek bemelegedni? Persze ma is elfáradtam, de végeztem a teljes famenyiséggel.

004_100.JPG

Alul látszik a három éve ott száradó tűzifa, fent a friss vágás, amit harmadik napja pakolok be. Jól megkülönböztethető a nedvesség miatt.

008_49.JPG

Új lánc és láncvezető a fűrészen. Vág mint a beretva.  (most látom a felirat fejjel lefelé van, ezért nem szedem szét)

007_49.JPG

003_133.JPG

002_171.JPG

Több mint 40 éve szolgál kifogástalanul (most épp gallyazáshoz) a Malajziában, vagy Thaiföldön (már nem emlékszem pontosan) vásárolt bozótvágó kés. Még megélezni se kellett azóta.

Szóval igaz, hogy rettenetesen elfáradtam a négy órás munkában, de miután ebéd után hunytam egyet remekül érzem magam, még az enyhe izomláz is, amivel reggel kezdtem, elmúlt. Mit mondjak, meg vagyok magammal elégedve. És ez a legfontosabb nem?

J tegnap hasonlóan elfáradt az almafa metszésben, ami nem egy egy könnyű feladat a 4 méteresre kihúzható ágvágóval, ő a mai napot pihenéssel töltötte. Reggel még fázott külső melegítőt használt.

005_88.JPG

Szólj hozzá!

Vasárnap.

2020.03.01. 22:11 :: A Tengerész

Kikeltek a magok! 010_29.JPG

Mostanában kerülget az öregség mint téma. (Az öregedés már régóta, tulajdonképpen aki megszületek azonnal elkezd öregedni, de egyrészt 70 éves korom óta mintha gyorsulna a folyamat, de most nem pont erről beszélek.)

Pénteken voltunk egy aggok számára tartott előadássorozat első leckéjén  A téma volt : " Tanulás idős korban".  http://akmk.hu/senior-akademia/?fbclid=IwAR3RdNmAom9TorxxBUseC_mM0PBsE451YQq6TbeeLJXrloWsyf9YiDuAIkk  Örömmel állapítottam meg, hogy nekem semmi újat nem mondott a tudós egyetemi tanár, gerontológus, akár én is tarthattam volna az előadást, sőt nagyképűség nélkül(?) állítom én még többet is tudtam volna mondani a témáról. (utána szót is kértem és az internethasználattal kapcsolatban kicsit ki is javítottam amiben tévedett, ő azt mondta "nagyon örül a hozzászólásnak")

Na szombaton mindjárt a gyakorlatban is megkóstoltam az idős kori gondokat. Igaz nem a tanulás vonalon. (amúgy ha szép idő van akkor kerti munkával, ha csúnya akkor valami benti dologgal foglalkozom, például a szolfézzsal és más agytornával) Kisütött a nap, elkezdtem láncfűrésszel, baltával, machetával kardozni, a még tavaly levágott, 25 cm-től 3 cm-ig terjedő cseresznyefa ágakat . Az igazi meló az elpakolás volt a tornácon. Miután kevés tüzelő fogyott ezen a meleg télen, alig szabadult fel hely neki, át kellet pakolnom egy csomó fát szűk helyen görnyedve, három óra alatt úgy elfáradtam, hogy minden tagom fájt. Ma folytattam, be kell járatnom a téli tespedésben elpuhult testemet (ha egyáltalán sikerül), mert a nehéz munka annyira elfárasztott, hogy két óra után kénytelen voltam leülni a télikerben egy kis pihenőre. Persze a jószágok azonnal megleptek, a Picur amint meglátja hogy valaki ül, azonnal felmászik az ölébe simogatást követelve. Eközben vettem észre örvendezve, hogy elkezdtek kikelni a paradicsom és paprika magok.

003_131.JPG

Kíváncsi vagyok hogy fogom bírni idén a gyűrődést, remélem belejövök, mert rengeteg munka vár rám a kertben, például a duplájára akarom növelni idén a zöldségágyást, ehhez be kell talicskáznom és ágyássá formáznom az utcáról kb 3 m3 termőföldet, hátul kerítést kell építsek, mert a villanypásztor a hosszúszőrű kiskutyára hatástalan, a bundája remek villamos szigetelő, ő pedig hajlamos a felfedezőutakra, gyümölcsfákat kell átalakítsak ( fejembe vettem, hogy a drasztikusan visszavágott cseresznyefa alvó rügyeiből kihajtó, égretörő söprűszerű hajtásokat

003_132.JPG

a talaj felé kényszerítem), szóval ki fog derülni hol van a határ amit még bír a testem. A gerontológus az előadáson azt mondta, hogy csak annyit amennyi még megy, de annyit rendszeresen, na most jön az, megtudni, mennyi az az annyi. 

008_48.JPG

2 komment

Csütörtök.

2020.02.20. 18:03 :: A Tengerész

A kérdés; mennyire jó az, ha az ember "lát". Azért van idézőjelben, mert most nem a látás optikai  és agyi képfeldolgozó mechanizmusáról beszélek. Hanem arról ahogy a világ körülöttünk lévő dolgait, úgy általában felfogjuk és feldolgozzuk.

Hogy konkrét legyek, kisebbik lányom elszegődött egy projekthez dolgozni. Ő szabadúszó egyéni vállalkozó, valaki felvállalt egy komplex munkát, amihez toborzott alvállalkozókat, jó fizetéssel kecsegtetve. Persze ő is csak alvállalkozó, méghozzá egy másik alvállalkozó alvállalkozója és még a fene tudja milyen hosszú a lánc "feljebb". Azzal kezdődött, hogy senki nem tud semmit, a lehető legnagyobb az összevisszaság ( ez egy filmes projekt és a résztvevők nagyrésze nem beszéli ugyanazt a nyelvet), AZONNAL megpróbálták lealkudni az előre megbeszélt honoráriumot és már harmadik hete dolgoznak, de még mindig nincs aláírt szerződés. Közben az ugyancsak külföldi jelmez-, díszlettervező hisztizik. Már ez is rohadtul nem tetszik, de a lányom nyugtat, hogy "apu, ez MINDIG így megy a filmeknél". Attól tartok, hogy valaki "fent" akinek netán esze van ebben a kuplerájban, észreveszi, hogy sz@r az egész, kirúgja az alatta lévő láncszemet, amitől zuhan lejjebb mindenki a végén a gyerekemmel. Pénz persze az ablakban. De még mindig nem ez ami igazán a "látás" . A gyerek pont olyan mint én, eltekintve a nemi jellegektől. Remek szervező, született "természetes vezető". A természetes vezető az olyan, hogy ha egy egyenrangú csapatnak valamilyen feladat jut osztályrészül, szükségszerűen lesznek olyanok (és ezek nem feltétlenül, sőt többnyire nem  önjelöltek), akik kitalálják a "mit-hogyan"-t és valahogy úgy alakul, hogy mindenki elkezd az ő utasításaiknak megfelelően működni. A lány "LÁT" a pályán. Tudja, hogy egy célt hogy lehet a leghatékonyabban megvalósítani. TUDOM milyen ez. Azt gondolná az ember hogy ez JÓ. IGEN, ha az elérendő cél szempontjából nézzük a dolgokat. De annak akit megvert a sors a "látás" képességével, rengeteg baja lesz azokkal akik másképp "látnak". Irigyei, gáncsolói lesznek. Különösen rossz a  helyzet ha van kinevezett vezető aki tehetségtelenebb a "természetesnél". Tapasztalatból tudom milyen szörnyű dolog rossz főnökök keze alatt dolgozni. Én LÁTOK, ő meg NEM. 42 évi kenyérkereső pályafutásom után szinte egy kezemen (na jó legyen kettő) meg tudom számolni azokat a  főnökeimet, akik jobbak voltak nálam, vagy legalább ugyanolyan jók. Azt mondja a gyerek: "Már MEGINT nekem kell megmondanom mindenkinek mit csináljon! Szerencsére volt egy nap amikor nem volt bent a főnök és akkor gyorsan átrendeztük a műhelyt, hogy a munkafolyamatok egymás után jöjjenek és ne kelljen mindennel ide-oda szaladgálni. Ha bent lett volna a felével se végeztünk volna, mert mindent el kellett volna neki magyarázni." ( kosztüm, kellék, asztalos, lakatos, textil, bőr, fúrfarag egy rakáson) Szóval nehéz a látók dolga. 

Azt hittem ennek vége ha nyugger leszek. 14 éve nincs főnököm és nincsenek beosztottaim. Maga a mennyország. De tegnap reggeli kutyasétáltatás közben behív egy kedves jó ismerős az utcából. "Csak pár perc", mondja, OK kutyák addig elbóklásznak a kertben. Amúgy mérnökember, szép nagy házzal, nagy Mercedessel, okosnak néz ki, EDDIG minden rendben. Ha valaki nem emlékezne, egy szigeten lakunk, amit egyik oldalon a Balabán csatorna határol, a másik oldalon meg az RSD. Az RSD az államé, kezelője, mint minden folyónak a Vízügy. De a csatorna a városé. És utoljára talán a '60-as években volt karbantartva. Szóval kotorva, benőtt növényzettől kitakarítva, természetes eutrofizáció visszaszorítva. Azóta a szigeten megsokasodtak a nyaralók, amiknek nagyobbik része (bocs) a sz@rát a földbe eregeti, ha megtelik a pöcegödre simán kiszivattyúzza a Balabán csatornába, a fák dőlnek be a csodás rejtelmes vízi ösvénybe, amin minden évben végigcsónakázunk, gyönyörködve a fokozottan védett világ élőlényeiben. ( ha jól megnézed az ott egy teknős)

028_5.JPG

A fenéken felgyűlt méternyi iszap, a bokrok úgy benyomultak, hogy lassan kenuval is nehéz áthatolni rajtuk.

