Ma 13:45-kor befejeződött a villanyszerelő projekt. A meghibásodott kábelszakaszt végülis úgy iktattam ki hogy az épület külső falain mind bemenő, mind kijövő oldalon, még kedden leválasztottam, és ideiglenesen a kerti pavilonból egy hosszabbító kábellel egy dugaszolóaljzatról adtam betápot az innen üzemelő kültéri fogyasztóknak. De most látom, ezt már kedden megírtam. Na szóval a véglegeset úgy oldattam meg, hogy a kijövő ponton, ahol a szennyvízátemelő szivattyú helyi kapcsolója is van átfúrtam a ház falát egy hosszú "ágyúfúróval", a furat másik vége pont a fürdőszobában van a mosógép mögött és falon lévő sávdugaszolóaljzatból vezettem ki a lukon át egy másfél méteres darab flexi kábelt aminek a belő végét a sávdugaljba villásdugóztam, kívül meg a szennyvízátemelő dobozában kötöttem rá a külső hálózatra. Így bármikor leszakaszolható a dugasz egyszerű kihúzásával, HA hibakeresés okán szükséges darabolni a hálózatot. Aztán nekiláttam az elosztó áthelyezésének. Hogy ha legközelebb bármi hiba vagy egyéb ok van, ne kelljen felmászni a dupla ágyra és a sarokban egyensúlyozva fent a mennyezet alatt kapcsolgatni Fi relét, meg áramköri kismegszakítókat.
Miután ez a része az épületnek faház, a műanyag elosztóház alá leszabtam egy 0,5-ös vaslemez darabot a háztető maradékából (azért piros), mert ha valamitől nagyon félek az a lakástűz. Minden híradó a TV-ben azzal kezdődik ki égett le aznap "elektromos zárlat" miatt. (amúgy ez alighanem sose igaz, zárlat ugyan lehet, de előbb túlterhelés van ami túlmelegít egy esetleges laza kötést, vagy csak egy vékony vezetékszakaszt, mert én még olyan embert nem láttam aki mielőtt BÁRNMIT bedug a konnektorba elmenne megnézni a túláramvédelmet, meg megkérdezi, hogy milyen keresztmetszetűek a villanydrótok a falban).
Már csak takarítani, meg mindent elpakolni kell magam után. Délben meglátogattuk Borókát M szomszéd új törpemalacát. Menhelyre adták le ellenőrizhetetlen előélettel és súlyos betegen, a röntgen tüdőgyulladást mutat.
Fuldoklik szegény, most naponta injekciózni kell, amit nagyon nehezen visel, az utcán kaptam el, mert kibújt a kapu rácsán, világgá ment, a szúrás annyira felizgatta.
Fotózni aztán meg végképp nem hagyta magát. Ha nem tudná az ember milyen beteg, amilyen sebesen menekül azt gondolná kutya baja.

