Szeretjük az Aperol koktélt. Könnyű, nyári, mi pedig könnyűek és nyáriak vagyunk. DE. Utálok a koktélkeveréssel vacakolni. A mérőpohárba töltögetni, abból töltögetni, a narancsot karikázni, jeget potyogtatni és az ember sutty felszívja és már máris csinálhat másikat. Mondom az én drágámnak, HAMÁR csinálok, csinálok egyszerre nagyobb adagot, hagyja a fenébe a koktélos pohárkákat, valami nagyobbat adjon! "De az nincs!" ( nincs a fenét, van sörös félliteres, de az üveges szekrényben, ami elé van pakolva egy rakás cucc) "Hogyne lenne, itt vannak a félliteres kakaós bögrék!" Így aztán abból koktéloztunk.

Kemény nap van mögöttem. Miután napról napra kevesebbet ér a pénzem, úgy döntöttem, hogy megrendelem a téli tüzelőt. Most még kijött szállítással együtt 110 Ft-ból kilója a fabrikettnek. Tegnap meghozták a két raklapnyit, ami közel két tonna. A baj csak az, hogy egy hatalmas kamionnal küldték ami már bekanyarodni se tudott az utcánkba, nemhogy házhoz hozza. Némi tanakodás után lerakta a merülőfallal a sarkon, akkumulátoros békával elhoztuk az utcán amíg el nem süllyedt a béka kereke a murvában tőlünk már csak egy háznyira. Ez volt az első raklap. A sofőr optimista volt, ezért a második raklapot a másik nyomba kormányozta, mondtam neki nem lesz jó, ha ezzel is elsüllyedünk akkor az egész utcát lezártuk, de ő optimista volt. Nem jött be. Ezzel is elsüllyedtünk. Utca lezárva. Mondtam, hogy sebaj, majd kötegenként betalicskázom, addig meg mindenki autózzon másfelé. (a 350 m hosszú utca mindkét végéről megközelíthető, tehát aki nem tud átmenni rajtam, az a célját  egy tolatós fordulóval meg legfeljebb 700 m autózással elérheti) neki is álltam, megbontottam az első, 960 kilós pakkot, amin 48 db 20 kilós csomag van (csomagonként 24 db RUF fabrikettel), egy talicskába befért két csomag, kivéve Ervin talicskáját amibe három. Merthogy minden hívás nélkül megjelent Sándor szomszéd az ő talicskájával és Ervin is az övével, látva, hogy elkél a segítség. Ugye ha az embernek jó szomszédjai vannak, az többet ér mindennél és ezt minden túlzás nélkül mondom. Na mitteszisten, bár az utcában van, hogy félnaponként megy el egy autó, egyből megjelent egy villanyautós hölgyemény (akit egyébként még az életemben nem láttam itt, mert mindenkit ismerek az ittlakók közül) és ránkkiabált, hogy "Ezt meg hogy képzelik?!" Szerencséje volt, mert én épp bent voltam a kertben a magam fordulójával, így a Sándor, akinek az enyémnél sokkal finomabb a modora igazította a helyes irányba. A másik egy ismerős volt, aki felajánlotta, hogy azt a pár köteget ami van még a raklapon sebtében félredobálja az útból, na neki is a Sanyi magyarázta el, hogy inkább csak tolasson, vagy várjon 5 percet amíg azzal végzünk. Nem tudom a segítség nélkül meddig tartott volna, de így tán egy óráig se, bent volt a kertben az egész mennyiség és estére meg a tornácon fel is rakásoltam az egészet. Alaposan el is fáradtam, bár messze van a két tonna a 16-tól ami a nótában van, de én is messze vagyok már a bányász életkortól. Most pihenek kis izomlázzal, de azzal a jó érzéssel, hogy megvan a következő télre a tüzelőnk, MÉGHA rezsicsökkentés nélkül is. Biztos megmérték, hogy nem vagyok állampártszavazó, mert csak a gázzalfűtő, csirkefarhátevő, sokatautózók azok, a magamfajta cserépkályhás, kandallós, sonka-kolbász-tepertőzabáló biciklista nem az.

Ő is pihen J ágyában, pedig ő nem is pakolt.