Ha szombat akkor piacnap. Bár módjával, tekintettel a járványra. Szóval maszk, kesztyű, J ki se szállhat a csónakból. Én mint a hagyományos családmodell retro híve bár egy erőszakos rablócsapat ellen valószínűleg nem tudnám megvédelmezni a belőlem, feleségemből és a két kutyából álló családomat, de a vírussal szemben elég erősnek érzem magam. Szóval kicsónakáztunk a piacra, ami szintén csak módjával működik. nyoma sincs a szokásos tömegnek, se árus, se vásárló nincs még a negyede se az ilyenkor szokásosnak.
J kiadta a feladatot, kétféle krumplit és Húsvétra füstölt tarját venni. A krumplit sikeresen abszolváltam, mert kint volt az a kereskedő akitől a megszokottat szoktuk venni ( a múltkori botrányos paprikáskrumpli Lidl-féle volt) , de a tarjáért rettenetes leb@szást kaptam, hogy hogy merészeltem ilyen zsírosat megvenni. Hát... sajnos a tarjához nincs kapcsolási rajzom. Nekem mind egyforma. A sarkon az önkormányzat sebészmaszokat osztott, én maradok a bevált ipari gázálarcnál, de J-nek vittem 4 db-ot, ha mégis muszáj emberek közé mennie.
Mert tegnap mintha meglegyintett volna a kór. Ismét kertészkedésbe kezdtem, kezdtünk, kihasználva a jó időt. A Németh Józsitól a ki a Balabán csatorna túlpartján lakik (Ő építi a gerendaházakat,https://www.facebook.com/pages/category/Construction-Company/R%C3%B6nkh%C3%A1z-R%C3%A1ckeve-N%C3%A9meth-J%C3%B3zsef-178451482623735/ és nem mellékesen Mariann a felesége tegnapelőtt 4,57 kg-os leánygyermeknek adott életet ) kaptunk 20 db málna tövet, azokat ültettük el. A magaságyás és a kerítés közt fogok kihúzni három szál drótot és arra fogom felkötözni a málnabokrokat. (azok a kis izék ott a kerítéstől fél méterre beiszapolva, na AZOKBÓL lesz a málnaszőr)
Okulva a tavalyi paradicsomburjánzáson, rettenetesen szigorú leszek idén minden növénnyel, minden olyan zöldnövekedés ami nem az intenzív termést szolgálja metszőollóval fog találkozni.
Na szóval, a a málnatöveket egy ásónyomnyi mélységbe kellett elhantolni. Nem mondom, hogy puha porhanyós a föld, meg vannak benne gyökerek is, hisz két éve még áthatolhatatlan vadkomló, borostyán, szőlő volt itt, szóval jól neki kell állni az ásásnak, de akkor is csak egy ásónyom. És minden négy luk után le kellett ülnöm pihenni, mert elfogyott az erőm. Ez azért több mint egy szokásos tavaszi fáradtság. És nem érzem a víznek az ízét. Kicsit furcsa, mert elvileg a víznek nincs íze, de mégis, máskor amikor szomjas vagyok és iszom egy pohár vizet, JÓ íze van. Most meg nincs beki. Ebédre tojásos galuska volt, amit szeretek, J azt mondta nagyon finom volt, de nekem agyon kellett sóznom, hogy érezzem. Szóval lehet, hogy átment rajtam a vírus. Ha csak ennyi akkor rendben van.
J rámszólt, hogy hogy vagyok képes úgy elmenni a virágok mellett, hogy oda se nézek. Na odanéztem. TÉNYLEG szépek a tulipánok.
Ott baloldalt ami ki van dőlve, az valamelyik kutya bűne (vagy mindkettőé, mert együtt szoktak garázdálkodni), egy szép nagy lukat ástak oda, elpusztítva HÁROM szál diónyi bimbót. Na nem szerettem volna a helyükben lenni amilyen léeb@szást kaptak J-től. De őket szemmel láthatóan nem izgatta a dolog.