Valamelyik nap este szokás szerint nyomkodom a TV távirányítót. Duna TV "Gyilkosság a Hermian úton" megy. Nagyon érdekel a XX. század történelme, gróf Tisza Istvánról van szó, akit apám csak "Tisza Pistának" hívott korszakának egy részét meg úgy, hogy "békében még úgy volt". Ezen kívül nem sokat tudtam róla, szóval a film érdekelt, ott is ragadtam. A filmet érezhetően a mai rendszer kurzustörténészei csinálták, de az, hogy ennek megfelelően liberálisalázásra van kihegyezve, nem zavar, én már az eggyel ezelőtti bolsevik rendszerben megtanultam a "sorok közt olvasni", le tudom hántani a propagandát a mondanivalóról. Mindenben egyetértek amit megtudok Tisza Istvánról, sőt az ellenzékéről is. Kedvemre való derék magyar ember lehetett, különösen ha ez volt róla Mikszáth Kálmán véleménye is. Miközben komoly erőfeszítéseket tesznek az alkotók, hogy a mondanivaló nemhogy áthallásosan, de ordítóan utaljon a mai ellenzéki obstrukciókra, begurul a hálóba... már annak akinek szeme van a látásra, füle a hallásra, egy hatalmas gól.(12:49-től tessék nézni)
Ez tutira nem lehetett az alkotók célja. Ha Tisza István lenne ma a miniszterelnök, aki mellett úgy tűnik, hogy a jelenlegi állampárt teljes mellszélességgel kiáll, mert szükségük van patinás hősökre akikből magukat ámító módon eredeztethetik (végülis mibe van az nekik?), és akit én is államférfinak és nem politikusnak tartok, a Fidesz szavazóinak 80 %-át, akiknek kártékony nemzetrontó, antieuropéer hatalmukat köszönhetik, az urnák közelébe sem engedné. Hogy kedves állampárthívő barátaimat megnyugtassam az ellenzéki szavazók egyharmadát sem. 14:30-nál van a vége a lényegnek. AZÓTA se sikerült ezen a csapdán túllépni, pedig ha sikerült volna, mára a populizmus nem uralkodhatna világszerte a politikában, a demokrácia nem lenne a hülyék diktatúrája és talán nem nyikhajok ülnénk a parlamentben hanem úriemberek.