013_23.JPG

Nos a szomszéd nekiállt aláírásokat gyűjteni, hogy a város rakja rendbe a csatornát. Bizony erre nagy szükség van. De én LÁTOK. Látom, hogy nem olyan egyszerű, hogy gyakoroljunk nyomást a városvezetésre, hogy rakjon már oda a feneketlen zsákjából százmilliót (vagy többet) a csatorna kitakarítására. Mert erre nem lesz pénz. Nem mondom hogy elkezdek itt fontossági sorrendet felállítani, mert mindenkinek más a fontos. Egy biztos a város most is a "cipője mellett jár", a korábbi bukott FideszKDNP után sorra dőlnek ki a csontvázak a szekrényekből, azaz olyan kötelezettség vállalások, teljesítendő, szerződések, amik mind mind most jelentkeznek majd, miközben egy "elvesztett" város nem sok segítséget remélhet az állampárt kasszájából. Most tessenek elképzelni egy közmeghallgatást a tárgyban, ahol elhangzik, általam is támogatva, egy javaslat a víz rendbetételére és feláll a város másik fele és elkezd ordibálni, hogy "Lóf@szt költünk majd a nyaralók puccos szigetére amikor az öregellátásra sincs pénz, sz@rok az utak, és különben is nem is a ráckeveiek kajakoznak, kenuznak ott, hanem mindenféle gyüttmentek, még Budapestről is!" És még a fene tudja hány és nyomós és még IGAZ érv is lesz az ellen, hogy akár egy forintot is költsön az ínségköltségvetéséből a város a szigetre. Én persze aláírtam az ívet, sőt még azt is bejelöltem, amit a korábbi aláírók közül SENKI, pedig ott volt rá a rubrika, hogy mind munkával, mind pénzzel is beszállnék a projektbe. De mindezt amit itt leírtam, hogy mért tartom reménytelennek a dolgot, elmondtam a kedves mérnök kollégának. Azt is hozzátettem, hogy egy esetben látom a dolgot megvalósíthatónak, hogy ha sikerülne a városnak valami állami, vagy EU céltámogatást szerezni kifejezetten erre a munkára. Egyébként teljesen felesleges vele foglalkozni. LÁTOM, hogy ez a helyzet. Erre a kolléga megsértődött. Elkezdett velem vitatkozni, hogy én vagyok az egyetlen aki ilyen negatív dolgokkal  előjön. B+ ILYEN negatív a helyzet!! IGEN, ha álmokat kergetünk, örökösen csalódni fogunk! Most haragszik rám. Szóval sz@r dolog látni. 

8 komment

Hétfő.

2020.02.17. 22:10 :: A Tengerész

Kihasználva a jó időt, nekiálltam a régóta halogatott rendcsinálásnak az "esernyő" alatt. Az indító löketet az adta, hogy kaptam ajándékba egy masszív munkaasztalt szegény Fábián Sanyi hagyatékából, amit itt kívánok elhelyezni, de ehhez helyet kell neki csináljak. Két éve pakolófelületnek használok egy régi TV készüléket, sajnos itt nincs évenkénti lomtalanítás, illetve régen volt, de megszűnt, vártam, hogy kidobhassam, de sajnos még hulladékudvar sincs ahova lerakjam. Dögnehéz a nagy készülék, már a házból kicipelni se volt kis feladat annakidején, most is kellett hozzá J, hogy felrakjuk az asztalra. Most nekiálltam szétbontani, hogy darabonként hasznosítsam, vagy szabaduljak meg tőle.

001_204.JPG

Elképesztő mennyiségű anyag van benne, kifejezetten komoly munka volt lebontani. Közben határozottan sajnálom azt az alapos, szemmel láthatóan komoly precizitással megtervezett és megvalósított rengeteg emberi munkát ami benne van.

002_170.JPG

008_47.JPG

Ez lett belőle egy órával később.

011_29.JPG

Ezt amit az asztalra raktam, egyelőre nem dobom ki.

013_22.JPG

Nevessetek ki, de azért mert sajnálom. Szinte biztos, SOHA nem fogok belőle semmit felhasználni, mert már nem érdemes semmit nekiállni csinálni. Egyszerűbb megvenni. (A hallókészülék projekttel is leálltam, mert egyik olvasómtól kaptam ajándékba két vadonatúj gyárit, szóval félreraktam a  saját fejlesztést, ami egyelőre még nem is működik megfelelően, mert ha a megfelelő akusztikai körülmények közt használhatónak bizonyul a gyári, akkor kár vele tovább vacakolni.) Szóval igazából nincs rá okom hogy megtartsam, de mégis elrakom. Majd kidobja aki örökli utánam a házat.

 A képcsőtől viszont szeretnék megszabadulni

005_87.JPG

014_14.JPG

csak még nem tudom hogyan, gondolom ez is valami veszélyes hulladék mint a fénycső, bár amikor még nem törődtünk ilyesmivel, 1985 táján karbantartó villanyszerelőként az Átrium Hyatt hotelban százával zúztuk be naponta a háztartási szemét közé a konténerekbe a kiégett fénycsöveket.

Ha ki lehetne mosni tisztára, lehet csinálnék belőle egy akváriumot. Néha jobb lenne benne a műsor mint TV korában.

4 komment

Vasárnap.

2020.02.16. 22:55 :: A Tengerész

Most látom ellustálkodtam a naplóírást, pont egy hete írtam utoljára. Aki netán aggódott, minden a legnagyobb rendben. Amikor olyan idő volt, próbáltam a kertben sürgetni a tavaszt, levágtam a kert végében a  "saját" nádasomat, de elégetni nem tudtam, mert pont amikor égetni lehetett volna az erre helyi jogszabályban kijelölt pénteken, egész éjjel esett az eső, nem volt hajlandó meggyulladni. Most izgulok, hogy jövő péntekig ne essen, mert  ha elkezdi benőni a frissen kihajtó nád, már reménytelen lesz elégetni.

Amikor meg nem lehet kint a kertben dolgozni, mert olyan napok voltak többségben a héten, idebent piszmogok, most épp megint elővettem a kottákat, egy kedvelt zeneszámot akarok leírni zongora után, aztán megállapítani  hangnemet és a kísérő akkordokat. ELVILEG kéne már tudnom mindent ami ehhez, kell, de mint tudjuk (tudjuk?) az elmélet rétje zöld és  bőven termő, míg a gyakorlat sivár és kegyetlen.

Ma elültettem a paradicsom és paprika magvakat a félbevágott WC papír gurigákba, meglocsoltam és fóliával besátraztam, a télikert asztalon várják, hogy szárbaszökkenjenek.

001_203.JPG

Ebéd utáni álomba szenderüléskor félálomban hallom a Klubrádióban a retro műsort a valamikori jogosítványszerzők betelefonálásait. Mindenki elmeséli milyen kalandos úton szerezte meg a vezetői engedélyét. Feltolulnak az emlékek, de hogy betelefonáljak ahhoz álmos vagyok, inkább elalszom. Én 1972 decemberében, egy 500-as Trabanton tanultam vezetni, amit egyik Vegyterves kollégám Rózner Tibi, aki mellékállásban gépjármű-vezető oktató volt rakott össze a roncstelepen fellelhető anyagokból. Ennek megfelelően se fűtés, se a váltóban szinkrongyűrűk nem voltak az autóban. Reggel 8-ra jártunk dolgozni, ezért reggel 6-kor kezdődött az oktatás a Városligetben. Tél volt, farkasordíttató hideg és koromsötét, hó és csúszós utak, szóval abszolút ideális állapotok az autóvezetés tanuláshoz. Odaültem a volánhoz, a Tibi egy elemlámpával megmutatta a pedálokat, minek mi a funkciója, aztán eloltotta a lámpát, szóval ettől kezdve megszűnt a kezdő vezetőknek az a problémája, hogy letekintgetnek a lábukra melyik pedált is kell nyomni. Két óra alatt annyira ment a vezetés (szinkrongyűrűk híján minden váltásnál duplát kuplungolva), hogy kivitt a reggeli csúcsforgalomba egy körre az Ajtósi Dürer, Dózsa György út, Hősök tere, Kós Károly sétány, Hungária körút útvonalon, be a Vegytervbe 8-ra a munkahelyünkre. Az akkoriban kötelező 20 óra vezetés után a vizsga se volt probléma, csak a vizsgabiztos szentségelését kellett elviselni, aki kockásra fagyott a fűtetlen Trabantban, mert bár én alaposan be voltam öltözve, bunda, bélelt csizma kesztyű, de ő egy szál zakóban didergett mellettem.

