Ma reggelre ilyen volt a búzamező.
Tegnap délutáni sétánkkor néztem ahogy a gurigabálákba sorbarakott szalmát méretes traktorra szerelt markolóval megragadják és a passzentosan a sor előtt mozgó hosszúplatós ponyvás kamionra pakolják. Ezt precízebben nem igazán lehetett volna csinálni. Élő ember nem is látszott csak a járművek kormányánál. Az egész aratással, betakarítással végeztek négy nap alatt. Gondolom a kukorica ősszel hasonló módon fog eltűnni. Nem csoda, ha a mezőgazdaság nem foglalkoztat csak jelentéktelen mennyiségű munkaerőt. Fruka írt erről a tegnapi bejegyzés alá kommentárt.
Tegnap bemerészkedtem a Dunába. J nagyon kapacitált, ő már napok óta fürdőzik. Elsőre hidegnek éreztem a vizet, de aztán nagyon kellemes volt. Megpróbáltam felállni a szomszéd fiú SUP-jára. Siralmas volt. Már felmászni rá is nehezen ment. Aztán felállni meg pláne. Pedig sima volt a víz. Ez a vesztibuláris zavar kiborít. Szárazföldön amúgy már nincs problémám, van erre egy elméletem, a szervezet "pót, tartalék rendszereket" működtet. Tehát ha nem működik rendben a fülben lévé erre a célra szolgáló egyensúlyszerv, akkor valahonnan máshonnan próbál az agy, a központi computer infókat szerezni és megoldani az egyensúlyozást. Például a biciklizés, amivel kezdetben gondom volt, mert ha kicsit kinéztem oldalra egyből elkezdtem kóvályogni, már gond nélkül megy, de ha mondjuk gyaloglás közben felnézek az égre, netán behunyom a szemem és úgy próbálok egyenesen menni, egyből összekuszálódnak a lábaim. Hát nem látszott rajtam ahogy remegő lábakkal egyensúlyoztam a SUP-on, hogy valaha kiváló szörfös voltam.