Hajónapló

9:10 Itt az idő! Mindenki jöjjön korcsolyázni! Legyengült a szél, hét ágról süt a nap, a jég meg mint az ablaküveg olyan sima. Igaz -17.1 fok volt odakint amikor felkeltem, de a tegnapi élénk szeles -13-hoz képest mégis szinte meleg van. Sz persze röhög az egész télen, gőzölgő spriccekkel jelöli a kórókat és önfeledten rohan a szimata után. Mindazonáltal amíg ilyen hideg van szabad neki bent aludnia a kályha előtti szokásos helyén a szőnyegen. Így is tudja mikor jövök be a hajóról,reggel már az előszobában várta, hogy kinyissam az ajtót.

9:42 Ajaj, ajaj. Azt hiszem a fejemre szakítottam a mennyezetet! :)) Szóval én nem foglalkoztam soha igazán a facebookkal, időnként valamit kiírt az alsó sarokba, de nem törődtem vele. Na ma mondom szét kéne kürtölni a hajónaplónál szélesebb körben, hogy milyen jó korcsolyázóidő van, nézem rettentő sok ilyen izé van, hogy ki mindenki akar a barátom lenni. Van közte ismerős, meg ismeretlen, hát ha ilyen kedvesek hogy gondolnak rám persze hogy bejelölöm őket. Erre elkezdtek ömleni a levelek! Mindenkitől elnézést, de nem fogok tudni válaszolni, most pl megyek korcsolyázni, akit érdekel mi van velem itt megtalál. 

1735 Hú, micsoda remek  nap volt! Elsőre a SP videója. 

https://www.youtube.com/watch?v=J9MQLRu11v8&feature=youtu.be

Egész nap koriztunk. Ha még gy hétig tartana ez az idő a végén meg is tanulnék. Jöttek a gyerekek is, majd lesz tőlük is kép ha elküldik. Addig ez van.

8:00 Keveset aludtam az éjjel. Állandóan felébresztett a jég durrogása, meg a hajó mellé tömködött nád, gyékény ropogása ahogy a hízó, tolakodó jég összeroppantotta a szálakban a légkamrákat. Ma végig fogom vágni ismét a léket a hajó mentén és újratömöm, csak még erőt gyűjtök, pontosabban melegszem idebent egy kicsit, mert kifagytam a reggeli kutyázásban. Bár a szél valamelyest csökkent, de nagyon hideg van, visszafelé sétálva szembe a széllel attól tartottam megfagy az arcom, időnként hátat fordítottam neki és dörzsölgettem a képemet kínomban, hogy visszatérjen belé az élet. Amikor éjjel felébredtem már kialudt a kályhában a tűz, de még 18° volt a hajóban, viszont a külső hőmérsékletet mutató műszer -14,5°-ot jelzett, reggelre 11,1°volt bent, kint már -13,5-re "melegedett" az idő. Begyújtottam a kályhába, mert nem akarom, hogy bent nulla fok alá menjen a hőmérséklet napközben és szétfagyjanak a vizek, szóval a reggeli harmonikagyakorlatokat már vidáman pattogó tűz mellett végeztem. A téli tüzelőnek nagyjából a fele fogyott el idáig, ha ez a nagyonhideg nem tart túl sokáig, talán kitart a tűzifa tavaszig, ha nem, akkor sajnos venni kell, kiderül márciusban. A rossz tapasztalatom még Balatonról az, hogy ilyenkor a fakereskedők még a szokásosnál is ( vizes fát árulnak száraznak, lazán rakják a kalodát, csal a mázsa stb) jobban elpofátlanodnak és szemérmetlenül megemelik az áraikat a rezsicsökkentés nagyobb dicsőségére. A jég vastagságát tegnap mértem, már megvolt a 10 cm, de ebben az időben a korcsolyázást nem ajánlom senkinek (hallod Ede?) mert elfújja a szél az embert a jégen, szembe vele meg megfagy a képe. De ha leáll ma a szél eszményi lesz a jég, ráadásul már süt a nap, szóval reménykedek.

21:45 Fárasztó nap volt. Végigvágtam dupla szélesre a hajó jobb oldalán a léket és dupla tömést raktam bele. Szépen sütött a nap, egész kellemes lehetett volna a munka ha nincs a csípős szél egész nap. Szerencsére már nem viharos, de azért elég kellemetlen. Elektromos láncfűrésszel kezdtem, de akárhogy vigyáztam is, szórta a vizet, féltem, hogy belemegy a motorba és zárlatot csinál, ezért ásóval fejeztem be a jégvágást. A nádat lapáttal "aratom", a jégen tologatva prímán levágja a szálakat. Dacára a reggeli begyújtásnak, délre már csak 15° volt a hajóban és az imént amikor kint voltam ismét begyújtani a kályhába már csak 3,9°. Ilyenkor  egy órával később már 10-15 fokkal több van, ez a külső hőmérséklettől  függ, meg attól, hogy milyen éppen a kályhában az égés, az esti kutyás séta utáni harmonikaleckéhez elég, aztán kb. egy óra gyakorlás után épp megfelelő a szalon hőmérséklete a zuhanyozáshoz , lefekvéshez. Most, hogy ilyen hideg van, lefekvés előtt még rárakok a parázsra egy közepes méretű keményfa hasábot. Olvasok még az ágyban amíg azt nem veszem észre, hogy olyan álmos vagyok, hogy egy sort már negyedszer olvasok el és még mindig nem értem, akkor elzárom a kályha szellőzőjét, átállok a parti tápról akkura ( nem zümmög a leválasztótrafó, abszolút csend lesz), eloltom a lámpát, már csak a vörös parázs világít a kályhaablakon át és már alszom is..

6:23 Huh! Ennek fele se tréfa! Korán ébredtem, talán a szél fütyörgésére, jég ropogására, még koromsötét volt. Én ha felébredek fel is kelek, ha ötkor akkor akkor, ha nyolckor akkor akkor, nekem nem nagyon megy az ágyban hentergés. Első pillantásom a headbe menet mindig a külső hőmérőre esik mínusz  7,2 fok, na hízni fog a jég alighanem, tán a rendőröknek se lesz kifogásuk a korcsolyázás ellen, ha már legalább 10 centire hízik a jég, a múlt héten egy ismerőst ötezerre büntettek a korizásért. Reggeli pipere után még gyakoroltam egy fél órát a harmonikával, kihamuztam a kályhát, bekészítettem esti begyújtáshoz, jól megtömtem fával, mert ugyancsak szükség lesz a fűtésre, mire elhagytam a hajót odakint már -8 fok volt, szóval nemhogy emelkedne a hőmérséklet az éj múlásával, hanem éppenhogy csökken!. Na de ami kint volt! Úgy 5-os, 6-os alapszél, keményebb befúvásokkal, mire kiértem a ház ajtajához ( legalább 30 m) a kezem annyira fázott ( a kesztyűmet a cserépkályha tetején szoktam hagyni  a reggeli kutyasétáltatáshoz), mert az üres tűzifás vödröket cipeltem, így nem tudtam zsebredugni sem, hogy gond volt a fagyott ujjaimmal a sötétben kitapogatni a kulcscsomón a bejárati ajtó kulcsát, már ott tartottam, hogy fel kell dörömböljem J-t, hogy engedjen be. Sz persze röhög az egészen, valahonnan mindig tudja mikor jövök kifelé a hajóról, nem tudom hogy csinálja a rövid szőrével, de sose fázik, szokás szerint ott várt a metsző hidegben a kapuban a földön ücsörögve, Most vérig sértve karikába gömbölyödve fekszik a padlón mellettem, mert mondtam neki ebben a mocsok időben felejtse el a reggeli sétát a szántóföldön, időnként bánatosan rám néz, na esetleg...talán, ha kisütne a nap, beöltözök eszkimósba és megyünk egy kört.

20:13 Dismay 22-nek szeretettel. Ilyen hidegben mindenki a kályha közelébe húzódik.

20:41 Most jöttem be a hajóról az esti begyújtást intéztem. a szél megalmult kicsit, már nem borotvál olyan keményen, mint délelőtt amikor azért ezt a szegény kutyát mégiscsak elvittem a mezőre egy félórás szaladgálásra, de visszafelé szembeszélbe gyalogolva, hát majd' arcomra fagyasztotta a könnyeket amiket kicsalt. De hideg az van, a szalonban begyújtás előtt +0,8° volt, a kinti hőmérséklet -10,5°

Vastagszik vastagszik a jég.(De azért alattam mégis beszakadt. Részletek később.) Az úgy kezdődött, hogy mint írtam, szépen befagyott a Duna. A hangsúly a "szépen"-en van, szóval tükörsima, korcsolyázásra való. Ki is sétáltam rá tegnapelőtt amikor minden zúzmarás volt, mint egy karácsonyi képeslapon.

Sz izgatottan szaladgált hajóra, stégekre, hogy tudna odajönni hozzám ( a reggeli és esti séták kivételével amikor rejtélyes illatok után rohan kilométerek tucatjait, napközben állandóan a lábam alatt van, az se zavarja ha sikítózok, hegesztek, érzem a megperzselt szőr szagát ahogy hullik rá a szikra, őt nem zavarja ) de nem mer rálépni a jégre, nem is erőltetem, nem kell hogy megszokja és  rámenjen esetleg amikor vékony és beszakadhat alatta. Hogy ne szorongassa a jég a hajót, az egyik oldalon végigvágtam mellette egy keskeny léket, amit kitömtem náddal, gyékénnyel amit a szomszéd partja előtt vágtam. A léket ásóval készítettem és gereblyével szedtem ki jégdarabokat, ehhez a munkához biztos ami biztos deszkákon álltam, nehogy beszakadjak. Aztán túlságosan felbátorodtam a nádaratás közben és amikor a hajó mellé tömködtem az anyagot már elhanyagoltam a deszkákat. meg is lett az eredménye, a benti kályhához, zuhanykifolyóhoz legközelebb lévő darabon, miközben a nádat tapostam befelé a lékbe, egy nagy darabon megnyílt alattam a jég és belecuppantam. nagy baj nem történt, a telefonomat biztos ami biztos előtte szerencsére a mellényem felső zsebébe tettem, a víz itt meg nem sokkal több mint 1 m mély, nem lett vizes amíg, nem könnyen de kikapaszkodtam az "egészséges" jégre. A gumicsizma vízzel megtelve nem segítette ezt a manővert. Érdekes módon nem is volt igazán hidegérzetem, de amikor bent a házban levetkőztem, pecsenyepiros volt a bőröm ott ahol a ruha lazábban érintkezett vele és hát a zacsival üveget lehetett volna karcolni. Aztán amikor lezuhanyoztam és szárazba öltöztem (J-nek csak azt mondtam, hogy kimegyek összeszedni a szerszámokat) azért befejeztem a nádtömést, immáron óvatosabban, a szilárdabb jégről, meg a deckről csáklyával. 