De azért van tanulóautós történetem is, ami a rádióműsor hallatán az eszembe jutott. Volt nekem egy gyönyörűséges barátnőm úgy 1985 táján. Nagyon okos, négy nyelven társalgási szinten beszélő lány volt, gátfutó, lovagló sportlady, de ízig vérig bölcsész, a technikai dolgokhoz abszolút nem volt érzéke. Elhatározta, hogy megszerzi a jogosítványt. KRESZ nem volt probléma, mondom okos lány volt, de elkövetkezett a gyakorlati oktatás. Persze amikor megjelent,  az oktatók körülnyüzsögték vérmes reményeket táplálva, hogy hátha más is lesz ott a sofőrülésen, vagy netán hátul. Ez már az az idő volt amikor nem voltak állami oktató cégek mint az ATI, vagy az MHSZ, szóval minden oktató a saját kocsijával dolgozott, amit természetesen féltett a botlábú, fakezű tanítványoktól. Az első alkalom után az az oktató aki lecsapott rá, mitteszisten nem ért rá a következő alkalommal (a vérmes reményeiben is csalódnia kellett), átpasszolta a következőnek, majd az az utána következőnek. Úgy mondom ahogy az én kedvesem elmesélte: " Egyszercsak belelépett a fékbe, elővette a bicskáját, kinyitotta és azt mondta. Talán hasogassa fel az üléskárpitot, mert csak így tud ennél több kárt tenni a kocsiban!"

Ennyit a magokról, régi szerelemről és az autóvezetésről.

2 komment

Vasárnap.

2020.02.09. 08:02 :: A Tengerész

Reggel ránézek a külső hőmérőre....hüm...-6,7 °C. Boldogult apám szólása jut eszembe, "nem ette még meg a kutya a telet". Olyankor szokta mondani, amikor egy télvégi meleghullám jön, olyasmi mint ami ezen a héten volt. Én meg azt mondom, MEGETTE. Ilyenek nőnek a kertben. Ez itt egy hóvirág (ha valaki nem ismerné fel),

003_130.JPG

ezt meg úgy hívják, hogy "téléltemető".

005_86.JPG

Akármi is jön már, túlvagyunk a télen. Két enyhe tél után azt gondoltam kemény tél lesz, tavaly nyáron maximumra feltöltöttem a tűzifa készletet, ehhez képest a felhalmozott tüzelőnek még tán a 20 százaléka se fogyott el. Sebaj, úgyis minden évben 20 százalékkal emelik a tüzelő árát, pillanatnyilag úgy tűnik idén nem is kell tüzelőt bevásárolni a  következő télre .

Tegnap levágtam a nádat a kert hátsó végében a Balabán csatorna mentén, ismételten megállapítom, hogy öregszem, három óra alatt alaposan elfáradtam. Sz kutya hűségesen ott téblábolt végig mellettem és hogy valamivel ő is részt vegyen a munkában, hatalmas gödröket ásott a frissen learatott nádasban. Valami fergetegesen szaporodik itt a nád. A talaj a 4 éve levágott fenyő szétterített ágaira terített föld, amit a télikert alapozásából termeltem ki és talicskáztam hátra, ez a laza, alulról állandóan nedvességet kapó süppedékes "termőföld" valahogy elképesztő módon kedvező lett a nád szaporodásának, besűrűsödött mint a kefe ott ahol korábban egy szál se nőtt. A kutyát gondolom a benne lakozó rágcsálók izgatták fel, meg a könnyű kaparhatóság.

002_169.JPG

2 komment

Kedd.

2020.02.04. 17:00 :: A Tengerész

Délutánra bejött a 10-es idő. Délelőtt csak eső volt viharos erejű széllel, de mostanra (16:40 ) elállt az eső, viszont igazi szélvihar lett. A kutyákkal most jöttünk vissza a délutáni sétából, hát amikor kimentem a stégre körbenézni a hajót, bizony rá kellett dőlnöm a szélre. Összefüggő hullámtarajok borítják a vizet, időnként porzik is a teteje. Hálistennek a jég teljesen elolvadt, ami azért jó, mert pár napja amikor csak a hajó körül volt még elolvadva, éjjel időnként döngve nekicsapódott  a jégnek a hajó, ahogy a szél mozgatta. Ilyenkor azért megnyugtató, hogy 6 mm vastag a lemez. Amúgy minden rendben van, a két farhorgonyt az évek alatt szerintem több méter mélyre beszántotta már a rángatás. Az amelyik északnyugatra, tehát az uralkodó szélirányba van kirakva van vagy 80 kiló, szóval az kitart bármi is jönne. Érdekes, hogy ezek a zajok, hullámverés, puffercsikorgás, jégdöngetés, kötélnyikorgás egyáltalán nem zavar alvás közben, még az égzengés sem, de ha valami rendellenes zaj van azonnal felébredek.

Más. Viber. Ezt mutatja a telefon, aztán mégse talál meg rajta a lányom.

001_202.JPG

A Hauvei  P smart 2019-es telefon kezelési utasítását PC-re letöltöttem a netről, felcsatlakozott a házi (T mobile) wifi hálózatra, de képtelen vagyok felmenni róla a netre. A Samsung telefonomon van egy erre a célra szolgáló ikon, amire rábökve megnyílik a kereső, ezen semmi ilyesmi nincs. Tegnap eljátszottam a gondolattal, hogy fogok egy 100-as szöget és kiszögezem a telefont a tornác oszlopra.

7 komment

Szombat.

2020.02.01. 21:17 :: A Tengerész

Ismeritek a mondást: "öreg kutya nem tanul új trükköket". Na itt tartok. MEGINT rámszakadt a hétköznapi informatika. Eszembe jut, hogy a "régi" öregek mindig mindenen mérgelődtek. Na én most olyan dühös vagyok, hogy egyszerre két okostelefononon szeretnék szöges bakancsban táncolni. Lányom kitalálta, hogy felvesz egy Viber csoportba, mert az milyen frankó. Ehhez nekem is mindenféle trükköket kell elkövetnem. Azzal kecsegtetett, hogy lehet asztali PC-n is művelni . Lóf@xt lehet. Kell hozzá az okosteló. Az is van, de utálom, mert nem fér el az erre a célra szolgáló zsebemben, ezért nem használom. Na jó kipiszkáltam J tabletjéből a SIM kártyát és beraktam a Samsung smart telefonomvóba és megtettem amire képes voltam. Letöltöttem, beírtam nevem, születési dátumom, telefonszámom, jelezte ott vagyok, de semmi használhatót nem tudok utána lépni, ki kellene jönni egy QR kódnak amivel tovább lehetne lépni, nem jön ki. Mindezen közben percenként jelenik meg J, mert elakadt a Hauveiével.(Én marha, miután bevállaltam újabb két év hűséget a Tcomnál, ingyen kaptam, J régóta rágja a fülem, hogy neki is kell okosteló, hát most lett neki) AZT SE ÉRTEM MIT KÉRDEZ a telefon, nem hogy válaszolni tudnék. Felhívni már tudjuk, de arról hívni még nem, mert ha a listából akarok hívni, arra nem ad ikont amit meg kell bökni. És ez még csak az egyszerű telefon üzemmód, szó sincs "okos" funkciókról. Nézem a dobozban lévő "használati utasítást". Azt már tudom, hogy tűzveszélyes (persze ezt nélküle is tudom, hogy a Li ion akku az az), de a konkrét használatra egy szó se. nyilván ma már az általános műveltség része, minden hülyegyerek tudja csak én nem. 

Apropos hülyegyerek. Nézem az RTL Klub híradót, diákok verik a tanárokat. Van amikor késelik. MI A LÓFASZ megy itt emberek??! HOVÁ JUTOTTUNK??? Oly korban élek én e Földön, melyben az ember úgy elhülyült, hogy hittel vallja, hogy a futballstadion sokkal fontosabb mint egy rothadó közúti híd (mely mellékesen történelmi ereklye),  felújítása a főváros kellős közepén.

Hogy legyen valami vigasztaló is.

006_59.JPG

11 komment

Vasárnap.

2020.01.26. 09:19 :: A Tengerész

9:19 Na ezt mindjárt le is írom, mert annyira szürrealista az egész. Mindenesetre ha valaki komolyan elgondolkodik rajta mért megy sz@rrá alattunk a bolygó ezen is gondolkodhat.

