Szóval a semmi és a végtelen közt.......  Miért KELL MÉGIS?        (hosszú szünet)       Mert ez az élet.  Mert a világ, ahogy a tudás, vagy annak hiánya (ami ugyanaz, csak másik oldalról közelítve) is végtelen, a végtelent meg nem tudjuk elképzelni, mert az egész tudásunk a végességre épül, amit a magunk földhözragadt módján próbálunk értelmezni, mert minden amit felfogni vagyunk képesek véges, a matematikusokon kívül senkinek nincs lövése se hozzá, odaraktuk sorompónak, mesgyehatárnak Istent, akit a tanítással szöges ellentétben az ember alkotott a saját képmására, mert ami a végtelenben létezik azt muszáj volt "végesítenie", hogy beleférjen a tudatába. Fingunk sincs róla micsoda, ezért kreáltunk egy kaporszakállú bölcset, akinek van eleje, vége, jutalma és büntetése, lehet szeretni és gyűlölni, fohászkodni hozzá és rettegni tőle, megpróbálni adománnyal, imával ( hízelgéssel) megvesztegetni, nevében bűnözni és kegyeit keresni, kicsinyes önzésünkhöz pártfogónak remélni, hozzá únos-untalan protekcióért esedezni, ezzel bevallva, hogy sz@runk mi arra, hogy NEKI mi a szándéka velünk, mi azt akarjuk tőle, hogy épp akkor és most NEKÜNK  tegyen szívességet, na AZT el tudjuk képzelni. De EZ is csak mellékszál, futnak a gondolataim szerte-szana és csak rohanok a betűimmel mint bogarász a lepkehálójával utánuk.

Szóval itt van ez a nagy katyvasz, amiben tanácstalanul ácsorog az ember a véges elméjével és megpróbál fogódzókat keresni. És persze előbb-utóbb megtalálja. Ki ezt , ki azt. Mert az ember azért lett csúcsragadozó, mert ő tudott egyre jobban alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz, ezért állandóan azok megoldásán töri a fejét.  De közben, rettegve a végtelen tudatlanságától elkezd hiedelmeket gyártani. Mivel az evolúciónak is van hatásfoka, mely alkalmasint  messze van a 100 %-tól,  nemcsak fajokról, de  gyakran a hiedelmekről is kiderül, hogy pusztulásra vannak ítélve, ha úgy tetszik ez Isten akarata. "Boldogok akik hisznek, mert nincs szükségük bizonyosságra" mondta Jézus Tamásnak (vagy mondott valami ilyesmit arámiul, amire így emlékszik aki leírta azt amit előtte sokan lemásoltak és lefordítottak és amire én valahogy így emlékszem) Hát ha valóban EZT mondta ( vagy mást ami ugyanezt jelenti), akkor ennél kártékonyabb szöveg még a  "Lenin összes"-ben sincs, pedig én sokáig éltem abban a rendszerben amikor mindent, ami szöges ellentétben állt a gondolkodó elmével, Leninből vett citátumokkal igazoltak. (még akkor is ha benne se volt, de hát még azok se olvasták végig akik abból éltek)