Van virág a kertben ami még télen is nyílik.

De a legszebb, J kedvence bent a nappaliban az ablakpárkányon. Úgy hívják Hippeastrum, de az emberek csak úgy hogy Amarilis.

FIGYELEM, SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Ma reggel mértem a jeget, 5 cm vastag volt, ha marad ez az időjárás

http://www.eumet.hu/

, tehát a nappali max. nulla fok környékén, éjjel meg -5 vagy hidegebb, a hét végére lehet korcsolyázni az RSD-n. 

Mindenkinek köszönjük az újévi jókívánságokat és mégegyszer kívánunk hasonlót mindenkinek.

És december 31-e! Szóval Szilveszter. Ezt is megértük. Ma videóra vettem hol tartok a harmonikázással, de sehogy se tudom ide berakni. Azt hiszem ez a sors keze, az Öreg nem akarja, hogy a bénázásommal égessem magamat ( nem azért, de csupán attól, hogy a saját kamerám saját magamnak felvesz, olyan lámpalázas voltam, hogy egy csomó dolgot elszúrtam) csak azért mert a végén azzal zárom, hogy mindenkinek boldog újévet! Hát akkor csak így harmonikanyekergés és film nélkül kívánom.

Azért hogy harmonika is legyen 

https://www.youtube.com/watch?v=kA3L7x7t2mI

(Ezzel ti is jobban jártok. Azért arra jó a videó, hogy amikor játszom fogalmam sincs azokról a ritmushibákról amiket így visszanézve azonnal észlelek.)

A képen Schopper Tibi és felesége Kati karácsonyoznak Görögországban. Korábban már írtam Tiborról, ma ezt a levelet kaptam tőle. 

Szervusz, Tengerész!

Amióta nálad jártam, azóta keresem azt a kifejezést, amivel méltó képen tudjak irigykedni arra a világra, amit teremteni tudtál magadnak. Ma sem találtam meg, de az egyik kép nagyon megragadott, Amin ködösen mutatja a túlsó partot és látszik az a lakóhajó ahol az esküvőnk utáni lakodalmat tartottuk. a Kvassay zsiliptő hajóval mentünk Ráckevére 1987. december 12. Már lefelé menet is találtunk jeget, de csak inkább a széleken. Éjjel aztán elkezdett hízni óránként 1, mm. Ingajáratban voltam a töltött káposzta és a cokpit között. Reggelre leszállt a köd a hajó orrát sem láttuk, 9 órakor annyira ritkult, hogy nekivágtunk. A vendégsereg dermedten nézte, amin elnyelt a köd, aztán csak a jég ropogását hallották elég sokáig. Majosháza tájékán értünk jégmentes vízre. Ez jutott eszembe a fotódról. A kisduna gyerekkorom óta meghatározó élmények tárháza. Hiszen az útra kelésünk előtt kilenc évig a Kvassay zsilip alatt éltünk. Többször elgondoltam, hogy haza kéne menni. de mindig oda kanyarodnak a gondolataim, hogy jó lenne ez nekem? Félek a csalódástól. Kilenc éve, hogy beléptem a digitális világba, 75 évesen, azóta kitárult a világ előttem. Rádöbbentem, hogy eddig félig vakon tapogatóztam a világban. Habzsoltam a híreket, a mindenféle cikkeket, csodáltam az emberiség nagyszerű tudását. De aztán a hosszú élet tapasztalatai alapján kezdtem kételkedni, megdöbbentem, hogy micsoda baromságokat írnak és hisznek el emberek, micsoda aljas hazugságokat mondanak a szemedbe. Szívemből szoltál Kapitány mikor leírtad gondolataidat. Liberálisnak lenni jó, de nagyon stresszes. Annyi minden kavarog bennem jobb, ha most abba hagyom, majd máskor. B.U.É. K. Tibor

 Tibor megtisztelő véleményéhez csak annyit tennék hozzá, hogy liberális voltom miatt magamat nem gondolnám stressz alatt állónak. Időnként felzaklatnak a dolgok, de ahogy Moldova mondja valahol, "csak egyszer kell tudomásul venni, hogy a dolgok reménytelenek, utána már sokkal könnyebb az élet". Mindazonáltal szörnyű nagy baj az a Nemzet ( az igazi Nemzet, nem a dohányboltos meg a többi nemzethy szarság) szempontjából,hogy 25 éve magunknak dirigálunk, megszűnt a külső nyomás ( jó, tudom, a zsidók meg Brüsszel amivel mentegeti magunkat a sok tehetetlen, sorsának alakítását mástól váró bugris) és ennyire jutottunk. Nemrég ezt válaszoltam egy kommentre:

Én sem gondolom, hogy 25 évet lehet "önmagában helyesen értelmezni", sőt azt se tudom ez a mondat mit jelent. ( az Istenért el ne magyarázd,megyek enni, kisült a pogi ) Csak azt mondom, soha a történelem folyamán ekkora esélyt Magyarország nem kapott. Ráadásul még most is pénzeső hull reánk, ehhez képest egy boldog embert nem találsz az országban. Mindenki sír, zokog és valakire mutogat. Mi ez bazmeg ha nem egy qrva kibaszott gyógypedagógiás gyülekezet? És mindig is az volt.

( forrás

http://444.hu/2016/12/29/vege-van-megnyertuk-az-illegalis-migraciorol-szolo-europai-vitat )

JUHHÉÉ!! MŰKÖDIK! Működik az új grafikus kártya. Megmondom őszintén be voltam szarva az egésztől, tőletek se sok segítséget kaptam, vártam volna valami szájbarágós magyarázatot, de nem jött. Na először is sikeresen megtaláltam az "eszközkezelő"-t, majd még sikeresebben letiltottam az alaplapi grafikus eszközt ( ettől nagyon tartottam mert nem voltam benne biztos, hogy jót tiltok le),  majd betuszkoltam a kártyát a gépbe a helyére, persze semmi se úgy volt ahogy a leírásban állt, pl. nem kellett tápfeszt adni a kártyának ( gondolom azért mert a ventilátoros változatra volt kitalálva a leírás, ennek meg csak hűtőtestje van) a képernyőn se jelent meg semmi abból amit a leírás említett, ezért hát be se tudtam írni sehová azokat a varázsszavakat amiket írt, hogy majd válaszolnom kell ha felteszi a kérdéseket a gép, de amikor bedugtam a telepítő lemezt elkezdtek történni a dolgok, rejtélyes feliratok (meg sok játékreklám, elsőre itt is megijedtem mert azt hittem elkezdte feltelepíteni azokat is a gépemre, de aztán amikor láttam ismétlődnek, megnyugodtam) jelentek meg és több zöld sáv kezdett balról jobbra telítődni ( ezt ismerem, ez jó jel szokott lenni, ilyenkor okosodik a pici) sőt egy menüoszlopban jelezte épp hol tart a melóval és amikor a " telepítés befejezve"-nál tartott akkor kész is volt az egész. Csak az volt a nemszeretem a dologban, hogy minden megváltozott, az ikonok és a betűk nagyobbak lettek és az egész kép valahogy olyan pixelszegény, életlen lett. Na mondom akkor amiért az egészbe belevágtam, megnyitom a Delft Ship hajószoftvert. ....ssszameg! Megint azt írja ki, hogy nem elég neki a grafikus állomány, mert még mindig csak 1.1-es verziót lát. Vissza az eszközkezelőbe, megnézni, hogy akkor mim is van végülis? Azt írja  AMD Radeon  HD 6450 Ez stimmel, ezt dugtam bele az imént, de akkor miért nem látja a Delft Ship?? Hát amikor megnyitom a sort... deokos! Azt írja, hogy nem működik, de ha újraindítom a gépet akkor majd fog! És lőn! És már az eredeti a képformátum, nem nagyok az ikonok és nem életlen a kép. Mostmár csak meg kell tanulnom használni a tervezőprogramot, de attól már nem félek. Örömömben el is bringázok a boltba további egérfogókat venni, mert mindenütt egér, cickány, pocok van, a meglévő három egérfogóból egyet pl el is loptak!

Mégiscsak fehér lett a Karácsony! Ez itt a Duna.Sajnos a jég nem vastagodott meg annyira, hogy biztonsággal lehessen rajta korcsolyázni, tegnap mértem, olyan 4, max 5 centi, én még nem merek rámenni, bár volt olyan bátor aki korizott rajta, én ha nincs 8-10 cm nem merek. Most meg alighanem lőttek a csúszkálásnak, nemcsak a hó miatt, de enyhült az idő meg még fog is a prognózis szerint, a hajó körül máris olvad.

De nagyon szép a csendes téli világ.

A télikertben "meleg" van,

Legalábbis a növények szemmel láthatóan nem fáznak.

Mégegyszer áldott Karácsonyt mindenkinek! ( De azért, hogy Karácsonykor se maradjatok gondolatok nélkül 

http://orulunkvincent.blog.hu/2016/12/17/ingyen_itt_mar_senki_sem_hajlando_segget_nyalni)

Azt, hogy építek e egy 4 m-es katamaránt, még nem döntöttem el. De hogy tervezek egyet az biztos. Namármost haladni kell(ene) a korral, elszállt az idő a papíron tervezés felett. Nagyon szeretek skicceket készíteni, de a hajó tervezés elég bonyolult dolog, egy hajótest kiszerkesztése, a test vonalrajza, a vízvonal és bordametszetek szabályos alakja még egy meglévő hajóra se könnyű, hát még amikor folyamatosan számolni kell a trimmet és mindannyiszor változtatni, ahányszor nem az jön ki aminek kell. Amikor Amapolát terveztem, valamikor 2004-ben, még  elérhetetlen volt számomra egy hajótervező szoftver, sokat kellett dolgoznom rajta zsebszámológéppel és exelbe írt algoritmusokkal és az, hogy a hajó evenkeelen úszott amikor vízre került nemcsak az alapos munkámnak, de alighanem a szerencsémnek is köszönhető, azokat a tényezőket amiket a képletekbe becslés alapján lehetett csak behelyettesíteni, szerencsésen saccoltam meg. Mondjuk a szerencsével mindig jól álltam, de erre nem lehet azért állandóan építeni. Szóval elkezdtem vágyni egy hajótervező programra. Abraxas olvtárs sokat segített annakidején amikor a Mákvirág tervét csináltam, az ő számítógépes programja alapján szabtam ki a palánkokat, most is tőle kértem tanácsot. Ő a " Delft Ship" nevű, a netről ingyen letölthető programot javasolta. Igenám, de nem fut a gépemen, mert a grafika legalább Open GL 3.0-t követel, az enyémen meg csak 1.1 van. Persze elsőre azt se tudtam eszik vagy isszák, de ugye amióta van Internet azóta ha az ember kitartó okosodhat. Abraxas is segített, szóval kiókumláltam a gépem némi kibontása után, hogy egy ilyen kártya  http://compker.hu/termek/34269 bedugható az alaplapba, mert pont olyan dugóhely van rajta kiképezve. Meg is rendeltem, de a nagy karácsonyi tumultus miatt csak az ünnep után tudta volna a futár kihozni, viszont annyira felizgattam magam vele, hogy inkább elmentem érte ma Pestre a boltba. Így egyrészt megleptem vele magam karácsonyra, másrészt elbíbelődhetek vele az ünnepek alatt. Amit még nem tudok, a régi videokártyát a leírás szerint ki kell szedni a gépből, a bajom csak az, hogy nincs benne ilyen, az alaplapra van applikálva a régi grafikus hardver. Majd elkezdem googlezni is, de  ha valaki tudja hogy kell inaktiválni írja meglegyen szíves! Na szóval utaztam Pestre, meg Pesten. Most le fogok írni valamit, ami már hónapok óta habzik bennem (fékezett habzású gondolatok), de nem tudtam rászánni magam a megfogalmazásra, de ha most nem írom le Karácsonyra, akkor sose fogom. A legutolsó apropó a mai metróélményem.