Imént raktam le a telefont, Máltán élő barátom hívott, többek közt megemlítette, hogy a múlt héten hazaugrott, mert  Budapesten volt dolga. Kérdeztem, hogy megéri e az ilyen ugribugri, azt gondoltam, hogy azért nyomós oknak kell lenni egy drága repülőzésre. Nos 10000 forint oda-vissza a repülő. Csak összehasonlításként, az hogy a reptérről bejusson busszal a városba az 1000 Ft. Ha én innen Ráckevéről nem ingyen buszoznék Pestre, ugyancsak ezerbe kerülne az autóbusz. Csak oda. Vissza a másik ezres.  És kb. csak kétszer annyi az idő  ami alatt megteszi a Málta-Budapest utat a repülő. NEM ÉRTEM. Persze remek dolog a határok nélküli Európa (MÉG, mert ha továbbra is erőlteti a nacionalizmust a bugrisság akkor megint lesznek jó kis határok masszív fingatással a vámnál, útlevél és vízum ellenőrzésnél), telefonálunk, levelezünk quasi  ingyen a Föld túloldalára, utazunk fapadoson olcsón, de valahogy nem látom az értékeket a helyükre kerülni. Vagy az ÉN értékrendem a hibás?

11:24 Mindig mondom, hogy a leggazdagabb, akinek barátai vannak, akik segítenek ha kell. Letöltöttem a könyveket a Kindle e-könyvtárba.  Köszönöm mindenkinek a segítséget!

ui. Javul a térdem.Tegnap kicsit megerőltettem, mert bringázni kellett boltba, azt hittem nem tett neki jót, mert utána felerősödött a fájdalom, de ma reggelre határozottan kevésbé fájt mint akár tegnap még a kerékpározás előtt. Lehet jót tett neki az erőltetés. Eszembe jut egy könyv amiben egy brit ember elmesélte, hogy végiggyalogolt hosszában Anglián. Valahol út közben neki is elromlott a lába. Megnézte egy orvos, mondta, hagyja abba feküdjön ágyba, pihennie kell, mert ez csak rosszabb  lesz ne kockáztasson. Keresett másik orvost az ugyanezt mondta. Miután a  környék orvosait végiginterjúvolta ugyanezzel az eredménnyel, felkeresett egy felcsert aki gyalogos katonákat (magyarul bakákat) kezelt a háborúban. Az illető megvizsgálta és azt mondta " uram, ezzel a lábbal egy dolgot lehet csak csinálni (itt felkészült a szokásos verdiktre, feküdni felpolcolni, túrát abbahagyni), JÁRNI kell vele! Ő meg folytatta a gyaloglást, kezdetben fájdalommal küzdve, mely azonban pár nap alatt megszűnt. (azt meg tudja valaki mondani, hogy az miért van, hogy az összes ipszilonos kettős betűket újabban mindig fordítva ütöm be, tehát az imént is úgy írtam, hogy "foyltatta" ?) Ilyenkor mindig elkezdek aggódni, hogy ez már a vég kezdete, holnap már pelenkázni kell.

19 komment

Szombat.

2020.01.25. 12:21 :: A Tengerész

A hivatásos ébresztők.

002_166.JPG

Szomorú dolog, kedden elfogyott a bejgli. :( Több mint két hete lejárt már a szavatossága, de engem az ilyesmi soha nem zavart, mindent megeszek ami nem penészes (vagy csak egy kicsit, mert pl. sajtnál elég lekaparni), vagy nem büdös ( a sajt megint kivétel az annál jobb minél "illatosabb"), a bejgli amúgyis a hűtőben volt a tornácon, igaz a hűtő nem volt bekapcsolva, mert így is nulla fok körül volt benne a hőmérséklet. Karácsony óta eddig mindig bejglit reggeliztem tejjel ( egy bögre hideg tej minden reggel megvan és alighanem használ is, mert amikor ráestem egy hete a gunwale-re nem tört el a combcsontom, pedig jókora, a fenekemtől a térdemig érő püspöklila hematóma van rajta, szóval azt hiszem az öregkori csontritkulás még nem jellemző rám), most a tej mellé kenyér, kőrözött, Camembert sajt,  töpörtyű (vagy pörc, ma az volt, tegnapelőtt kaptam a kiskunlacházai piacon), lila hagyma a téli időszakban a szokásos reggeli. Lila hagyma a vacsorához is szokott lenni, amióta nem csókolódzom fiatal lányokkal, pláne télen amikor már nincs paradicsom, paprika, az egyik fő vitaminforrásom.

Három napja egyszercsak kisütött a nap, ki akartam menni a jégre korcsolyázni, hívtam J-t is, de azt mondta ő nem jön, mert fél hogy beszakad. Nevezzetek gyávának, de ettől én is besz@rtam, mert olyan ereje van már a napnak (persze ha süt, mert azóta se láttam a színét se), hogy a stégek alatt, meg a hajó mellett azonnal megolvad a jég,

001_201.JPG

002_167.JPG

jobb a békesség. Viszont tegnap, hogy éjszaka minden visszafagyott, a szomszédokkal elégettük az összes levágott nádat. Kaptam jelzést, hogy vigyázzak, mert állítólag a környezetvédelmi őrök büntetik ezt a tevékenységet, az okát nem értem, többszáz éve ezt csinálják, már akik foglalkoznak a nádassal. Erre vonatkozó tiltó jogszabályt nem találtam a neten, ezért  egy hete rákérdeztem a Duna-Ipoly Nemzeti park hivatalnál Emailben  "... Levágtam a nádat azon a szakaszon ami előttünk van és a szükséges tűzvédelmi óvatossággal a parttól messzebb a jégen elégettem...Ennek eredményeként, a korábban gyér, ritkás nádas, szépen besűrűsödött, összefüggő, mintegy 5-6 m széles vegyes, nád-gyékény zöldell a "partom" mentén. .....Miután rajtam kívül a környéken szinte senki nem gondozza a vízpartot,  nem áll fenn a veszély, hogy a madarak búvó-, fészkelőhely nélkül maradnak.  Egyébként is mindig ellenőriztem mielőtt nekiálltam a vágásnak, hogy nincs e benne fészek, ha lett volna kihagytam volna. Eddig azt hittem hasznos amit csinálok. Kérem tanácsukat, a továbbiakban folytathatom e ezt a tevékenységet!"  Egyelőre semmi válasz nem érkezett, befejeztem. Gondolom ha van tiltás az a tűzveszély és a madarak miatt van, abból kiindulva, hogy a magyar ember tökhülye, csak akkor nem csinál marhaságot ha büntetéssel fenyegetik érte. Én már a "létező szocializmusban" megtanultam, hogy Magyarországon minden tilos, ami meg nem az kötelező. Ez a digitális államigazgatás úgy tűnik azóta se változott.

Miután maradt a randa hideg ködös hangulattalan idő odakint, jobbára idebent a házban tevékenykedek. Lassan befejezem a hajón elalvás előtt olvasott "Forrongó világ"-ot. írtam már róla. Hogy ez az első kötete Herman Wouk nagyszerű regénytrilógiájának és hogy pont fordított sorrendben olvastam őket, ahogy a kezembe kerültek, különféle turkálókban. Tehát ez most az első rész és milyen szomorúan olvasom az egyes szereplők reményeit, csetlését-botlását az események sodrában, ahogy menthetetlenül haladnak a harmadik kötetben (általam már sajnos ismert) balvégzetük felé. Eltöprengtem rajta, micsoda mágikus hatalom van egy író kezében, amikor quasi élő alakokat teremt ( ha nem képes erre, akkor nem író), akiket aztán az előre megtervezett cselekmény mentén különféle megpróbáltatásoknak, örömnek és bánatnak, tesz ki és a végén van akit megöl. Ez nem a klasszikus romantikus dráma, vagy a halivúdi szirup, esetleg akciófilm, ahol a jó mindig elnyeri méltó jutalmát, a hős ellovagol a lenyugvó napba szerelmével, a gonosz meg szörnyű véget ér. Nem... itt a jók is tudnak szörnyű véget érni és ráadásul én már csak szomorúan tudok ehhez asszisztálni, hiába izgulok, mert tudom mi lesz ezerkétszáz oldal múlva. Hogyan van egy írónak tehetsége ahhoz, hogy a második világháborút elejétől a végéig plasztikusan megjelenítse, valamennyi lényeges eseményt és helyszínt történelmi hűséggel belefoglalva egy családregénybe? Honnan ez a Tolsztojhoz hasonlítható, lenyűgöző epikus fantázia, amitől képes az író egy ilyen szövevényes cselekményt kieszelni, azt számtalan szereplővel "megcsináltatni", majd szívtelenül és igazságtalanul teremtményeit jutalmazni vagy elpusztítani? És mégsem a pusztítás, hanem a remény az ami a végén, minden geil mézestakony, könnyes boldogvég és egyéb mesterkélt firlefranc nélkül megcsillan az utolsó lapokon. Hát ettől nagy író valaki.

Apropos könyv. Letöltöttem pár könyvet, de mind PDF-ben van és  PC-n utálatos olvasni, áttölteném a Kindle Ebookra, de nem tudom hogy kell. Nem tud valaki segíteni? Az első: https://docplayer.hu/68213643-A-kutyak-szoros-gyerekek.html, a második https://docplayer.hu/4423613-Fekete-istvan-zsellerek.html ?

Ebben a randa időben csak a zenélés és az olvasás ami foglalkoztat.... az öregség meg velem foglalkozik, tegnap megfájdult a derekam, de nem úgy mint régen, azt a fajtát már ismerem, de ezt nem tudom elmagyarázni, mára elmúlt, de elromlott a jobb térdem, elkezdett hajlításkor nyilallni, most sántikálok. Az az érzésem hogy valahogy jön-megy bennem egy adag fájdalom és hol itt, hol ott bukkan fel. Remélem ahogy megy lefelé, valahol a lábujjamnál kimegy belőlem. Csak át ne menjen szegény Sz-be mert épp itt alszik a lábamnál.