Mert ami bejött az embernek ahhoz, hogy túlélje ( na nem az egyén, hanem a faj, mert volt olyan hiedelem, hogy kib@szott nagy piramisokat kell építeni, hogy a fáraó túlélje a túlélhetelent, ez belekerült pár millió rabszolga életébe, akik ezt nem élték túl, de jól hoz pénzt most Egyiptomban a turizmusból élőknek) azt, amit leegyszerűsítve "történelem"-neknevezünk, az az, hogy minden korban voltak akik használták az agyukat és csak azt fogadták el amiről bebizonyosodott tapasztalataik szerint, hogy segíti az egyén, vagy a közösség boldogulását. Ami nem ment át a józan ész szűrőjén azt a "hitetlenek" még akkor is elvetették, ha ezért máglyán égették el ( "GULAG"-on éheztették halálra, kitelepítésben pusztították stb) azt akit rajtakaptak gondolkodáson. Ha megpróbálok Isten fejével gondolkodni, ami persze eleve lehetetlen, mert még a tanítás szerint is végtelen az ő bölcsessége, az enyém meg a végtelentől mérve végtelenül kicsi, de azért próbálkozom, akkor mindezeknek semmi jelentősége. Hisz az ember, amint megfelelőek a körülmények korlátlan mennyiségben szaporodik, az élet meg örökkévaló, tehát annak semmi jelentősége, hogy hány porhüvely és milyen körülmények közt pusztul el, a lélek úgyis halhatatlan, az anyag meg megmarad.  De azért valami csak számít, legalábbis annak aki erre a rövid földi létre emberkülsőt öltött és nem épp svábbogárét. Mi az ami IGAZÁN az egyén túlélése szempontjából számít? Nevezzük  munkahipotézisként "siker"-nek! Mi az, vagy inkább mik azok a fogódzók, amik mentén élni kellene, hogy valamennyire is egyénként és közösségként sikeres legyen. Most tekintsünk el attól, hogy kinek mi a "sikeres", mert már ez is hatalmas  merítés, amitől az egyik boldog, a másiknak a fél fogára sem elég, de ebbe megint nem mennék bele, maradjunk annyiban, hogy sikeres az ( az egyén vagy közösség)  aki úgy érzi, hogy sikeres, VAGY akit jó sokan mások annak tartanak.

Igazából mindenki erre törekszik, legyen az ember vagy termeszhangya. Na itt aztán jönnek a különféle hiedelmek, amik a tapasztalat és semmi esetre sem a hit mérlegén bizonyulnak sikeresnek, vagy sikertelennek. Például azok a termeszek amik megtanulták, hogy csakis észak-déli tájolással és az uralkodó széliránynak megfelelően építsék a lakótelepeiket  (https://hbt-lako.blogspot.com/2013/12/termeszvarak.html ) életben maradtak. 

Amik viszont abban hittek, hogy lapos várakat kell építeni, mert volt egy termesz-Leninjük, akinek elhitték, hogy πcsába a királynővel, a múltat el kell törölni, azok kipusztultak. Na ja! De erre a termeszeknek  volt kb. 400 millió évük, az embernek meg (legalábbis amit én annak nevezek, mert én attól számítom aki már képeket festett a barlang falára) még 100000 SEM! A különbség csak nagyságrendben is három!

De hát az ember nem termesz, ami abban is megnyilvánul, hogy alighanem egy termesznek eszébe se jut, hogy ő bármiben is különbözik a többi termesztől, tehát aligha áll neki forradalmi ideológiákat gyártani, NEMÚGY mint az embernek! Namármost egyrészt az elv, hogy minden ami él, élni akar és ezért mindent megtesz amit hasznosnak gondol, nyilván a mind az egyén, mind a faj fennmaradása szempontjából hasznos, az ember nem juthatott volna a tápláléklánc csúcsára ha nem eszerint fejlődik. Másrészt viszont kíméletlen versenyt eredményez, melyben az evolúció (és Isten) törvényei szerint a lemaradók elpusztulnak. Van e az embernek a földön további 3 00 900 000 éve ahhoz, hogy felzárkózzon a termeszekhez? Szerintetek? Naugye. Ráadásul, ha lenne is, ADDIG mi lesz és főleg mi lesz .. nem is velem vagy veled, de a most születő unokáddal azalatt az elképzelhető 100 év alatt amit esetleg lesz szerencséje megélni? 

