Valamit rosszul csináltam, talán erőltettem a ki-be kapaszkodást a Tequilára Amapola deckjéről, vagy az is lehet hideg volt éjszaka, kitakarództam és nem vetem észre, mindenesetre piszokul fáj a hátam a bal lapockám alatt, alig tudok mozogni, még a köhögés, ásítás, de a fejem elfordítása is fáj. Azt gondoltam, hogy majd erőltetem, "bejáródik", de ehelyett nőtt a fájdalom, szégyenszemre le kellet feküdjek. Most kicsit megnyugodott a dolog, elmentem a kutyákkal, de a Picur 50 méter után visszafordult, J nincs itthon, az utca öreglányai közös uzsonnát tartanak, ha nincs vele a gazdája, velem nem igazán hajlandó sétálni, csak reggel. De délután megszokta, hogy négyesben sétálunk. Tekintgetett hátra, hogy jön e a "főnök" és hogy látta hogy nem, visszafordult és megvárt minket a kapu előtt. Rettenetes egy önfejő jószág... tisztára mint a gazdája.
Ha már állatok. Legalizálódott Koppány státusza, bekerült az ELTE etológiai kutatási programba. Korábban azért visszakoztam a nyilvánosságtól, mert vadállatot, hiába pusztult volna el, ha nem mentik meg, tilos befogadni, de így már nem számít "vad"-nak, immáron kutatási alany. Persze így is elkerül majd a háztól, mert félő nem sokáig lesz ilyen kezes szelíd jószág, mert már kezd keményen játszani. A bakancsomat harapta, a nadrágomat cibálta amikor "kikezdtem" vele, szóval "vad"disznó. Érdekes, hogy még kezdeményei sincsenek a kandisznó agyarainak, de MÁR a pofája oldalával támad. De a Picur kutya, aki immáron kisebb nála, de könyörtelen terelőeb, annyira ráijesztett, hogy bebújt a bokor alá és sokáig nem mert előjönni. Azt hittem majd játszanak, ha összeengedem őket, de fél a kutyától. Mondjuk a Picur még felnőtt embereket is képes terrorizálni, HA nem szimpatikusak neki. De aki mosolyog rá és kedvesen szól hozzá, annak azonnal felkéredzkedik az ölébe.
Lajossal, aki "törpemalacnak" indult ugyancsak az etológus projektben, de aztán kiderült, hogy inkább vietnámi csüngőhasú, nem igazán barátok, kerítés kell közéjük, mert L nem szereti a konkurenciát, támadja a kicsit.
Nagyon gyorsan nő, amikor még aggódtunk érte, hogy megmarad e a sérült jószág (valószínűleg kutya haraphatta meg 15 centis korában és az anyja mint életképtelent hagyta magára) nem sok remény volt rá, hogy "megél". De mostanra hála a gondos ápolásnak igazi örökmozgó lett belőle.
A diót nagyon szereti, de még nem tudja megtörni a fogaival mint a Lajos.
Szelíd
és vad madarak osztoznak a táplálékon.
23:12 Használt a fekvés, sokat javult a hátam.
Ja és még egy érdekes megfigyelés. (Bár J szerint teljesen "túl"gondolom) Amikor hazamentem a disznózásból, nekiálltam a cserépkályhában a tüzet piszkálni, merthogy olyan hidegre fordult az idő, hogy a felhalmozódott papírszeméttel begyújtottam. Na Szmájli kutya, aki ugye vadászkopó keverék azonnal nekiállt szimatolni a nadrágszáramat, ahol a Koppány megrágta. Aztán ahogy ott ültem a kályha előtt a kissámlin, ráült a lábam fejére, nekidőlt a lábamnak és a fejét a térdemre helyezve elnyugodott. Nem tudom másként értelmezni, mint könyörgést, egyfajta hűségnyilatkozatot, hogy ."Engem szeress, ne hagyjál el egy disznóért". Egyébként rettenetesen féltékenyek, ha az egyik kutyát megsimogatom, a másik azonnal ott terem, hogy akkor őt is.