005_85.JPG

4 komment

Vasárnap.

2020.01.19. 14:02 :: A Tengerész

Szerintetek sütött egyáltalán idén a nap? Nem is tudom mikor láttam utoljára.( Csak úgy eszembe jutott, ha győznek a méregzöldek és se atom, se szén se semmi ami  CO2 kibocsájtó, mégis mitől lesz villany, ha se szél, se nap hetek óta?)  Hangulattalan, ködös utálatos idő, nyirkos hideg. Állandóan aludnék. Mondjuk senki nem akadályoz meg ebben. Tegnap, ugye azt írtam, hogy kimegyek levágni a maradék nádat. Hát annyira rámtört az álmosság és lustaság, hogy helyette szégyenszemre a délelőtt közepén lefeküdtem aludni. kora dél után ébredtem fel, megebédeltem, de továbbra is nagy volt a kísértés, hogy visszafeküdjek. De ehhez már nem volt képem. Elszántam magam, nekiöltöztem és kimentem folytatni a nádtalanítást. Az elhatározásban a végső lökést az adta, hogy ránéztem a  kéthetes meteorológiai előjelzésre ami folyamatos felmelegedést mutatott. Márpedig ha megolvad a jég, a maradékot vághatom csónakból sarlóval, ami kegyetlen meló.  Jégen lapáttal se könnyű a vastag gyékényszárakat elnyűni ( nádnak mondom mindig, de a 90 % gyékény, tudjátok, aminek a bugái vannak), szóval he nem is nehéz, de fárasztó. Miután ahogy említettem tegnap, fenyeget a beszakadás veszélye, deszkákat vittem ki és ezeken állva, azokat folyamatosan tologatva végeztem a munkát. Pufimellényben kezdtem és ingujjban fejeztem be, nulla fok körül volt csak a hőmérséklet, alaposan megizzadtam, de végeztem alkonyatra.

002_165.JPG

Eltekintve az időjárásletargiától minden szép, mert  zúzmara borít mindent hetek óta,

011_28.JPG

010_28.JPG

014_13.JPG

de éjfél után amikor mentem ki a hajóra aludni ónos szitálás volt, a meredek járón félelmetes volt felmenni (áldom az eszem, hogy tavaly raktam fel korlátot, mert  ha lezúgok a jégre a hajó és a stégláb közé összetöröm magam és ha még be is szakad a jég alattam akár bele is fulladhatok) és amikor már azt hittem bent vagyok, a decre lépve szétcsúsztam spárgába, egyik lábam kint a jég felett az égben, másik a decken, alaposan odavertem magam, ma csak a "sebeimet nyalogatom" van indokom a lustálkodásra.

Szólj hozzá!

Szombat.

2020.01.18. 10:27 :: A Tengerész

Csütörtökön rámerészkedtem a jégre. Na még nem korcsolyázni, csak levágni a nádat, gyékényt a kikötőm környékén.

001_199.JPG

tavaly sokat kínlódtam csónakból sarlóval  amikor nem fagyott be a Duna, ez jégen gyerekjáték, az ember csak tologatja a lapátot a jégen és dől a kiszáradt növényzet. Óvatosan kezdtem a "vízenjárást", 

002_164.JPG

 megfurkáltam a jeget, hogy megtudjam milyen vastag. Miután 8-10 cm-re hízott, nyugodtan mertem rajta dolgozni.

Azért csak sikerült beszakadnom fél lábbal, a fene gondolta volna, hogy a víz felett  kiemelt 420-as alatt olyan meleg van, hogy nem fagyott be a víz, mellette közvetlenül is csak 1-2 cm vastag a jég és ahol nagyon sűrű a kiszáradt növényzet ott se bír meg embert. Alighanem a víz alatt rothadó elhalt növények termelnek hőt bomlás közben, a víz felett még állók meg szigetelnek.  Ami a vastagabb jég felett volt azt levágtam és elégettem most meg  deszkákat fogok lefektetni a jégre és arról vágom a maradékot.

008_46.JPG

006_58.JPG

Utána mindenkinek jólesett a melegedés.

001_200.JPG

Tegnap bevásárlónap volt, de a délután is úgy alakult, hogy sofőrködnöm kellett, ma folytatom.

Szólj hozzá!

Kedd.

2020.01.14. 17:07 :: A Tengerész

Lassan, de vastagszik a jég. A hajó már nem mozog, teljesen körbefagyott, de a belső fűtés hővesztesége miatt még vékony a jég, viszont a stég mellett a csáklyával már erő kell betörni, olyan 3-4 centiméter körül lehet.  Ma délután 4 órakor a szokásos kutyasétáltatáskor láttam két ismerős idiótát korcsolyázni. Hívott minket is az egyik, de mondtam, hogy ÉN biztos nem megyek rá mielőtt nem lesz 10 cm vastag és már megyek is innen haza, mert semmi kedvem őket menteni, ha beszakadnak.

003_129.JPG

004_99.JPG

Most látom, hogy egyrészt amikor az ember még jól lát mennyire sötét van már a fényképezéshez, másrészt meg milyen koszos az objektív.

Most olvasom Herman Wouk "Forrongó világ" című könyvét. A dolog érdekessége, hogy ez egy regénytrilógia első kötete és úgy hozta az élet, hogy különféle turkálókban legelőször a harmadik kötetet, a "Végső győzelem"-et, majd a másodikat a "Háború"-t leltem fel és most a legelsőt vettem meg antikváriumban. Szóval fordított sorrendben olvasom őket. Kifejezetten fáj, hogy a regény hőseit most az első kötetet olvasva nem tudom "megmenteni" azoktól a magpróbáltatásoktól, végső tragédiától, amik ( én már tudom, hogy) a második és harmadik kötetben várnak rájuk.

Amúgy a napok békésen telnek, egy hete "egyet fizetsz kettőt vihetsz" bejgli akció volt a Lipótiban, gyorsan vettem kettőt, mert bejglifüggő vagyok, minden nap azt eszem reggelire Karácsony óta. Sajnos már csak három rúd van. Különösebben nem izgat, hogy 12 napja lejárt a szavatosságuk, ami nincs megkezdve kint van a tornácon lévő hűtőszekrényben, nincs ugyan bekapcsolva, de így sincs benne több 3 foknál.

13 komment

Vasárnap.

2020.01.05. 22:09 :: A Tengerész

Öregség... UTÁLOM az állandó új problémákat. A hátam közepébe se kívánom a "kihívásokat". Amikkel muszáj foglalkozni.Van nekem elég amit kitalálok magamnak, de mindig jön valami. J második napja reklamálja, hogy állandóan büdös van a fürdőszobában, mert órák alatt elfogy a víz a zuhanykabin, meg a padló-összefolyó Szuez szifonjából. Eddig ilyen nem volt. MI a franc lehet?? Próbálgatom, TÉNYLEG, elég  egy klozetlehúzás és kiszippantja a bűzzárat. Miután elképzelésem se volt mi lehet az ok, ma nekiöltöztem a rutinnak. Ha az ember bármilyen rendszerben hibát keres, amihez ráadásul nem nyúlt hozzá régen, tehát nem gyanús semmi, elkezdi végignézni az egyes elemeit, hátra rábukkan valami anomáliára. Nem kellett sokáig kutatni, elsőre a szennyvíz-átemelő akna fedelét nyitottam fel... hoppá, több mint háromnegyedig állt benne a trutymó, nem működik a szivattyú! ( hogy ez hogy hat ki az injektor hatásra a szifonoknál, arra még elméleteket kell gyártsak, mindenesetre ez nagy baj, nem megy el a szennyvíz a házból). Áldom az eszemet, hogy tavaly amikor kishíján sikerült elsüllyesztenem a hajómat, vettem egy nagyobbacska búvárszivattyút. Némi munka volt a kertben tárolt, a hidegben megmerevedett vastag tömlőt kiegyenesíteni valamennyire, hogy elérjen a szennyvíz-átemelő aknájától a rég használaton kívül helyezett emésztőgödör szellőzőnyílásáig, de végülis sikerült.  Ezen át a szennyvíz híg részét átszivattyúztam az emésztőbe, így láthatóvá vált a nem működő szivattyú. Leslaugoltam tiszta vízzel és a tornác tető szarufájára rögzített csigán átvezetett kötéllel kiemeltem és a "munkáshokedlire" fektettem. És máris megvolt a hiba. Érthetetlen, mert nagyon vigyázunk, hogy semmi nem odavaló ne kerüljön a szennyvízbe, de mégis, a járókerék feltekert valami kenderzsinórt és attól megszorult. Miután némi ügyeskedéssel darabokban kiszabadítottam, kézzel könnyedén forgott, a nagy kérdés csak az volt nem károsodott e a szivattyú, mert ha mondjuk leégett az nagy baj. De mázlim volt, semmi baja, remekül működik. Már csak a kimosakodás volt hátra a ... most mit mondjak ... szóval szennyvízből.