És most hogy megérkeztem az emberhez, maradnék is itt. Az ember vágyai nagyjából konstansok, létfenntartás, fajfenntartás, ebben megegyezik minden más élőlénnyel, amiben különbözik tőlük attól ember. Hogy átfogó képet alkot a világról, hogy képes egyéni érdekeitől elvonatkoztatva gondolkodni, tervezni és cselekedni. A tervezésben törekszik minél jobb hatásfokra, ez önmagában még nem káros, sőt törekvés a termesz-hatásfok felé mert ha csak egy százalékkal lenne rosszabb a termeszvár, az egész törzs kipusztulna. És itt jön vissza az elején emlegetett hiedelmek világa. Elkezd hinni járulékos "csodákban". Hogy a boldoguláshoz nem kell a szorgos munka, tisztesség, becsület, igazságosság, elég valami lottóötös szerű nagy ugrás. Ez nagyon csábító hiedelem. Mert a szorgos munka fárasztó, az igazság "hajlítható", a becsület a "lúzerek" találmánya, a szakértelem bolsevik kamu, a forrásokat meg nem megteremteni kell, hanem erővel elvenni attól akinek van és akkor a haza fényre derül. Milliók mámorosodnak bele egy-egy sikeres hiedelemgyáros kamujába. Általában egy szorult helyzet is kell hozzá. Amikor tömegek vesztik el a létbiztonságukat, megélhetésüket, válság, pláne háború, vagy járvány dúl, könnyen válnak sokan "hívővé", valamely új, sosemvolt, vagy csak "átcímkézett", korábbi ideológia kettőpontnullás változatának lelkes támogatóivá. Ezek a különféle "izmus"-ok akkor a legveszélyesebbek, ha kezdetben sikert hoznak. De miután alapjában szembe mennek az elvekkel, ha úgy teszik az egyén számára szabott isteni elvekkel, bukásra vannak ítélve. 

Említettem, milyen elképzelhetetlen mély benyomást gyakorolt rám Szvetlana Alekszijevics Nobel díjas riportkönyve (és gyakorol, most is, mert képtelen vagyok egyszerre három- négy oldalnál többet olvasni belőle annyira felkavar, szóval én aki többszáz oldalt olvasok el naponta egy könyvből ha belelendülök, már hetek óta olvasom). A "dicsőséges nagy októberi forradalom"-tól a "Nagy honvédő háború"-t, a sztálini diktatúrát, gorbacsovi peresztrojkát, a Szovjetunió széthullását magába foglaló dokumentáció  egy száz éves elb@szott ciklust fog át, egy hiedelmen alapuló nagy kísérletet, mely milliók életét tette tönkre, milliókat pusztított el a legszörnyűbb kínok közt, milliókat tett gyilkossá és hatásában még mindig nincs vége. Mert ha a moszkvai metróra felszáll egy kaukázusi kinézetű ember hátizsákkal, akkor megretten az az anya akinek a kislánya arca elégett, amikor egy  tizenéves csecsen fiú, aki egyébként szelíd, jó gyerek, jó tanuló volt ezért a szülei taníttatni akarták de ő inkább felrobbantotta magát egy moszkvai metróállomáson. Mert összetákoltak a nagy rendezőelv hiedelme mentén egy birodalmat, aminek a népei amint lehullott róluk a kötelék, elkezdték kis hiedelmeik mentén egymást gyilkolászni és gyilkolják a mai napig.

Szóval. Leng az inga. A történelem ingája. Az energiája állandó. De emberi erők megpróbálják mind az amplitúdóját, mind a lengés frekvenciáját befolyásolni, mert balga hitükben azt gondolják, hogy a saját javukra téríthetik el a fizikát. De ha az ingát jobban kilendítik egy irányba, annál jobban fog kitérni a másik irányba, ha megszűnik, márpedig MINDIG megszűnik a befolyásoló erő ami szembe megy az alapértékekkel. Mik az alap-értékek?  Szorgalmas kitartó munka, becsület, igazság, szeretet. Minden diktatúra egyforma, mert mind szembemegy ezekkel és mind megbukik előbb vagy utóbb, és mind mély sebeket hagy maga után melyek nehezen gyógyulnak. És ezen az alapon minden diktatúra tökéletesen egyforma. És aki az értékeket bármiféle dicsőnek, kívánatosnak tartott elvek, hitek, vélelmezések alapján "hajlítani" relatívizálni tartja lehetségesnek az bűnös. Bármilyen mentséget is gondol magának kitalálni.