Ülök az M3-as (tudjátok a kigyulladós fajta) metrón, velem szemben fiatal, jóképű férfi és csinos lány. A fiú haja 3 mm-re nyírva, amolyan börtönfrizura, szakálla is hasonló, ami feltűnik, hogy ellentétben mindenki mással, akinek az arca felett valamiféle "V" vagy "M" alakban kezdődik a haj, neki egyenesen indul, mintha egy láthatatlan vonalat húztak volna keresztben a homlokán, alatta semmi, felette minden átmenet nélkül indul a sörtefrizura, fene tudja miféle vérkeveredés, valami déli típus. A lány barna, hosszúhajú, állán gribedli ha lehet mondani ilyet, meghatározhatatlan eredet a kaukázusi vonalon. Egy biztos, ezek szerelmesek. csak egymást bűvölik, időnként összeér az ajkuk, nagyjából két megállón át búcsúzkodnak így, mert a fiú leszáll. Újabb fiú és lány száll fel. A lány csinoska szőke, hegyesorrú, szláv beütés, de a fiú, na az csúnya mint az ördög. Az orra olyan palacsinta mint a visszavonult profi bunyósoké, csak az övé gyárilag ilyen, mert a fülei vékonyak, szóval nem a ringben tatarozták ki az arcát ilyen rozogává, haja is fogyatkozóban, pedig innen van még a harmincon. De mit számít ez! Csak az számít ahogy  a lány ránéz, meg ahogy percenként mintegy véletlenül összeér az ajkuk (csak remélni tudom, hogy ha gyereket csinálnak és az lány lesz, nem az apjára fog hasonlítani). Ezek kérem úgy lángolnak, hogy félő, megint kigyullad a metró. Pedig mégcsak tavasz sincs, az emberek fázósan bújnak a gallérjuk mögé, magamat is beleértve, hja, hol vannak már azok az idők amikor más is lelkesített mint a hajószoftver? Mért írom le mindezeket? Mert ezek kérem itt ivarzanak és ereikben több tucat vérvonal keveredik és tovább fogják adni hálistennek remélhetően sikeres utódoknak és a kutyát nem fogja érdekelni ha eljön egy értelmesebb kor, hogy kinek mik a felmenői és honnan származott ide. Hagyjuk egy kicsit ezt a vonalat lógva és járjuk körül a mát, kicsit másfelől, mit ahogy az előző blogbejegyzésben tettem. Rettenetes az acsarkodás az emberek közt. Minimum kétfelé szakadt az ország, bár ez a megállapítás helytelen, mert mindig is ketté volt szakadva, nem részletezném a történelmi hátteret aki nem hiszi olvassa el Börcsök Mária "Kettészakadt Magyarország " című könyvét én kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolákban. Mindazonáltal volt a fiatalságom során legalább két-három évtized, szóval kb egy emberöltő, amikor ez a kettészakadtság ne volt ilyen szembeszökő. Mára szinte (vagy nem is szinte) gyilkos indulatok feszülnek az emberek közt. Emberek meg vannak róla győződve, hogy a "másikok" a patás ördög megtestesítői, úgy beszélnek állampolgár társaikról, mint aljas férgekről, elpusztítandó kártevőkről. Magam is hajlamos voltam elhinni, hogy ezeknek az embereknek tényleg torz a lelke. Gyakori  fellelhetőségük a különféle blogok kommentszekciója és ahol facebook névvel lehet beirkálni, visszakereshetők, már persze ha nem álnévvel álprofillal trollkodnak. Vettem a fáradságot és egynémely különösen ordas beszólónak kicsit megnéztem az oldalát. És meglepődve láttam, hogy amúgy egészen emberszerűek, sőt kifejezetten nemes gondolatokat, emelkedett hangulatú versikéket, boldog mosolygós családi képeket, vicces történeteket népszerűsítettek, szóval ezek jó emberek! Hát akkor honnan ez a gyilkos düh bennük ez a vadállati hév amivel minden józan észt mellőzve gyalázkodnak, fenekednek?  Itt van egy derék nagypapa, a kisunokájával fényképezte magát a facebookra , úgy hívják Aladár Molnár

https://www.facebook.com/profile.php?id=100011117082409  A szép kert amivel bemutatkozik nyilván a becsületes szorgos munkája eredménye, a kutyát is szereti és a barátai is milyen szép mosolygós joviális emberek, itt mindenki a nemzet oszlopa. Nos idézem amit jegyzett a kamionos terrorista lelövése kapcsán:

11 óra elmúlt és még mindig nem látni a napot. Reggel vittem a fényképezőgépet, hogy megörökítem a napfelkeltét, hát így nézett ki.Látod? Nem látod. Na látod! A deckre lépve így nézett ki a hajó.Dér borít mindent.

A napelemeket takaró dér és a napvilágtalan égbolt meglehetősen rossz a villamos energia termelésnek, ki is raktam már régebben a söröket a cockpitba és kikapcsoltam az egyetlen napközben üzemelő villamos fogyasztót a hűtőládát, így csak este van terhelés az akkukon amikor kint vagyok, de olyankor mindig be kell kapcsoljam a parti tápot, mert egész nap nem töltenek annyit a solarok, hogy kibírja az esti fogyasztást. Csak azért érdekes ez az amúgy magától értetődő dolog, mert amióta Google van, azóta mindenki professzor energiaellátás tárgyban. Így aztán egyik kedvenc témámban a "hogyan tovább erőművek" tárgyban, fogja az egyszerű bölcsész  az ujját (aki megbukott annakidején fizikából, ezért ment esszészakra, de erre büszke) , bepotyögi a Googleba hogy "napelem", előveszi a számológépét és a Paks II erőművi kapacitást visszaosztja 200 W-tal ( ha szerencséje van rájön, hogy mi a különbség kilowatt és megawatt közt), majd beszorozza a kijött értéket a 200 W-os napelem árával és máris megvan a cáfolhatatlan bizonyítéka rá, hogy mennyivel olcsóbban és környezetbarátabban lehetne ellátni az országot villannyal napelemről, mint atomenergiából. Amikor ezt a felfedezését megszellőzteti a 444.hu-n és én ráírok, hogy nem úgy van az, akkor leugat, hogy nyilván bigott atomfan vagyok, Putyin seggnyalója, a Fidesz szekértolója. Nos aki olvassa régebben ezt a naplót érteni fogja miért nem vagyok Fidesz szimpatizálással vádolható, de az a szerencsétlen L. Simon, borász és költő, azóta leváltott államtitkárjuk,  élete egyik nagy igazságát mondta ki amikor kijelentette, éjjel nem süt a nap. 

http://444.hu/2014/09/26/l-simon-szerint-magyarorszagnak-azert-nem-megoldas-a-napenergia-mert-nekunk-este-is-szuksegunk-van-aramra/