De ezzel még nem volt vége a nemvárt hibáknak. Amit különösen utálok, ha valami baj van az informatikával. Mivel autodidakta PC használó vagyok, ha valami váratlan jön, mindig ... mondjuk úgy "elkedvetlenedem".https://giphy.com/gifs/computer-reddit-bPCwGUF2sKjyE/fullscreen J alig használja a gépét, ezért aztán ha nagynéha mégis, akkor azonnal problémái támadnak. Most...NEM MŰKÖDIK A SKIPE! Ilyenkor mindig én jövök, ugye én vagyok a családban a problémamegoldó. Próbálom ami tőlem telik, de nem megy. De annyira, hogy utána már a Google Chrome se jön be, úgy hogy semmit se lehet a géppel kezdeni. Szerencsére sikerült telefonos segítséget találni, ismét működik a Chrome, de egy nap nekem két ilyen szintű hibaelhárítás már sok. Ja, már nem fogy a víz a szifonokból WC lehúzáskor.

 

4 komment

Szombat.

2020.01.04. 21:10 :: A Tengerész

Hosszúszőrű kutyának csakis nő legyen a gazdája, mert ÉN azt biztos képtelen lennék megtenni, hogy naponta kifésülöm a bundájából a gizgazt, amit a rekettyésben összeszed.

001_198.JPG

A végeredmény.002_163.JPG

 

Szólj hozzá!

Csütörtök.

2020.01.02. 23:28 :: A Tengerész

11:01 Katasztrófa. RECSEG az agyam az erőlködéstől...szolfézst tanulok. Matekozom, hogy az egyes hangnemekben milyen akkordok fordulhatnak elő. Mert ha találok egy számot ami teszik, akkor fülre játszom zongorán(mert azon látom, hogy milyen billentyűt ütök meg, a harmonikán nem látom) és a terv az, hogy miután ebből világosan kiderül az adott dallam hangkészlete, abból meghatározható hogy milyen a hangnem és ehhez találom ki a kísérő akkordokat aszerint, hogy az adott hangnemben milyen akkordokat lehetséges egyáltalán  összerakni  a hangnem hangkészletében lévő hangokból. Lehet, hogy van erre könnyebb módszer is, de nekem most pont az kell ami bonyolult, mert ebből tanulok. A szerencse, hogy minden megvan a neten amit tudni kell, csak értelmezni és használni kell. De komolyan mondom elfáradok bele.

Vigyázni kell viszont, mert mindenki gondolkodás nélkül kirak bármit amit eszébe jut. Például itt ez az oldal, ami érthetően megfogalmaz dolgokat, http://www.fzolee.hu/fw/zeneelmelet_01_elmelet a szeptimakkord képzéséhez kerestem anyagot amikor rábukkantam. De van benne egy ilyen sor "Ha az alaphangra nagytercet teszünk, majd egy kistercet, akkor dúr akkordot kapunk (pl. C-E-G = Gdúr)." Ami hülyeség, azt már MÉG ÉN IS tudom, hogy a C-E-G  az egy C dúr akkord.

Érdekes dolog az emlékezet bugyraiban való kotorászás. A kvint kör rejtelmeiben botladozva rábukkantam egy táblázatra, amiben a keresztek és "bé"-k jönnek sorba, egészen  hét darabig. És amikor  rátekintettem, hogy, "fisz, cisz, gisz, disz, aisz eisz, hisz"  meglepődtem, hogy EZT a versikét én tudom. (mert számokat neveket szavakat elfelejtek, de verset soha) 18 éves koromban amikor gitározni tanultam megtanultam. Csak azt felejtettem el, hogy amúgy ezt az egészet, amit most tanulok, egyszer már tudtam. És esti kutyasétáltatás közben valahogy addig ismételtem, amíg előjött a " bé, esz, asz, desz, gesz, cesz, fesz" is. Csoda izgalmas dolog a tanulás.

keresztek_be-k.gif

23:29 Ma itt voltak a lányomék. Beszélgettünk a Karácsonyról és arról a túltobzódó ajándékozási őrületről ami manapság van. Mi már jóideje nem ajándékozunk egymásnak semmit. De emlékszem a másik végletre, amikor gyerekkoromban a játékboltokban százméteres sorok álltak a játékboltok előtt és gyakran azért nem kapott egy gyerek semmit, mert mire az anyja sorra került már csak a Rákosi kép volt a polcon. Végletek közt leng az inga és mindig van valami "kompenzálnivaló", valaki mindig valamit túl akar tolni, mintha azzal a múltat megnemtörténtté lehetne tenni. Elmeséltem a gyerekeknek, amikor 6 éves koromban az iskola első osztály megkezdése előtt anyámmal elvittek minket "anyák és gyermekek" táborba Vajtára a Zichy kastélyba. Autóbusz vitt minket, a MÉMOSZ székház előtt kellett beszállni. Az anyák a nap egy részében elkülönített politikai fejtágítón vettek részt,  minket gyerekeket addig bezártak az erdő mellett egy karámba. Voltunk vagy százan egy teniszpálya méretű drótkerítéssel körbevett placcon ahonnan még a füvet is kitaposták az előttünk járók. SEMMI nem volt amivel játszani lehetett volna és úgy látszik, hogy mi még túl kicsik voltunk ahhoz, hogy politikai foglalkozást tartsanak nekünk, így maximum csak szaladgálni, egymást lökdösni lehetett. Én már akkor is ilyen manuális ember voltam, kifigyeltem, hogy a kaput csak bedrótozta, amikor otthagyott minket a smasszer, a kezem kifért a rácson és simán kitekertem a drótot, úgy hogy szétszéledtünk az erdőben, ahol viszont rengeteg, városi gyerek számára izgalmas dolog volt, például tele lehetett szedni a zsebünket makkal. Anyáinkat is mozgósítani kellett a fegyőröknek, amíg összeszedtek minket az erdőből. Az étkezés is szigorúan elkülönítve volt anyáinktól. Sorakozó volt és úgy kellett bevonulni az étkezőbe, a könyvektől megfosztott, üres polcokkal ékeskedő volt könyvtárszobába, valahogy így képzelték a jövendő szocialista embertípus kialakítását. Mi miután befaltuk a kaját, persze mindenféle gerillaakciókba kezdtünk, részben elbújtunk a hatalmas kandallóban, felmásztunk a polcokra, vagy egyszerűen kisurrantunk a folyosóra és átszöktünk anyáink étkezőjébe. Igazából az egész történet a mai karácsonyi játékdömpingről jutott az eszembe, mert akkor ANNYIRA nem volt semmink, hogy máig emlékszem mennyire irigyeltem ott a táborban azt a gyereket, akinek volt egy zsebredugható méretű fa hasábja, amibe volt fúrva hat darab lyuk és azzal játszott. Amikor anyáink kiszabadultak a szemináriumról, akkor lehetett velük a parkban sétálni, de időnként megjelent akkor is egy néni és felkiáltott, hogy "Elvtársnők most zakatolunk!" És akkor minden felnőttnek egymás vállára tett kézzel körbe, körbe, meg hullámvonalban szaladgálva, masírozva kellett  és énekelni, hogy: " Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat / Én a legszebb lányok közül téged választalak / Egy a jelszónk, tartós béke / Állj közénk és harcolj érte !"  és ezt egymás után sokszor kellett énekelni, meg ritmusra tapsolni az utolsó két sorra. ( és most rágugliztam, és PONT így szólt a vers egy betűt se tévedtem, meg a taps is így volt, pedig ennek majd 70 éve https://www.youtube.com/watch?v=ZAYFlb0KmEw) Azt hiszem kétszer leengedtek minket a faluba is, ahol anyám, aki amúgy tisztaságmániás volt, frászt kapott, mert amíg ők a Manci nénivel valamit nézegettek, én a Mari barátnőmmel felfedeztem a sarokban a felhalmozott marhasót, ami valami gyerekek számára rendkívül kívánatosnak látszó kék tégla formájú izé volt és elkezdtük nyalogatni ( az tényleg egy csoda, hogy hogy a francba jöttünk rá, hogy mire való) és amire ő észrevette mit csinálunk, már az összes vastag port mind lenyaltuk róla. Hát ennyit a szolfézsről.

Szólj hozzá!

Hétfő.

2019.12.30. 23:17 :: A Tengerész

Reggel 8-ra jött Flóra. Akik olvassák ezt a blogfolyamot, talán emlékeznek 2 évvel ezelőttről rá, az a "kislány" aki mannschaftolt nekem a Tequilán, meg a 470-esben. Na ő azóta már annyira nem kislány, hogy már doktornéni. De nem akar gyógyászkodni, szenvedélye a kutatás ( és a siklóernyőzés). Hosszas próbálkozás után beküzdötte magát egy kutatói állásba. Nehéz kenyérnek tűnik ez is, pénz sehol, most egy olyan téma felelőse, amiben egereket kell különféle pályákon tesztelni (lásd még "Virágot Algernonak."), de ehhez a pályát meg kell építeni egy asztalra, aminek ráadásul elég speciális, állíthatónak kell lennie. Megkapta feladatnak, hogy csinálja meg az asztalt is, mert pénz az nincs rá. (Nem foci, ha vennék többezer dollár lenne) Na egy ismerőssel összehozták, nekem csak az utolsó lépés, négy önfúró csavar behajtása maradt a zártszelvényekbe. Seperc alatt végeztünk, jöhet a tudomány. Azért az elgondolkoztatott, hogy milyen tékozló az a szegénység, ahol egy diplomás orvosnak kell egy lakatost, vagy maximum egy ügyes mechanikai műszerészt helyettesíteni.

