Úgy döntöttem, hogy vége a fűtésszezonnak, már jó pár napja nem is fűtök a szalonban ahol telente alszom a hajón, így átköltöztem a hálókabinba, ahol nincs kályha. Ez persze nem egyszerű, az ott felhalmozott, a tél során csak úgy az ágyra behajigált mosott ruhát szét kellett szortírozni, téli holmi megy az ágyak alatti tárolóba nyári gúnya a szekrénybe, polcra, vállfára. Tiszta ágyneműt húztam, a nyári takaróra, elraktam a téli vastagot és igyekeztem valami szelekciót is megvalósítani, ilyenkor derül ki, hogy "jééé, hogy kerestem ezt a sapkát", vagy "a fenébe, egész télen vékony zoknit hordtam, aztán itt vannak egy nagy zacskóban a vastag termoharisnyák" esetleg "...sszameg itt van a két rövidnadrág, amit tavaly egész nyáron kerestem!".
Na a sok ide-oda mászástól (Cockpitból lépcsőn le a szalonba, fel a cockpitba, le a hálóba, fel a cockpitba, mindezt hajolgatva, mert az ajtónyílások alacsonyak) pakolástól alaposan elfáradtam. Azt hittem mekkorát "dolgoztam", hogy még a derekam is belesajdult, ránézek az órára, pár perc hiányzott a fél 12-höz és nem sokkal 9 után kezdtem, szóval nagyjából két óra munka volt. Siralmas az állóképességem. De az is közrejátszhat, hogy az ilyen munkát egyszerűen utálom. Nem "alkotás". Pedig a java még csak most jön, ki kell nagytakarítanom a hajót, mert por mindenütt, a sarkokban meg áll a "bakapihe".
Most alszom egyet, aztán délután kiültetem a maradék tizenvalahány paradicsom palántát.