Végre kisütött a nap. Persze nem csinálhattam amit terveztem, mert kihasználva az esőmentes időt bringára kellett pattanjunk mindkettőnknek. A 19.-én lejáró lakcímkártyáinkat kellett megújítani (J-vel egyszerre csináltattuk 5 éve {MÁR 5 éve, hogy itt lakunk} amikor ide költöztünk, szóval egyszerre is jár le), mert ha hagyjuk lejárni akkor annak azon túl, hogy mindenféle kellemetlen következményei lehetnek, még pénzbe is kerül a lejárat utáni megújítása. Na kormányablak, sorbaállás, ráment a délelőtt nagyrésze, de még nem is panaszkodom, mert Budapesten állítólag ez rövidnek számít.
Ha már bent voltam a "városban", bevásároltam a villanyszereléshez, világítást kell csináljak a télikertbe, meg az "esernyő" alá, mert J már nagyon rágja érte a fülem. Én elvagyok időnként elemlámpával, ha nincs természetes fény és mégis arra kell járni, de ő igényesebb.
Kimertem a csónakból vagy 50-60 liter vizet ami beleesett két nap alatt, a nap szépen ki is szárította, beraktam a sátra alá, most már eshet az eső. Bár nem bánnám ha a holnapi napot még megvárná, mert J-t viszem reggel a túlpartra, mert Pestre megy papázni, nem lenne jó elázni közben oda, majd visszaúton.
Az imént felhívott a Kisember zenélés ügyben, kaptam tőle szolfézs házifeladatot, olvasta az előző blogot és próbál segíteni. Egyetért abban, hogy lépni kell attól a zenetanulási módszeremtől, hogy zeneszámokat tanulok be.Ennél átfogóbban kell foglalkozzak a zenével, hogy javuljon a tanulás hatásfoka. Nagyon mérges leszek, ha meghalok mielőtt valamennyire elfogadható zenész lenne belőlem.