Aztán Klárika kutyáját a Picit vittük autóval varratszedésre meg oltásra. Mondtam ugyan, hogy a férceket szívesen kiszedem én, de ha már oltani is kellett, csinálja az állatorvos, benne van az ivartalanító műtét árában.

pici_varrat.jpg

Visszaúton beugrottam az Ápiszba (tudom nincs már ilyen nevű üzlet, de úgy vagyok vele mint sráckoromban boldogult Schreiber néni a harmadikról a "Meinlivel", amit most mindenki Közértnek hív pedig egyik sincs már régen) füzeteket venni. Adalék az öregséghez. Nehezen fog a fejem....illetve gyorsan megértek dolgokat, de gyorsan el is felejtem. Iskolás koromban amit megértettem tananyagot, azt nem is kellett megtanulnom, mert már TUDTAM is. Most a Kisember unszolására és segítségével elindultam a szolfézs tanulásban. De már nem elég megérteni mint régen, memorizálni egy külön feladat. Na ehhez kevés az, hogy cetlikre irkálok, amik aztán elkeverednek. Kell gyakorló füzet. Jegyzetelek és ismétlek. Szerencsére a neten minden megvan. De ott elolvasni SEMMIT nem ér. Az már iskolában is megvolt, hogy nagyon gyorsan tudtam jegyzetelni, az ma is megvan. De akkoriban nem sokat kellett utána a jegyzeteket bújnom, most már viszont kell tanulni. Ez van. De remélem, akárcsak a hangszeres játék tanulás, ez is segít kitolni az aggkori elhülyülést.

Az autóban velünk volt SP is aki már, ha nem is könnyedén, de az autóba is be tud szállni, így ha nem is gyalogosan, de legalább kimozdult ő is az otthoni bezártságból.

Itt az év vége, holnap Szilveszter. Nekünk nem volt ez egy rossz év, különösen annak tükrében, hogy egyre többször gondolok rá, hogy mennyivel rosszabb évek fognak még  következni, ahogy öregszünk. De ne gondoljunk most erre!  Minden olvasómnak Boldog Újévet kívánok!

 

4 komment

Szombat.

2019.12.28. 17:54 :: A Tengerész

Elszoktam a téltől. Merthogy idáig nem volt. Ma viszont 1,4 °C volt reggel és kegyetlen viharos szél. De hát a kutyával menni kell! Egyébként is nem felejtettem el, hogy egyszer egy szívgyógyász azt mondta egy rádióműsorban, hogy "A kutyát szívügy, hogy naponta kétszer el kell vinni sétálni. Még akkor is ha nincs kutya.". Hát itt van kettő is. Bár a Picur ( a továbbiakban P) sokkal kényelmesebb (érdekes minden kutya olyanná alakul mint a gazdája), amikor reggel jövök be a hajóról a Szmájli ( Sz) ott toporog az előszoba ajtóban, amint nyitom suhan kifelé, még azt se várja meg hogy az időjárásnak megfelelő lábbelit, kabátot vegyek fel, inkább kint didereg a lábtörlőn, várva hogy én is meginduljak. P-t meg hiába hívom, a szemét se nyitja ki pedig tudom hogy hallja, ott alszik J-vel az szófán, hol a lábánál, hol mellette bepréselődve közé és a támla és közé, hol csak nemes egyszerűséggel rajta keresztben. Rám se bagózik. Amikor aztán már rég visszajöttünk a sétából, J ébredezve  ártatlanul kérdezi tőlem, hogy mért nem vittem el az ő kutyáját is... mintha nem ismerné! Így aztán neki is kell mennie P-vel sétálni, de hát az ő szívének is jót tesz a mozgás. Na szóval tél lett. Amikor  fél egy felé SP (Sári Pista aki járni tanul, de egyelőre csak a villamosszékkel száguldozik)-től jöttem hazafelé bringával, a legnagyobb áttételre kellett kapcsoljak és még így is lihegtem attól a 400 méteres úttól amit viharos erejű szembeszélben meg kellett tenni hazáig.

Merthogy felraktuk a használt kamionponyvából szabott függönyt a fészerre. Tegnap jobb idő volt, akkor kellett volna csinálni, de elment a délelőtt a szokásos pénteki bevásárlással. Na mindegy kicsit hideg volt, fújt a szél, meg kesztyűben nehezebb is volt matatni, úgy hogy jobbára levettem, de akkor meg a kezem fagyott rá a szerszámokra, de meglett. El nem tudom képzelni, hogy az űrhajósok amikor szkafanderben dolgoznak "odakint", hogy a vén bánatban hajtják rá a hatos anyát a csavarra. Tuti hogy kering ott a Föld körül pár darab amit elejtettek.

urseta.jpeg

A mienk egy kicsit földhözragadtabb projekt, mint ami itt fentebb a képen látszik, bár mi is annyira beöltöztünk hozzá a hideg miatt, mintha űrruhában lennénk, K (Klárika) pont úgy néz ki mint egy Matrjoska baba, csak őt nem lehet szétcsavarni.

sp_ponyvafuggony_2.jpg

A karikákba legelőször is  karabinereket raktam, azok futnak a korábban kifeszített drótkötélen. A legnehezebb volt újabb karikákat beütni a hidegtől elmerevedett nehéz ponyvába

sp_ponyvafuggony_1.jpg

Aztán felraktuk őket.

 

sp_ponyvafogguy_9.jpg

sp_ponyvafoggony_9.jpg

sp_ponyvafuggony_5.jpg

Ahogy mostanában mennek errefelé a dolgok, ha ezt a Mészáros Lőrinccel csináltuk volna simán felnyalhattunk volna érte pármilliót, végülis a vak is látja, hogy ez egy EU-s projekt volt.

sp_ponyvafoggony_7.jpg

1 komment

Péntek.

2019.12.27. 22:06 :: A Tengerész

greta-thunberg.jpg

Valahogy folyamatosan rámtalál egy téma.( szóval nem én keresem, ma pl ebéd közben a Klubrádió is ezt a műsort nyomta) Pedig igazából nem akartam vele foglalkozni. Hosszú életem során többnyire igyekeztem megtartani Assisi Szent Ferenc tanítását, miszerint: " Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam amit lehet és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni." Mondom igyekeztem, persze nem mindig sikerült. Többnyire ott tévedtem, hogy olyan dolgokat feszegettem, amik megoldására képtelen voltam. Aztán az idő meghozta a tapasztalatot és mára inkább kerülöm a megváltoztathatatlant. Na pont így voltam a klímaváltozással. Én azt gondoltam és tulajdonképpen még gondolom ma is, hogy az ember ilyen óriási trendekkel szemben tehetetlen. Hiszen a Föld klímája akkor is folyamatosan változott amikor ember még nem is élt rajta, akkor is változott amikor még barlangokban firkált a falra, mért pont most hagyná abba? Kicsit nagyképűségnek is gondolom, hogy az emberi tevékenység okozna ekkora globális hatást, de lassan már a csapból is ez folyik, talán lehet benne valami. De mondom, hessegettem magamtól a témát, de tegnap utolért egy üzenet. Kedves ismerős küldött egy youtube videót, mely nagyon elgondolkodtatott. Ez volt az: https://www.youtube.com/watch?v=IVoTTL62coc&t=18s

Nagyon figyelmesen végignéztem és nem igazán értettem egyet vele. Mindazonáltal igyekszem  soha nem elhamarkodottan zsigerből ítélni, elkezdtem guglizni a témát és sorra bukkantam rá más véleményekre is. Így bukkantam rá erre a sorozatra,  (https://www.youtube.com/watch?v=-Sq6ks0zjm4), érdemes mindhárom részt megnézni.

Ha  egy dologra jó volt Horváth András hosszadalmas videója akkor az az volt, hogy a "másik" véleményre is rákerestem. Nagyon érdekes ez a sorozat  bár kicsit bénán indul, de miután az első néhány percet átvészeltem és megnéztem mindhárom részt, valamivel tájékozottabb lettem.

Ennek hatására megnéztem azt az ominózus beszédet, amit Greta Thunberg adott elő New Yorkban a klímakonferencia alkalmából. https://www.youtube.com/watch?v=lGlscTA-nBM meg kell mondjam ezek után nagyon nem tetszett, messze nem keltett bennem akkora szimpátiát, mint sokmillió emberben. 

