Ráckevére ma 16:30 -kor beszökött az ősz. Délelőtt még forró nyár volt, de amikor a kutyák délután sétálni vittek minket már őszi szél hajlítgatta az ágakat. Hullanak az elsárgult levelek, avarszőnyeget terített a természet a sétáló ösvényünkre. Kihasználtam az utolsó perceit is a nyárnak. Délelőtt magamra öltöttem a Mihalik Pétertől kapott rövidujjú, rövidszárú szörf neoprént (kicsit nagy rám, a Péter vagy 30 kilóval nehezebb nálam, de ez legalább könnyen rámjött), a Tequilát kikötöttük két stég közé a sekély vízbe, a parton levertem egy cöveket, ahhoz a grószfallal megdöntöttük a hajót a part felé először a bal, majd a jobb oldalára és letakarítottam a fenekéről az algát. A két éve felrakott algagátló jelesre vizsgázott, szivaccsal könnyedén lejött róla a maszat, egyedül a kormánylap rozsdamentes lemez tőveretét borították kagylók és apró rákok.
A vízvonal környékéhez kellett a súrolókefe is, az olasz azt mondja rá "banjasuga" ( pontosan nem tudom hogy kell írni, azt jelenti "ázikszárad") ez minden hajó legjobban igénybevett része, itt rohad, itt korhad, itt rozsdásodik, de minimum itt koszolódik a legjobban.
Nagyon jót tett a bordáimnak a két nap pihenés, a fájdalom elviselhető sajgássá enyhült, ez a kis svédtorna se vett különösebben igénybe. Azon töröm a fejem, hogy tudnám Amapolát is megdönteni, hogy lefessem a banjasugát még a tél beállta előtt. Ő egy kicsit nagyobb falat, a Tequila csak 200 kiló körül van, míg Amapola kb. 16 tonna, de szerintem teli vizeshordókkal megoldható lenne. Mondjuk festeni meg nem a vízből hanem tutajról. Agyalok rajta.