Na amit ezért kapott.. szóval EZT. Én aztán igazán nagy híve vagyok az Internetnek, létezni nem tudok nélküle, az állandó információéhségem, örökös tájékozódási vágyam, kielégíthetetlen ismeretszerzési mániám, állandó új és újabb érdeklődési kényszerem számára nélkülözhetetlen. de ami az egyiknek orvosság, a másiknak méreg. Aki megelégszik a tudás felületi karistolásával, akinek az ismeret csak addig kell amíg felfedezni véli benne  a bunkót amivel lesújthat vitázó partnerére, aki eleve olyan szándékkal keresgél a neten, hogy koncepciójához bizonyítékokat találjon és minden azt cáfoló véleményt hazugságnak bélyegez, miközben az elméletét támogatókat szakértőnek, az ellenzőket meg fizetett lobbistáknak titulálja az egyéb marhaságokra is képes. Szóval van ma Magyarországon, még parlament párt szinten is  létezik olyan méregzöld irányban elkötelezett tömeg (LMP, hogy ne legyek olyan sejtelmes, mint akik a "zsidó" helyett a "tudjukkik"-et használják), mely hiszi, hogy létezik alapenergiaellátás megújulókból. Néha (de csak NÉHA) meg kell értsem a (szélső)jobbról érkező lekicsinylő "libsizést", mint pl ma reggel hamuzás közben hallgatom a Klub rádióban amúgy két értelmes ember világpolitikai tárgyú beszélgetését. Neveket mindig elfelejtem, de a rádió jeles külpolitikai elemzője, rendszeres külföldi sajtószemlész interjúvol egy  másik elemzőt. Mit mond amikor Trumpot pocskondiázzák lelkesen?? ( amúgy van pocskondiáznivaló rajta szerintem is) Aszongya : " Amikor a világ búcsút inteni látszik a kőolajnak"! EZT így bele mikrofonba! Hogymivanbazmeg? Minek intene a világ búcsút? Nem is mondom tovább, mert utólag is felbosszantom magam mint mindig ha fáj hülyeséget hallani. Én értem azt hogy mindkét "oldal" igyekszik a másikat a földdel egyenlővé tenni, mert ez a falkaérdek. Csak közben az ország teljesen elhülyül. Régi fájdalmam ez és most, hogy ilyen vacak idő van odakint és ide vagyok szögelve a gép elé, kicsit részletezni is fogom. Ott kezdődött, hogy lett egy becsípődésem ennek a kis villany csónakmotornak a kapcsán. Eleve bosszant, ha valami nem a maximális hatásfokkal üzemel. márpedig az, hogy ez a munkacsónak ezzel a motorral ugyanakkora tolóerővel, azaz ugyanakkora áramfelvétellel fele olyan gyorsan megy mint egy 4 m-es vízvonalhosszúságú könnyű katamarán, ergo kéne építeni egyet. NEM, még nem határoztam el, csak eljátszom a gondolattal, végülis még csak 5 db hajóm van. Na szóval járatom az agyam egy, a Mákvirág építési technológiájával ( stitch&glue) azonos technikával építendő katamaránon. Ehhez ugye a legjobb irodalom a saját naplóm, ahol részletesen taglalom a Mákvirág építését. Bevallom őszintén egy csomó dologra már nem is emlékeztem hogyan csináltam, de szerencsére elég alaposan dokumentáltam mindent. Na tegnap nekiálltam elolvasni az egészet  2012.  41. hetétől, ahogy törött kézzel csináltam a kis csónakot. ( szegény Szutyok cicát "aki" kedves kezes kiskölyökként végig asszisztálta az építést, nemsokkal miután nagyra nőtt elgázolta egy autó), hogy felelevenítsem a technikát. Magamat is kissé megleptem vele, mennyit foglalkoztam akkoriban a napi politika elemzésével. Sajnos minden megállapításomat ma is érvényesnek tartom, pedig őszintén mondom, örülnék ha tévedtem volna, de az élet a legrosszabb sejtéseimet igazolta. Nos ez az amiért manapság hallgatok, mert ahogy az akkori zsörtölődéseimmel is csak magamat szomorítottam, úgy nem lenne most se sok értelme elemezni, hogy ami olyan szar mint ahogy akkoriban kinézett hogy lesz, az továbbra se fog javulni. miért is javulna, Ady Endre 100 évvel ezelőtt írásba adta, hogy a "dudva, muhar, lehúz altat befed", ha azóta nem változott, miért most kezdene el változni? Volt pár kitörési kísérlet erre( szocializmus) meg arra ( rendszerváltás) de a magyaros nemzeti karakter, a mindent lehúzó bugrisság azóta se változott. És ez az amire most is alapoz a hatalom. Hogy visszakanyarodjak a függőben hagyott témához, falkaérdek és hatalomgyakorlás.  Mára világosan kiderült, hogy a demokrácia, ami ugye azt jelenti, hogy a többség akire szavaz az nyer, azt hozza, hogy miután a többség legfeljebb középszerű, de inkább együgyű ( Hofi még úgy fogalmazott, hogy Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma kettő, nos a helyzet azóta jelentősen romlott) az nyer aki ezt a többséget maga mögött tudhatja. Én kissé sarkítva úgy fogalmazok, hogy a demokrácia a hülyék diktatúrája. Ez a "többség" szava dönt amúgyis olyan bolsevik dolog. Aki többen van az ugat, aki kisebbségben annak kuss. Miután a gondolkodó elmék mindig is kevesebben lesznek, a demokrácia elhozta a hülyék  előretörését, ez megtámogatva az Internet szabadságával, ahol minden bugris leugathat egy professzort, ahol a szakszerű érvelésemet az alternatív energiákkal kapcsolatban eredményesen lehet azzal cáfolni, hogy a hivatalos tudomány mindig is hülye volt, mert ugye a "tudósok" ( így idézőjelben) tulképpen begyepesedett fejű lobbisták, akik a kenyerüket féltik, debezzegazamatőrök azok mindig is tökös eredményes legények voltak, lám Semmelweis Ignácot is hogy elkaszálták a profok. És akkor ugye az győz aki több lájkot gyűjt be. Ha majd egyszer azt lájkolják többen hogy kétszer kettő az öt attól kezdve nem négy lesz, hanem öt. Ilyen egyszerű a demokrácia. Szóval ahogy a liberális geng annyira képes tolni a hülyeséget, hogy egy a fenti ostobaság kritikai megjegyzés nélkül elhangozhat az egyetlen megmaradt zászlóshajóban a Klubrádióban, mert a hülyéknek kell szájbarághatóan megmagyarázni, hogy a világ tulajdonképpen egyszerű, πcsába a komplikált magyarázatokkal, úgy pusztultak ki a gondolatok  a magát jobboldalnak nevező konglomerátum térfeléről is ( egészen pontosan ennél sokkal gyorsabban és alaposabban, azért "balról" még bőven lehet értelmes embert találni, csak szégyellni való, mert ugye a tömegek, a szavazók előtt ciki). A gondolkodók nem kellenek már. Csak és kizárólag a többségi hülyékre gyúr aki nyerni akar. Hol van már "jobbról" a Bod Péter Ákos,  Chikán Attila,  Mellár Tamás vagy akár Járai Zsigmond?? Hogy szakértőket említsek, de Pokorni Zoltán egykori elnökségi tag is mélyen hallgat, mert még lelibsiznék az új idők csahosai, ahogy Orbán Viktor korábbi állandó jellegű tettestársából, Simicska Lajosból is egy hét leforgása alatt lett a jobbos kommentfalakon aljas áruló libsi amint összeveszve a lopott pénzen per legecizte a keresztapát. Nincs már szükség a kiművelt emberfőkre, Széchenyi se értett a hatalomgyakorláshoz amikor azt mondta "kiművelt emberfők sokasága teszi a nemzet erejét", be is dilizett, szóval ő is csak valami gyanús libsi lehetett, drága barátaim akik netán érvelni gondoltok valami mellett pro vagy kontra jobb ha ti is megtanuljátok ez már lefutott dolog, seggfejeké a világ, akik arra szavaznak aki szépen szól hozzájuk és képernyőn át nyalja ki a seggüket, lásd még brexit, vagy Trump. Ennyit a katamaránról és a napenergiáról.

Megvan a szám! Mármint a "La Partida". Ma reggelre lett meg, tegnap este még nyekegtem vele. Na nem azt mondom, hogy úgy ahogy majd kell szólnia, még azt se, hogy hibátlan, ahhoz még kell egy kilométer zsákot húzni, de mindig máshol van a hiba, szóval összeraktam. A lassú játékot aminél a "préslevegővel" volt a problémám úgy oldottam meg, hogy egyelőre a későbbi jövőbe száműztem a váltásokat  a "pumpálással", két ütemre váltok és majd ha felgyorsul a játékom akkor fogok korrigálni. Ráadásul nincs is olyan, hogy végleges. Merthogy a frazírozás ( hogy ezt az elegáns műszót használjam pillanatnyilag egyáltalán nem hozzáillő enmagamhoz) során úgyis változtatgatni kell, amikor ugyanazt a dallamot ismétlem de mégis egészen másképpen, mert az egyes tételek hangereje, a játék sebessége, a hangsúly változik. Szóval egészen feldobódva mentem ezekután reggeli sétára a kutyával, nem is raktam rá a pórázt kifelé menet sem, had örüljön ő is. Ilyenkor úgyis bent vannak a szomszédasszony tyúkjai az ólban és nem sertepertélnek az utcán, nem kell tartani tőle, hogy lerohanja őket. A napfelkelte is gyönyörű volt, előbb csak egy vékony bíborszínű sarló jelent meg a horizonton, aztán egyre kerekebb és tündöklőbb lett, visszafelé jövet már nem is lehetett belenézni. Sajnáltam is, hogy nem vittem fényképezőgépet megörökíteni ahogy Kiskunlacháza felé  egy tanya ködben úszó sziluettjét kiemeli a mögötte felbukkanó napocska. Szóval még a nap is kisütött ez mindig jótékonyan hat a kedélyállapotomra, tegnap például ilyen volt az idő.

Ez itt körbe mind jég, csak sajnos mindössze pár milliméter vastag és napközben még ez is nagyjából elolvad, nem kecsegtet közeli korcsolyázással.

Bezzeg a vödör az vastagon befagyott.

Sz hűségesen követ bárhova lépek.

Csodás idő volt ma. Ragyogó napsütés, semmi szél és legalább 6-7 fok délben. Sajnos ez még nem a tavasz, erős lehűlés jön viharos széllel, ami azért rossz, mert feltöri majd az elvékonyodott jeget, meg ahol már elolvadt ott meg hullámosra fog befagyni, szóval duplán jön a rossz, hideg is lesz, meg korcsolyázni se lehet majd. Mindenesetre behordtam a hajóra legalább egy hétre való tüzelőt, biztos ami biztos, ki tudja mi jön ránk. Nem lettem kész holnapra a leckémmel, ilyen még nem volt, pedig szorgalmasan gyakoroltam esténként, sőt reggelre is beiktattam egy fél órás gyakorlást a harmonikával, de Á ( az idomárom) 7 dolgot írt fel a füzetembe amit csinálnom kell miközben játszom a számot, illetve amire vigyáznom kell közben, nagyjából mind a hét megy, csak egy a baj, hogy sohasem egyszerre. Ha megy a jobb, nem megy a bal, ha mindkettő megy ( mert azért már jóval "arrébb" vagyok mint amiről itt két hete nyafogtam), nem megy a zsák ( "zsák" az maga a harmonika, szóval a "fújtató" amit az ember húzogat tologat ki-be) mert nagyon nem mindegy mikor vált az ember, mert bizonyos részek csak akkor jönnek ki jól, ha a váltás is jó helyen van), stb. A zsák az külön nehézség. A Kisember ( tudjátok az az olvtársatok aki tengerjáró hajókon zongorázik) azt a tanácsot adta, hogy mindent nagyon lassan, de tartva az ütemet kell előbb begyakorolni és aztán ha már megy akkor csak egy kicsit gyorsítani és így tovább. Na a harmonikával az a baj, hogy nem lehet lassan játszani úgy, hogy a zsákváltások is a helyükön legyenek. Merthogy a lassú játéknál nem mondjuk négy ütem után kell váltani a zsákkal, hanem már két ütem után elfogy a levegő, vagy kint vagy nyújtott karral a végén, vagy felkoppantál összenyomott zsákkal megintcsak levegő és hangok nélkül. Tehát lassan játszani egész másképp kell mint normál sebességgel, legalábbis ami a fújtatást illeti. Namármost, ha már megy lassan, akkor ha gyorsít az ember akkor megint máshova kerül a zsákváltás és az arra való figyelés kizökkent a játékból, lehet elölről kezdeni a tanulást, de akkor már az se megy ami addig ment. Ha valaki zenész és kíváncsi rá, ennek a számnak kell Karácsonyra mennie.Azt persze hogy "kell", azt én mondom, senki nem írta elő és senki nem várja el tőlem a tizedik lecke után, csak én akarom, hogy meglegyen. Mert én ilyen csökönyös konok pali vagyok, hogy nekem muszáj, hogy mindig minden sikerüljön amit elhatároztam. Szóval akarásban nagyon jó vagyok, de itt a testtel is meg kell küzdeni, egyrészt másfél óra gyakorlás után romlik a koncentrációm, azt is elrontom ami már megy, másrészt meg fizikailag is elfáradok, a bal felkarom pl. begörcsöl, merthogy azért a 120 basszusos Weltmeister 15 kiló, annak majd a felével meg manőverezni kell izomból. Beiktattam egy bő fél órát reggelre is az esti 1-1,5 óra mellé, ennél több nem fér bele a napirendembe. Fel is hívtam Á-t, hogy hagyjuk ki a holnapi órát, mert annak semmi értelme, hogy ilyen elkészületlenül odamenjek és ugyanarra a 7 dologra ismét felhívja a figyelmemet. Mondta, hogy vehetünk mást is, ha ez nem megy még, de tiltakoztam, mert az megfutamodás lenne.