Nos ezek után  a véleményem a Greta Thunberg jelenségről ez, amit a Horváth-féle videó alá írtam:

"Alapvetően igyekszem környezetkímélő módon élni. Például főleg biciklivel járok, csak akkor autózom, ha muszáj, nincs is autóm és nem azért mert nem telne rá, de ha nagyon muszáj kapok kölcsön. Régi a telefonom, fával fűtök egy agyonhőszigetelt házban a legkisebb cserépkályhával, gyakorlatilag nem veszek ruhát, mert a divat nem érdekel és addig hordok valamit amíg ronggyá nem szakad rajtam. Minden fényforrásom energiatakarékos, vagy LED, vagy fénycső, amit lehet komposztálok és a kertben termelem meg a paradicsomot, meg a petrezselymet és minden éjjel egy gyakorlatilag fűtetlen (villannyal 10-13 fokra temperált) hajón hatom álomra a fejem.  Szóval engem ne savazz, ha azt mondom Gréta egy zsákutca úgy ahogy van. Ettől persze disznóság őt leqrvázni, de ez az egyetlen dolog amiben tökéletesen igazad van. Mert ahhoz hogy karbonsemleges legyen az emberi civilizáció, ahhoz mindenkinek gyalog kellene járni, fel kellene hagyni az állattenyésztéssel, télen nem fűteni SEMMIVEL, melegen inni a sört és kézzel mosni, és SEHOVA se utazni, mindenkinek otthon maradni a seggén ahol született és főleg SEMMIT nem használni ami hajóval érkezett a tengeren (csak úgy mondom, hogy ebben a pillanatban SEMMI nincs a háztartásodban ami, vagy aminek valamije ne hajón jött volna). És még EKKOR SE BIZTOS, hogy így maradna a Föld, ami az embertől teljesen függetlenül is korszakonként felmelegedett és lehűlt az évmilliók során. A videódhoz, rendkívül lelkes, szenvedélyes, de hosszú és unalmasan önmagadat ismétled állandóan. Ráadásul tele van tárgyi tévedéssel. Az, hogy valakit átvisznek vitorlással az Atlantin, nem különösebben életveszélyes ( volt szerencsém Kopár István felkészülését támogatni személyesen közreműködve a Földkerüléséhez https://kopar.blog.hu/ na az AZ), az meg hogy valaki vödörbe sz@rik, vagy a hajó pumpás WC-jébe tökmindegy mind a tengerbe megy, de hálistennek a legkevésbé sem szennyező, emberből csakis lebomló anyag jön ki. A 15 nap a tengeren meg semmi mint teljesítmény. De ez a legkisebb probléma. A karbonemisszió okozta felmelegedést csakis a karbonemisszió megszüntetésével lehetne megállítani, viszont a civilizációnk, létalapja a karbonkibocsájtás (fűtés, energiatermelés, közlekedés, áruszállítás, mezőgazdasági termelés, ipari termékelőállítás) meg kell(ene) szüntetni a civilizációt. De ha bekövetkezik a környezet összeomlása a felmelegedés következtében ez automatikusan meg fog valósulni, ergo kár most feleslegesen, kampányokban téves reményeket keltve erőlködni. Tudnunk kell, hogy meg kell tenni mindent ellene amire alkalmas a civilizációnk, de ami lehetetlen arról ne hazudjunk legalább önmagunknak se! Boldog karácsonyt!

Szóval valami olyan jelenséget orrontok, mint amikor születik egy "izmus" ami valami varázsigével reményt lebegtet azoknak a millióknak akiknek valami bajuk van. "Eddig sz@r volt, de majd most". Kommunizmus, fasizmus,  secko jedno, csak legyen egyszerű a mantra, akkor sokakat lelkesít és lehessen másokat utálni, mert az jót tesz az egónak. És AZ, hogy kimegy suli helyett pármillió gyerek tüntetni, akiknek a felét autó viszi az iskolába és mindnek ott a zsebében az okosteló, mindnek a ruháját kínai rabszolgamunkások készítették és hajóval hozták Európába... és még sorolhatnám, NEKEM néphülyítésnek tűnik. Szerintetek? Ja... és ugye azt mondtam, hogy azok lázadnak akiknek valami bajuk van. Most is így van. Ezeknek a gyerekeknek az a bajuk, hogy túl jól élnek. Hogy nincsenek igazi saját problémáik. A matrózlázadások is akkor törnek ki amikor nincs munka a hajón. Az ember márcsak olyan, hogy ha nincs semmi baja, gyorsan keres magának egy konnektort amibe belepisálhat.

 

8 komment

Szerda.

2019.12.25. 11:17 :: A Tengerész

Van töltött káposzta, kocsonya, bejgli, túrótorta, kőrözött, halászlé, narancs, banán, alma, három darab kitömött hűtőszekrény az egyebekkel és lesz még ma kaszinótojás is. Miközben a főzés illatai lengenek be mindent a kis házban ( sose értem amikor valakinek baja van a "konyhaszaggal", biztos valami rosszat főz a felesége) a két kutya, "akiket" mágnesként vonz az ételszag, mint az árnyék követi J minden lépését, időnként majd a nyakát töri ki rajtuk, amikor hirtelen változtat irányt. Amikor már nagyon útba vannak keményen rájuk parancsolok, hogy takarodjanak be a szobába, ez olyan néhány másodpercig eltávolítja őket a konyhától, illetve J sarkától.

001_197.JPG

Ezt a gyűjteményt ma fedeztem fel a Qubit cikke nyomán https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=5959 mindenki figyelmébe ajánlom Veress Péter soha el nem évülő szavait a végén.

Ami a legjobb hír Sári Pisti már járni tanul. Fél éve ez még csak álom volt.

2 komment

Vasárnap.

2019.12.22. 09:06 :: A Tengerész

Bár a leghatározottabban esőt jósolt mára a meteorológia, de szerencsére minket elkerült. ( azt hiszem igazából rólunk előbb elvonult, mert tegnap szinte egész nap esett, szakadó esőben sétáltatott engem a kutya) Szóval ma reggel ilyen idő fogadott.

002_162.JPG

Én ennél szebb Karácsonyt nem is kívánok magamnak. Ha valakinek tetszik, akkor neki is hasonlót, amúgy meg minden olvasómnak

                                     Áldott, békés, szeretetteljes Karácsonyt kívánok!

(Most látom, hogy egy napot téved a fényképezőgépem dátumbélyegzője, 22-e van.)

4 komment

Péntek.

2019.12.20. 21:07 :: A Tengerész

7:42 Persze azért van akinek az ember tudja, hogy milyen ajándékot lehet venni, aminek hasznát is veszi és még nincs neki. Itt vagyok például én. Tegnap reggel J-t viszem Kiskunlacházára a vasútállomásra kölcsönautóval, amikor is elmegyünk a szerdai piac mellett. Na mondom "itt még sose voltam, visszafelé benézek". És vettem magamnak karácsonyi ajándék gyanánt töpörtyűt, disznósajtot és pörcöt. Eddig stimmel a szabály, "csak olyat ami ELFOGY!". De aztán megláttam ezt.

002_161.JPG

És tudtam, hogy PONT erre van szükségem. Cipőnek nem nevezném, mert egy műanyag vacak, műanyag bundabéléssel, de megoldja egy problémámat. Nevezetesen a kiszaladgálást a kapuhoz télen ha valaki csönget. Mert ha jön postás, futár, az nem ácsorog szívesen amíg én felhúzom a csizmám, bakancsom ( a postás leginkább bedob egy cetlit, aztán mehetek a postára a levelemért), ha meg kiszaladok a hóba, vagy csak a hidegbe papucsban, fázik, sáros lesz, elázik a lábam. De ez egy számmal nagyobb mint a lábam, lehajolni se kell, csak belelépek és máris mehetek, vízhatlan és meleg. Csak egy dolga van, az előszobában várni rám. A ballábason látszik, hogy a kutya már megpróbálta felvenni.

20:54 Ma délelőtt a szokásos autós bevásárlás volt. J mondta, nem veszünk semmit, csak előfőtt rizst. ( Nem emlékeztem rá, de most rákérdeztem, erre nevetve közli, hogy AZT elfelejtett venni!) Merthogy tegnapelőtt amíg a Pici kutyát operálták alaposan bevásároltak a hölgyek a közeli Pennyben, szóval két púpos bevásárlókocsi tartalmát pakoltuk be a kocsiba, plusz ölben a műtét utáni kiskutyát. Na ma a szokásos, hentes, majd a Lidl. Hát mitteszisten ISMÉT két púpos bevásárlókocsi. Be kellett indítani még egy hűtőszekrényt a tornácon, ami igazából már ki volt dobva, szerszámokat tartottam benne. Komolyan mondom, mintha háborúra készülnénk, ha MOST bezárna minden élelmiszerbolt, szerintem tavaszig nem halnánk éhen. Ahhoz mérhető mennyiségű élelem van itthon, mint amit a Kopárnak bepakoltunk a Földkerüléshez. Én azt mondtam, hogy MOST megyek utoljára boltba idén, de J rámparancsolt, hogy csak rendeljek meg egy fél parasztkenyeret hétfőre a Lipótinál, mert sose lehet tudni. Parancs az parancs, megrendeltem.

2 komment