Vajon honnan a fenéből bukkannak elő az ember fejében olyan nevek amik több évtizeddel korábban, és akkor is csak futólag kerültek szóba? Ráadásul PONT NEKEM, aki gyakorlatilag képtelen vagyok még egyszerű keresztneveket is megjegyezni, bemutatkozás után egy percen belül szembesülök azzal a kínos érzéssel, hogy fogalmam sincs hogy szólítsam legújabb ismerősömet. (Ilyenkor viszont nem kerülgetem a forró kását, férfiasan be szoktam vallani és ismétlést kérek aztán ha megint elfelejtem akkor újból... de ez most más téma) De két napja valamitől beugrott, hogy "Sevcsenko Arkagyíj" és azóta nem megy ki a fejemből. Persze most be vagyok sz@rva, hogy ez már az aggkori elhülyülés jele, valahol "odabent" ahogy pusztulnak az agysejtek hirtelen kapcsolatok létesülnek az emlékfájlok közt, szóval nem hinném, hogy most, kissé megkésve kezd kifejlődni a szupermemóriám. Mert nemcsak a névre de a történetre is emlékszem. Pedig tényleg rég volt. Valamikor a '60-as évek végén, '70-es évek első felében, boldogult édesanyám nyugdíjasként a Pamuttextilművek budapesti központjának pénzügyi osztályán dolgozott. Ugye a "pénzügy" már akkor is főleg női szakma volt, nem is emléxem, hogy életem során valaha is találkoztam volna bármely vállalat pénzügyi osztályán mással mint nőkkel, ritka kivétel volt a férfi, de akkor az minimum főkönyvelő beosztásan szenvedett és általában a mindenható PÁRT helyezte ebbe a felelős beosztásba.
Naszóval a nők amikor beszélgetni szoktak, általában nem a fociról és a nőkről mint a férfiak, hanem főleg a családról. És anyám egyik kolléganője sokat mesélt az unokájáról, akit úgy hívtak, hogy Sevcsenko Arkagyíj. A kolléganő lánya a Szovjetunióba ment valamit tanulni, és mitteszisten amikor egyszer hazajött valamiért, itt hagyott egy gyereket, akit egyszerűen csak Sevcsenkoként emlegetett. Aztán a lány visszament Moszkvába, Sevcsenko meg itt maradt a nagymamánál akivel masszív kétszemélyes családot alkottak. Sevcsenko napközben bölcsődében, majd óvodában szocializálódott magyarrá, esténként meg a nagymama fotelja mellett nézte a tévét, a kisszékéből, aztán megbeszélték és értelmezték a történteket. Ennek a speciális nevelésnek megfelelően Sevcsenkonak korát meghazudtolóan lett egészen felnőttes észjárása. Legalábbis a nagyanyja a legkülönbözőbb meghökkentő történeteket mesélte róla, így lett Sevcsenkoból legenda a Pamuttextilművel pénzügyi osztályán. Érdekes módon a történetekből semmire nem emléxem, de a név több mint fél évszázad távlatából nem tudom mitől (jó, mondjuk sejtem, Anatolijos prankot néztem a YouTubeon és ugye a szláv név),
de egyszercsak HOPP beugrott. Vajh mi lett a kis Sevcsenkoból azóta?