19:53 A fentieket még vacsora előtt írtam, bejött az "idő", a széket még megmentettem a stégről, hogy nehogy megint a víz alatt végezze, de a két vödröt már a vízből kellett kicsáklyázzam, még szerencse, hogy a part felé fúj a szél, szóval kemény északnyugati van. Viszont szinte meleg szél fúj egy cseppet se fáztam csak úgy egy szál pulóverben ahogy kimentem felmérni a helyzetet.

Vastagodik a jég!  Vegyes érzelmekkel nézem ( tudod mint mikor az anyósod megy az új kocsiddal a szakadék felé), mert egyrészt ha marad ilyen sima, hamarosan lehet korizni, másrészt már muszáj naponta kétszer begyújtani. De inkább nézzük a szépet (mint mindig), szikrázó napsütés és a kutya se olyan büdös ebben az időben, merthogy tegnap megint belehentergett a trágyadombba a szántóföldön.

Legyen szép a ti napotok is! 

https://www.youtube.com/watch?v=jbN-jO11vKg

19:42 Fentieket még reggel írtam. Csodaszép nap volt. Gyönyörű simogató napsütés semmi szél. Napközben ahova oda sütött a nap ott kicsit olvadt, pl az nagyon jó, hogy a fekete hajóoldal mellett egy vékony résben megolvad a jég, de a jégtükör a két part közt bontatlan. Mértem a stég lábánál, olyan 1 cm körül van a vastagsága, szóval még nem járható. Kivágtunk egy pudvás, pondrókkal teli cseresznyefa törzset amit már az elődök megfosztottak az ágaitól, feldaraboltam láncfűrésszel, a kukacokat az M1 tyúkjai, pulykái köszönték szépen, de amit felbaltáztam az "aligtüzelő", pedig reményeket fűztem hozzá ezirányban, részint mert  nagyrésze korhadt, másrészt mert csurom víz a belseje. Mindegy, a munka nem kárbaveszett, legalább nem dől a nyakunkba. A hideg ellenére jó volt kint dolgozni a levegőn a napsütésben. Szóval ez a mai nap is olyan volt mint az üdülés. Azt hiszem életünk legjobb döntése volt, hogy ide költöztünk. Elképzelem magunkat ahogy most egy pesti VII. kerületi lakásban rohadunk egymást, vagy a TV-t bámulva. Itt még meghalni is jobb lesz. Ott esetleg hamarabb elvisz a mentő és még kínoznak a döglesztőben pár hónapot. Egy ilyen szép nap után még ilyen gondolatok is elmennek. Esteledve kimentem lefényképezni a naplementét a jégtükör fölött, de bemozdult valahogy, majd holnap megörökítem nektek, helyette lefényképeztem Sz-t a kis barátnőjével akit az anyukája Niki sétáltatott a lenyugvó nap fényében. Sz megőrül a gyerekekért, komolyan rá kellett szóljak, mert mindenáron össze akarta nyalogatni, egyszer sikerült is neki..

Zsúfolt volt a nap, de szerencsére eredményes. A történet onnan indul, hogy én utálok vásárolni. Ha valamit nagyon muszáj venni akkor jól kitalálom, hogy honnan, mennyiért és mikor, ugye amióta Internet van azóta ezt mid lehet itthon, aztán ha lehet megrendelem, hogy hozzák ide, ha esetleg mégis el kell érte menni akkor odamegyek, nem nézek mást, nem veszek mást, csak amiért mentem és usgyi haza. Na erre most ráfizettem. De vissza az "utálok vásárolni"-hoz! Ráckevének ugyan nevezetessége a piac, de nekem heti kettő már sok. Már mindent tudok mi hol van, ha kell valami elmegyek szívesen J-vel, de az amit ő csinál, hogy csatolt nőkkel minden turkálós rongyost átforgatnak, mindent alaposan megnéznek, na az nekem sok. Márpedig ha csónakkal megyünk akkor nekem kell vezetni, mert az én drágám, hogy nekiálljon motort rángatni, szívatóval hidegen, anélkül melegen, kis gázzal, nagy gázzal, na arra nem hajlandó. J mindig emlegette, hogy ha lenne egy villanymotoros csónak, akkor én megúszhatnám a piacot, mert azt még ő is hajlandó lenne vezetni. Hát kinéztem egy kis motort, meg hozzá akkumulátort, meg hozzá külön töltőt és mindent megrendeltem a neten. Ez volt a hiba, mert hiába vannak szép videók a neten a Rhino Cobold motorról, ha az üzletben megnézem kézben és látom azt a vicces aprócska műanyagocska csokornyakkendőcske hajócsavarkáját, tuti nem veszem meg. De így megvettem. Ha már itt volt, rosszat sejtve kipróbáltam, kipróbáltuk, hát olyan 2-es széllel szemben, alighullámokban gond volt visszamászni vele a stéghez. GYENGE. Na ma visszavittem a boltba (14 napon belül netes vásárlásnál a vevő akár indoklás nélkül is elállhat a vásárlástól), visszakértem a pénzt, ennyi. Amikor a próba szombaton megesett annyira elkedvetlenedtem, hogy letettem az egész villanycsónak projektről, de vasárnapra feltámadt bennem a dac, hogy a fene egy meg, csak nem fogom ilyen könnyen feladni.  SP-nek van egy 66 librás ( 66 font tolóerő) villanymotorja, azt kölcsönkértem és kipróbáltuk, GPS-szel mértem, 4-5 km/h sebességgel vitte a munkacsónakot, aminek a 2,20m vízvonalhosszával a testsebessége 6,67 km/h (ha valaki esetleg nem tudná, a testsebesség az a maximális sebesség, amivel a vízkiszorításos {tehát nem sikló} hajó haladni képes, úgy számolható, hogy négyzetgyök méterben mért vízvonalhossz szorozva 4,5-el, ez adja km/órában a sebességet). Miután ez egy tepsi formájú, nagy keresztstabilitású test, az 5 km/h nagyjából a maximum amit ki lehet hozni belőle és elég is a piacozáshoz, túlpartra menéshez. Amúgy kizárt, hogy a 66 lb igaz lenne, a legnagyobb sebességi fokozatban 30 A áramfelvételt mértem, amennyire kitanultam a netről ezt a villanymotorozást, valahogy a fontban mért tolóerő nagyjából megegyezik az amperben mért áramfelvétellel. Persze nyilván nem pontosan, mégcsak valószínűleg nem is egyenesen arányosan és nem minden forma hajótestre, de ökölszabálynak elmegy. Na mitteszisten, tegnap este felhív TE, hogy talált nekem egy villanymotort a Vaterán, megnézem, pont olyan mint az SP-,é amit kipróbáltam és tetszett, úgy hogy ma miután visszavittem a kis alkalmatlan motorkát, elmentem érte az eladóhoz és megvettem. Még garanciális, szinte új, megkaptam az eredeti számlát is amivel vették idén márciusban, 27,7 %-al kaptam meg olcsóbban mit az új ára volt.

Itt a tél! Egészen furcsa dologra figyeltem fel reggel. Amikor felébredek  a headbe menve mindig ránézek a műszerre (ami nyári üzemben a napkollektor szivattyúját kapcsolgatja, de ilyenkor csak a külső hőmérsékletet mutatja tizedfok pontossággal), hány fok van odakint. -4,9-et mutatott, na mondom jól lehűlt a levegő. Befejezve a borotválkozást kifelé menet megint ránézek, -5 fok, nofene, nem ez szokott lenni, reggelente melegszik az idő, ahogy  a nap elkezd dolgozni, még akkor is így van, ha felhős az ég. Nagyon korán volt még, mondom miután bekészítettem a kályhát esti begyújtásra, párszor végigmegyek az akkordkíséreten, nyekergettem a hangszert egy fél órát, mire letettem és kabátot húztam, a hőmérő -5,1 fokot mutatott. Kilépve a deckre...Hoppá! Jég van körbe! Befagytunk Amapolával a vízbe. Na persze nem valami vastag jégpáncél, meg a parttól 20 m-re már vége van, vidáman úszkálnak a kacsák (hogy nem fagy bele a lábuk ebbe a hideg vízbe?!), de hát ez azért már igazi jég. Kint a szántóföldön Sz már földrelapult, kopogósra fagyott, vastag dérrel borított repcelevelek ( ezek is hogy bírják ki a fagyot, J a leándereit már egy hónapja behordta a télikertbe) sorai közt futja le a napi tízezer méteres edzésadagját, miközben én az 50 méteres árnyékomat magam után húzva ballagok bele a felkelő napba. Azért szép nap lesz ez a mai, szél semmi és szikrázó napsütés, ha így maradna az idő jövő hét végére lehetne korcsolyázni.

Ahogy a cigány mondja "Sz@r a hideg szél nélkül!" Pár napja mínusz 4 fok volt reggel, mégse fáztam annyira mint tegnap meg ma. Bejött a 8-as 10-es idő. Reggel öltözködés közben egy nagy csattanást hallok, kinézek, hát a járót elfújta a szél, beesett a hajó mellett a vízbe, pedig nem egy tízdekás darab 140 kilós embert is elbírt már. Még jó, hogy számítva ilyesmire a végét kikötöttem a hajóhoz. A stégen áll, illetve reggelre csak állt egy nehéz vasvázas szék, azt is befújta a Dunába a szél ami egész éjjel süvített és hullámokkal csapkodta a fejem mellett a hajó oldalát nagyokat lódítva Amapolán. Szerencsére a kikötőkötelek, horgonyok már sok ilyet kiálltak, a biztonság tudatában békésen átaludtam az éjszakát, engem hullámverés, hajó ringás, szélsüvítés nem zavar, különösen, hogy olyan holtfáradtan esek minden este ágyba, hogy másodperceken belül mélyen alszom. Eltekintve attól, hogy egész nap vasakat hegesztettem a szélben az "esernyő" alatt, a lefekvés előtti program a gyakorlás a harmonikával, ettől szellemileg, de érdekes módon még fizikailag is tökéletesen elfáradok. Tegnap majd 2 órát nyomtam szünet nélkül, ez a maximum amit bírok, normális esetben egy bő órától kidőlök, de végre sikerült 16 ütemet eljátszani két kézzel ( ez a szám első fele), szóval összeraktam végre a jobb és balkéz játékot, van sikerélményem. Na nem mondom, hogy jól megy, még azt se hogy folyamatosan, el-elakadok, de jópárszor végigcsináltam már, szóval megvan, csak játszani kell sokszor és mindig egy kicsikét jobban megy majd.

Amivel amúgy napközben elfoglaltam magamat az egy szárító korlát a cserépkályha tetejére. Ilyenkor télen gyakori, hogy az ember megázik, cipője, csizmája vizes lesz, meg kell valahol szárítani. Az előszobában hideg van, lassan száradnak a dolgok, ha egyáltalán megszáradnak másnapra a fogason, ezért már évek óta volt "ideiglenesen" egy rúd keresztben a kályha tetején, középen fahasábokkal lesúlyozva, ennek a két végére akasztgattuk amit éppen szárítani kellett. Nagyon utáltam, de mindig volt sürgősebb tennivaló. Na most végre eltüntettem onnan és ezt a kulturáltabb "koronát" raktam fel helyette, 1/2 "-os csőből, patent ívekből meg szögvasból és betonacél rácsból csináltam.

 A csőkorlátra vállfára akasztva száradhatnak a kabátok, a rácsra meg ami 3 cm-re van a kályha teteje felett ( mellékesen "lánykorában" a fürdőszoba ablakon volt betörésgátló) fel tudjuk rakni a kesztyűket, lábbeliket és mennyivel jobb dolog reggel meleg kéz és lábtyűkbe bújni, mint az előszobában hűtött vizesbe. Nem véletlen, hogy angolszászéknál is a mikulás a kandallópárkányra akasztott harisnyákba rakja az ajándékot.

Tegnap kihasználtam a szép időt és kikormoztam a kéményt a hajón. Igazából nem a kémény és a kályhából kilépő függőleges csőszakasz az amiben leginkább lerakodik a korom, hanem az a vízszintes darab, ami átmegy a headen ( "fürdőszoba", ha valaki elfelejtette volna) . Sajnos technikai okokból nem lehetett a füstelvezetést másképpen megoldani. Na ezzel elment a délelőtt nagyrésze, utálatos munka, de legalább túlvagyok rajta, sajnos ez az ára a hajónlakásnak. Piacra indultam utána sietve, hogy még elkapjam a 11:25-ös libatepertőt, de ahogy az első nyomást teszem a bicikli pedálján egy pattanás és a lánc a földön, elszakadt. Hüm, pedig még csak alig több mint 20 éves a kerékpár, az 50. szülinapomra kaptam az eggyel korábbi feleségemtől. Szerencsére "van másik", igaz fel kellet a kerekeit kompresszorozni, meg megtakarítani a sufnikosztól, de még elértem a töpit és vettem a bringaboltban egy új láncot is, ma fel is raktam, mert jármű nélkül nem élet az élet még itt vidéken sem, sőt itt aztán nincs még BKV sem , Délután harmonikagyakorlatoztam, tudom mindig erről panaszkodok, de EZ most nagyon kemény. Idáig is volt nehézségem a jobb és balkéz játék összehangolásával, de azoknál a gyerekeknek való gyakorlatoknál egyszerűbb kottaképletek voltak, de ez a "La Partida" már egy "igazi" zeneszám. Idáig amikor úgy éreztem, hogy "na ez nem megy", akkor azért a következő hétre mégiscsak ment. Most van először, hogy úgy is maradtam, hogy nem megy. Úgy fogok visszamenni holnap órára, hogy megy a jobbkéz, megy a balkéz, ezzel megvan a házifeladat, de amit kitűztem magamnak, hogy össze is rakom a kettőt, az nem megy. Pl itt van csak ez a két 3/4-es ütem.

Jobbal kellene játszani ( ráadásul egyszerre két hangot) egy háromnnyolcadot és három darab nyolcadhangot, ballal meg három darab negyedet ( egy A-t meg két Amoll akkordot, ugye ez egy gomb, még szerencse). tehát a bal azt játssza, hogy taaa-ta-ta-ta, a bal meg azt, hogy taa-tat-ta. ...képtelen vagyok rá. Akármennyire lassan próbálom, már kihúztam a hangszert mint az expandert ütközésig és még nincs meg az egy ütem sem, mégse megy. Holnap az lesz az idomárom feladata, hogy valahogy belémverje.( aki akarja próbálja meg két kézzel és elég csak egy ujjal kopogni az asztallapon, mennyire nem megy)

Más. Tegnap megint az Erkelben voltunk Gaetano Donizetti "Lammermoori Lucia"-ján. Csak felsőfokokban lehet róla beszélni. A férfiak is tökéletesek voltak, pl nekem Kovács István Raimondoja volt a legmegragadóbb, mondjuk én a divatos tenoroknál valamiért jobban szeretem a basszus és bariton énekeseket, de hát az igazi "szám" Miklósa Erika volt a címszerepben. Azt hiszem nem hallottam még énekelni, mindig csak különféle komolyzenei TV vetélkedők zsűrijében láttam. Szóval lejátszotta és leénekelte az összes többi szereplőt a színpadról. Ugye operaénekeseknél a hang az ami számít, színészi játék másodlagos és a külcsínt, életkort is elnézően kezeli a közönség (bár engem azért zavar ha a "Bohémélet"fiatalka, tüdőbajos, éhező Mimijét egy kövér matróna játssza), de itt MINDEN klappolt. A művésznő dinamikus, azt kell mondanom atlétikus ( ugye atlétának indult, csak sérülése miatt fanylodott rá az operaéneklésre) játékkal hozta a szerepet, elképesztő hanggal. Nem tudom hogy csinálta, hogy miközben fektéből magát egy kézzel felnyomva, majd felülve, felállva egy komoly erőfeszítést igénylő és a drámai cselekményt követő mozdulatsort végigvisz, az énekhang ettől függetlenül zeng, a dallam íve folyamatos és persze fülkázpráztatóan tökéletes. Ez a https://www.youtube.com/watch?v=T5scz1O28wU    felvétel mesze nem adja vissza  azt amit élőben élvezhettünk, szerintem a produkció azóta sokat tökéletesedett, ráadásul a hangszerkíséret nem fuvola, hanem egy sosemlátott/hallott hangszer az üvegharmonika volt. Legalábbis én még sose hallottam róla, szerencsére a szünetben, miközben kíváncsian kukucskáltam le a zenekari árokba láthattam működés közben ahogy a zenész hölgy "simogatta", csodás hangokat kicsalva az üveg "ékszíjtárcsákból". Most utánanéztem kicsit (ugye a Google a barátom), a hangszer a legenda szerint Benjamin Franklin találmánya és így néz ki https://www.youtube.com/watch?v=_XPfoFZYso8 Szóval remek este volt. Hazajőve vacsora és kutyázás után még nekiálltam éjjel egy órakor harmonikázni, de továbbra se ment a két kéz együtt. :((

Ma délelőtt felraktam a láncot a bringára, majd odafagytam kint, a rádió meleg idővel kecsegtetett, ehhez képest 4-es 5-ös szél van és ráfagy a kéz a szerszámra, arcra meg a könnyek amit a szél kicsal. Szerencsére megvagyok a munkával, ma már csak henyélek, illetve újból nekiugrok a harmonika nevű önkínzószernek.

No. Gond nélkül megjártuk a túlpartot oda-vissza a motorral. Azért még megnézem ezt a gázproblémát ha alkalmasabb idő lesz rá. Sz halálosan elfáradt. Amikor utoljára voltam vele HÉV-en villamoson, könnyebben viselte, talán mert kölyökebb volt. Akkor végigaludta az utazást, most végigremegte éberen figyelve. Csak a visszafelé út végén csökkent benne a feszültség, úgy látszik addigra kezdte megszokni, hogy ez a szokatlan dolog, hogy mozog alatta a padló, veszélytelen. Azért érdekes, mert a hajón viszont menetben egy cseppet sem fél, pedig ugye annál is van egy enyhe vibráció, igaz nem ugrál úgy a hullámokon, mint a HÉV a girbegurba síneken. Hazaérve jutalmul, mert amúgy kifogástalanul viselkedett, bejöhetett a szobába, azonnal lefeküdt a kályha elé és mély álomba merült. Hiába, nehéz napja volt, miközben a "szurit" amiért mentünk, észre se vette.

Bolond egy nap volt ez a mai. Reggel bejőve a hajóról még csend és béke. Még szürkület van, a képet vakuval csináltam. A megpróbáltatás úgy kezdődött, hogy Sz-el csónakba szálltunk, hogy átkeljünk a túlpartra, mert 7 hónapja kapta az első kötelező veszettség elleni védőoltást és ebben a korban még évente kettőt kell kapnia, majd csak később lesz az, hogy évente kell ismételni. Na rángatom a csónakmotort, sehogy se akar indulni. Sok állítgatnivaló nincs az ember ugye próbálja egy idő után szívató nélkül, nehogy beköpje a gyertyát, állítgatja a gázkart, de semmi. Szégyenszemre evezés vissza  a stéghez ( ezen az egyszerű Tomos motoron nincs üresjárat, se irányváltó, amint indul a motor megy is a csónak... de most nem indult, csak a rángatástól ment arrébb). Szokatlan, idáig indult mindig, gyakran első rántásra, de most megmakacsolta magát. Mondjuk olyat csinált mostanában, hogy egyenetlenül járt a fordulatszám ütemesen gyorsult-lassult, de azt gondoltam, hogy sikerült az alapjárati benzin-levegő keverék állítgatásával megszüntetnem, mert amikor a Schopper Tibit vittem a piacra ebédelni akkor volt ilyen probléma és azután szereltem. Szóval most semmi életjel. Na gyertya ki, csupa lucsok, szóval benzint kap. Kitisztítom, szikra van, gyertya vissza motor nem indul. Ezt eljátszom még vagy háromszor, ezalatt elmegy a HÉV, szóval itt valami komolyabb dolog van. Kirakom a motort a stégre az állványára és elkezdem a rutint, kiszellőztetem mind az egy hengert rángatással, megpucolom ismét a gyertyát, sőt egy újat is előveszek, közben már hétágról süt a nap, nem nagyon látom szikra van e vagy nincs, karburátor, dűznik, minden rendben lévőnek látszik, el is indul a motor, de hogy igazából mi volt a baj, nem tudom. Arra az eredményre jutok végül, hogy alighanem víz volt valahol a karburátorban, ami éjszaka megfagyott, ezzel eldugítva valamit, ezért nem kapott üzemanyagot a henger, amikor meg kiolvadt akkor meg annyit rángattam szívatóval, hogy beköpte a gyertyát. Bár az elmélet eléggé sántít, de nincs jobb ötletem. Fel is hívom az Argay Gyurit az állatorvost, hogy rendel e délután is, mert délelőtt már nem fogok odaérni hozzá, de mondja hogy fogorvoshoz megy, na akkor majd holnap. De ha már ilyen gyönyörű az idő elcsónakázunk J-vel a piacra sütőtökért, csónakkal egyszerűbb hazahozni mint biciklivel. Viszont a motor visszaszokott a korábbi egyenetlen járásra. Idegesítő.  Miután ezt a felpörög- lepörög jelenséget alapjáraton nem produkálja, de már közepes gázon előjön a hiba, valami üzemanyagelégtelenségre gyanakszom. Ebéd utáni alvásból ébredve ismét nekilátok. Ezúttal kiszerelem az üzemanyagszivattyút ( AC pumpa) és berakok egy másikat. Korábban ez volt benne, de kilyukadt a membránja, szabtam bele egy másikat vékony PVC kamionponyvából és félreraktam, helyette egy másik motorból kiszereltem egy működőt és azt raktam bele, na most ezt cseréltem le a régi javítottra. Egy rántásra indult a motor, kipróbáltam vízen is, nem csinálja a fordulatszám változtatgatást, már csak az a bajom, hogy nem reagál erős gázadásra. Alapjáratról olyan félgázig gyorsul, utána nem hajlandó jobban felpörögni. Lehet, hogy a PVC ponyva nem a legideálisabb membrán anyag? Miután már korom sötét volt, nem álltam neki tovább vizsgálódni, ha holnap reggel elindul rendben akkor a kutyaoltást abszolváljuk vele, aztán folyt. köv. Eltekintve a motormacerától gyönyörű nap volt, alig hullámos víz és szikrázó napsütés, csend és békés csónakázás. Még ilyen tarakkírozó motorral is jobb vízen bevásárolni, mint Pesten a kutyaszaros aszfalton húzni a banyatankot.

Na elkészült a Luca  ̶s̶z̶é̶k̶e̶  madáretetője.

A felső kis tetőt leemelve a középső garatba lehet tölteni a magokat, amit aztán az alsó nyílásokon kiszedegethetnek a madarak.

Ma is vonultak a madarak, ezúttal megint kelet-nyugat irányban. Lehet, hogy csak edzést tartanak?

Reggel miközben a szántóföldi ösvényen ballagtam  Sz-el (mondjuk csak én ballagok, ő rohan az izgalmas illatok után) távoli gajdácsolásra figyeltem fel. A hangot  közeledő vonuló madarak okozták, százas csapatok követték egymást több bekezdésű V alakban magasan húztak át keletről nyugatra, aztán kisvártatva nyugatról keleti irányba. Hogy honnan mentek hová, nem tudom. Kicsit googliztam mik lehetnek, a különféle ludak ilyenkorra már valahol messze délen vannak, ezek alighanem darvak lehettek. Szépek ahogy messze a magasban hangoskodnak a kristálytiszta levegőégben sebesen megjelenve, majd eltűnve a horizonton. ( hogy miért is gondolom őket szépnek, igazából nem tudnám megmondani csak megragad a természet mutatványa)  De miért mennek hol keletről nyugatnak, hol meg nyugatról keletnek?  Rejtélyes dolgok ezek, ahogy az egész természet. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy a világ az amivel naponta találkozik, pláne amit a TV-ben mutatnak neki. Vajh ezek a hosszúnyakú széles szárnyfesztávú madarak miért teszik azt amit éppen tesznek? Pihenőhelyet keresnek vonultukban? Melyikük dönt hol szállnak le? Nyilván az a vezér aki a V csúcsán evez. Vajon váltják egymást? Egyszer a Vörös tengeren hajózva gólyacsapattal találkoztunk, ami keresztben szelte át a vizet, tartott az Arab félsziget felől Afrikába. Az eleje, nyilván az erősek, magasan szárnyalt, ahogy távolodott a V alakzat a vezértől egyre alacsonyabban repültek, a vége a szárnyával a vizet verdeste. Amikor beleértek, kicsit elemelkedtek, majd újra vizet fogtak. Szomorúan néztem őket, aligha éri el a végén haladó néhány tucat a túlpartot, ráadásul onnan még át kell röpülni a sivatagot. Szerencsére a ma látott madarak nem tűntek kimerültnek. Akármik is voltak és akárhonnan mentek akárhová, jó utat kívánok nekik. Az itthonmaradóknak meg készül az új, a réginél sokkal nagyobb és minden technikával felszerelt madáretető. Csak most megint le kellett állnom az önként vállalt hétvégi zajongástilalom miatt. (Ebbe a harmonika nem tartozik bele, nyomom keményen, bár nem tudom más hogy bírja a többórás gyakorlatokat, én tegnap két órát gyakoroltam egy 10 perces szünettel, olyan fáradtan estem be utána az ágyba, mintha matekpéldákat kellett volna megoldanom órákon át, szinte még el se oltottam a lámpát már aludtam. Pedig  egy mester azt mondja a neten, hogy napi 4 óra a minimum.)

Régen mutattam mit nézegetünk délutánonként.Nem tudom ki hogy van vele, de én nem tudom megunni.Kicsit megenyhült az idő, úgy, hogy gyorsan nekiálltam az új madáretető folytatásának. Lesz benne egy kis, szokásostól eltérő megoldás, egy központi garatot kell feltölteni napraforgómaggal (általában ezt kapják a kosztosok, meg néha diót, ha kukacos) és a madarak saját maguknak terítik az etetőplaccra, nem kell folyamatosan felügyelni az etetőt, hogy netán túl sok van a tálcán és csak szórják szerte, vagy éppenhogy elfogyott a táplálék és csak a maghéjak halmozódnak, a madarak meg éheznek. Takarítani persze kell, de sokkal egyszerűbb az üzemeltetése. Az ötlet nem a sajátom, a netről puskáztam, de a legfontosabb tudomány nem kitalálni mindent, hanem a már kitaláltak közül megtalálni a nekünk megfelelőt. Sokan szidják a netvilágot, hogy a gyerekek nem sportolnak csak ülnek a videójátékok előtt, hogy  mindenki csak a pletykát, pornót nézi, hogy fő szerepe van a tévhitek terjedésében mert minden hülye hirdetheti az elméleteit, mocskolódó kommenteket váltanak a a népek, amúgy szelíd emberekből hozza ki az állatot, stb. Mindez igaz, de ahhoz, hogy ha valaki valamit tudni akar, ahhoz régen csak rögös úton juthatott hozzá, könyvtárakat kellett bújni, kacskaringós kapcsolatokat felderíteni, most meg csak googlizni kell. Szóval ez is olyan szerszám ami az egyik kezében varázspálca, a másikéban még lapát sem.

Ha már a netvilág.... Többször merült fel tanácsként, használjam ki a lehetőséget, hogy ezt a blogot reklámokkal tarkítsam, ezzel pénzt is keresve. Mindig ellentmondtam, ez egy olyan "önéletrajz"  amit a saját exhibicionizmusomon kívül az olvasók érdeklődése tart fenn, nem gondolnám, hogy kéretlen reklámokat kellene annak fejében az arcukba tunkolnom, hogy megtisztelnek érdeklődésükkel.  Most viszont egy picit megszegem a saját magam alkotta szabályt, de előbb egy kis köztes történet. Nem tudom kinek ismerős a "21 napos kihívás". Nekem korábban fogalmam se volt róla, hogy létezik ilyen, meg egyáltalán mi az. Azt hiszem a lényege, hogy állítólag ha valaki 21 napig csinál valamit, akkor rászokik, ha meg éppenhogy nem csinál valamit amit korábban megszokott, akkor leszokik róla. De nem szabad visszaesni, mert akkor elölről kell kezdeni. Hogy ez ne történhessen meg számon kell tartani a napokat, hogy hol tart az ember a kiválasztott programban. Na legkisebb gyermekem ehhez készített egy segédeszközt, ennek csinálok most piciny reklámot, nézzétek el nekem! Akinek van kedve kattintson rá! 

http://titileather.hu/21

Megvagyok ám! Csak az időjárás nem túl alkalmas kinti munkára, sokmindenről nem tudok beszámolni. Leginkább tervezgetek, lustálkodok, esténként gyakorlok a harmonikával. Kicsit felpörgettem a programot, eredetileg az volt a szándékom, hogy tavaszra ennek

https://www.youtube.com/watch?v=XO8Q2ukOuxg

mennie kell, de most előrehoztam karácsonyra. Elég ambiciózus projekt azt hiszem  8 lecke után, de  belevágtam és Ádámot a tanáromat is belezavartam, úgyhogy a tankönyvet egyelőre félretettük. Persze az ujjgyakorlatokat közbe nyomni kell, fülembe csengenek a Kisember szavai ( tudjátok ő zongorista), a rutint nem lehet kihagyni a gyakorlásból. Ha nem is megy majd ennyire jól ( azért a végén egy helyen ő is elrontja és elég gépiesen játszik, a frazeáláson még van mit javítania), de azért valamennyire muszáj lesz mennie.

 Hogy valamit ajánljak is, aki nem tudná mi az a "fado" na ez az. 

https://www.youtube.com/watch?v=lh9YHtZzHfk

Na tegnap dudál a postáskislány miközben az "esernyő" alatt az új madáretetőn dolgozom. Kérdem mit hozott, mondja "tértivevényes", na mondom megjött a határozat a Vízirendőrségtől. Mindjárt fel is bontottam, izgatott megyek e böribe vagy sem, hát megúsztam! ( a kislány örömmel újságolta is J-nek találkozván vele amikor az a boltból hazafelé kerekezett, ez a jó egy kisvárosban) Az elsőrendű vádlott, szegény  G F viszont alighanem rosszabbul fog járni, ellene a rendőrség megszüntette az eljárást, viszont áttette azt az NKH-hoz, na náluk már nem 150000 a felső határ.

Miután nem halmoztatok el túlságosan jobbnál jobb ötletekkel kormánylap ügyben, ez lesz.

Csak az a baj, hogy hideg van, nincs kedvem kint dolgozni, ilyen méretű, ráadásul koszolós munkához meg bent a házban nincs hely. Még a következő "házi feladatommal" is lógok J-nek, egy nagyobb madáretetővel a jelenleginél.

Megjelentek a YouTubeon a tegnapi esemény videói. Akit netán érdekelnek, ezen a környéken megtalálja. 

https://www.youtube.com/watch?v=hRDz6x2z60U

(Nem mellékesen ő a tanárom.)

Remek volt a tegnap este. Nem voltak különleges várakozásaim, azt gondoltam, biztos hogy lesznek jó harmonikások, meg valami hangszereket is meg lehet nézni, de nem voltam különösebben felcsigázva elvárások vonatkozásban. Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy egy ilyen "helyérdekű" esemény mennyire széles palettán fedi le egy szakma valamennyi vonatkozását. Ez most kicsit ködösen hangzik, de ki fog derülni a végén mit is éltem meg. Megérkezéskor mindenkinek regisztrálni kellett! Kicsit meglepődtem amikor megláttam a "regisztrációs asztal feliratot", de aztán az ismerősök "ráutaló magatartásából" megvilágosodott, hogy a regisztráció az asztalon felsorakoztatott számtalan pohárka egyikének kiürítéséből áll. A poharakba valamiféle "háziszőttest" töltöttek, nem vagyok annyira szakértő, hogy meg tudtam volna állapítani, miféle gyümölcs párlata, de hát ahogy az én egyik régi tengerészkollégám megállapította, "Te annyira nem iszol, hogy az már nem normális", a helyzet azóta se "javult". A regisztráció után a nagyterembe lépve éppen befejeződött egy előadás. Sajnos nem hallhattam, de később megszólítottam az előadót, aki saját fejlesztésű elektromos harmonikákat készít egészen úttörő módon és elmesélte hogyan csinálja. Aztán egy lelkes virtuóz Schmidt Attila tartott előadást arról, hogy a magyar műzenét hogyan hangszereli harmonikára, ez nekem kínaiul volt, de biztos sokan értették, majd egy fiatal srác, Dudás András tartott előadást arról, hogy javítja, újítja fel a régi harmonikákat. Engem a technikai részletek jobban érdekeltek volna, de hát ez az előadás nem az én "mindent tudni akarok" szájízem kielégítését szolgálta. Később az előadók közt is fellépett, virtuóz játékával engem elkápráztatott, ha olyan jól javít hangszert mint ahogy játszik, akkor nagy jövőt jósolok neki. Belépve a nagyterembe harmonikakiállítás fogadott. Negyvenvalahány hangszer felsorakoztatva.Mindenféle volt, a régi muzeálistól a legmodernebb, quasi szintetizátorig.

A hangszereket Móger Péter keszthelyi illetőségű harmonikakészítő és a már említett Dudás András állította ki és mint később "Csiga" a főszervező felvilágosított, bármelyiket bárki felvehette, kipróbálhatta és a rendezvény szüneteiben erre sor is került, emberek lelkesem muzsikáltak magányosan, vagy párokban, SŐT még én is vettem magamnak a bátorságot és egy gyönyörűséget magamra akasztva félrehúzódva próbálgattam, milyen is egy másik hangszer mint az enyém. (szerencsére senkinek nem tűnt fel a dolog és nem jött oda, hogy egy ilyen, ránézésre a kora alapján nyilvánvalóan virtuóz játékában gyönyörködjön) ." Persze", mondhatja valaki, mindkettőjüknek reklám is egy ilyen eseményen való megjelenés a hangszerekkel, de meggyőződésem, hogy  ennek semmi köze a szó szokásos értemében vett reklámhoz. Ennek az embernek http://www.harmonikamoger.hu/hu/adok-veszek/petromaestro semmi szüksége rá, hogy egy ilyen eseményre költséget, fáradságot nem kímélve elhozzon két tucat hangszert, hogy magamfajta bénázók összetapogassák, ez inkább mondható karitatív akciónak. Amikor meg az ő fellépésére került a sor kitetszett, hogy ahogy játszik, ahogy megszólal és ahogy az egész emberhez hozzánőtt a hangszere, az izzó szenvedély. Hogy mellette üzlet is? Hát kívánom mindenkinek, hogy megéljen a szenvedélyéből, ilyen még a qrváknál is ritkaság. A Dudás gyereknek meg annyi a munkája, hogy nem is győzi, sok szüksége nincs rá, hogy itt is reklámozza magát, de róla se lehetett volna levakarni a hangszert, amikor a szünetekben egyikkel-másikkal összeálltak örömzenélni, szóval ezek megszállottak.

Egy mester kezei a hangszeren.

Ő géplakatos mester és "mellékesen" művészien harmonikázik. Nagy önbizalmat öntött belém, mert belesült az előadásába, szégyenkezve le is jött a színpadról, ezzel nagy örömet okozva nekem, nélküle számomra csüggesztően elbizonytalanító lett volna a zenei esemény, mert minden előadó annyira tökéletes volt, hogy elkerülhetetlen volt arra gondolnom, reménytelen a küzdelmem, hogy valamiféle eredményt érjek el ezzel a hangszerrel. De ha a "nagyok" is hibáznak, akkor még van esélyem. Meg is mondtam neki, hogy a kudarca nem volt hiábavaló, bennem felkorbácsolta az önbizalmat.  Mindenki összevissza zenélt minden zugolyban, aki nem harmonikázott az csak úgy kackiásan énekelt hozzá.

Esetleg harmonikát szerelt.

Aki meg se nem harmonikázott, se nem énekelt, se nem szerelt az csak úgy babgulyást evett. Esetleg sört ivott mint én.

Mármint a szünetben, mert előadás alatt feszült figyelem volt és művészet. Merthogy

6 órától megkezdődött a műsor. Itt derült ki igazán ( ha valaki nem tudta volna) hogy ez a hangszer mindentudó. Az ügyesen összeválogatott fellépők valamennyi stílust és valamennyi fajta zenét bemutatták. És naná, hogy mindenki virtuóz volt. Én aki szinte minden ráckevei és környékbeli zenei eseményen jelen voltam és nem egy nívós komolyzenei eseményt élvezhettem, állítom, hogy ilyen sokszínű és magas színvonalú előadással, pláne ilyen mennyiségben nem volt alkalmam találkozni. Ő épp Vivaldit játszik nagy átéléssel.

Itt meg egy, a szünetben hirtelen összeállt duett  fergeteges produkcióját élvezhettük, hol szerb népzenét, hol a tiroliak jódlizósait, vagy a franciák bravúrszámait  adták elő. 

Marko ugyan most épp Szlovákiából érkezett, de ő szerb és nemcsak harmonikában nagy ember, két székre ültette le őt "Kityó" az előző fellépő amikor átadta a helyét és elég rendesen kitöltötte a székeket. Szóval volt "komoly és komolytalan" zene órákon át.  Persze zenét visszaadni képekben reménytelen. Talán inkább azzal próbálom érzékeltetni az est hangulatát, hogy a végén, amikor a ráckevei "harmonikaszakkör" adta elő a záró produkciót, akkor Marko, aki azért nem akármilyen minősítésű művész, magától értetődő természetességgel beült örömködni a zenekarba egy kezdő kislány mellé.

Mindent összevéve remek este volt.

Tegnap osztálytalálkozón voltam. A minden évben szokásos őszi összejövetel a volt Trombitásban a volt Moszkva téren(most Il treno és Széll Kálmán). Sajnos eggyel megint kevesebben vagyunk Béki Feri ( eggyel utánam az osztálynévsorban) több éves betegeskedés után meghalt. Már hatan hiányoznak a technikumi osztályból "igazoltan". Azért vidám volt a hangulat, végülis nem az orrunkat lógatni jövünk össze minden évben. 11-en voltunk az egykori 33-as osztálylétszámból, páran nem járnak találkozókra egyáltalán, ők elszakadtak, tudjuk, hogy vannak, de nem tartják fontosnak megjelenni, mások külföldön, vidéken, messze élnek, ők csak néha jönnek és sajnos most is van olyan aki már alig tud mozdulni. A többség boldog, vagy kevésbé boldog nyugdíjas, de néhány elszánt matuzsálem még aktív dolgozó, nem képesek abbahagyni, mert vagy szerelmesek a munkájukba, vagy annyi a család adóssága, hogy az öregnek is húzni kell, vagy egyszerűen csak nem tudnának magukkal mit kezdeni ha nem kéne valahova bejárni. Hát, nem mindenki olyan mázlista mint én, hogy állandóan van mit építenie. Rágja sorainkat az öregség. T B aki a legerősebb volt az osztályban, de valószínűleg az egész iskolában is, kajakozott, még az olimpia is sanszos volt, függeszkedve mászott fel bicskatartásban földön ülésből a tornateremben másodpercek alatt a plafonig a kötélen úgy, hogy végig fejmagasságban voltak a lábujjai, ma két bottal jár, mert leesett valahonnan, V R-nek aki a legjobb futó volt az iskolában kétmillióért raktak be maszekban új csípőízületet, mert "gömbfejes" lett az eredeti. K F aki reményteljes ifi bunyós volt a Vasasban, ma állandó kemény fájdalomcsillapítókon él és tele van mindenféle éles kövekkel az összes folyadékot tartalmazó testürege. Én meg, aki nagyjából a kripli kategóriába tartoztam, ma viháncolok.  Persze tudom, hogy a sorsnak, meg benne az időnek ( "Mindenek felett az idő az úr" mondta valaki nálam okosabb) nem lehet fityiszt mutatni, de az biztos, hogy mázlista vagyok, függetlenül attól hogyan lesz később. Amikor tegnap itthonról induláskor félkézzel beemeltem a csónakmotort a stégről a billegő munkacsónakba át is futott az agyamon, hogy vajh meddig leszek képes ezekre a tornamutatványokra. Amikor napsütésben elindultam délután itthonról, még olyan jó idő volt, hogy rámmelegedett a kabát, de éjfélkor amikor hazaértem, már deres volt a stég, óvatosan kellett kimászni a csónakból, nehogy vízbe essek. Még elvittem egy kör sétára a kutyát, az lefekvés előtt kijár neki, aztán még becsületesen végigcsináltam a harmonikaleckét miközben a szalont befűtötte a friss tűz a kályhában, aztán zuhanyozás és lefekvés. Ma ez lesz

https://signedevents.com/hungary/rackeve/vii-harmonik%C3%A1s-tal%C3%A1lkoz%C3%B3-%C3%A9s-hangszerki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-a-csepel-szigeten/ majd mesélem.