Valamit mindig hoz a víz. Ez a hátránya annak, ha az ember az uralkodó szélirányhoz képest leeben lakik. A szomszédok ezt halászták ki. (akkor még megvolt feneke teteje, szóval úszott a vízen)
Tépelődtek, hogy mit csináljanak vele, végülis magamhoz vettem a rozsdás holmit, mert terveim vannak vele. Először is kinyitottam mint a konzervdobozt. Ez persze nem volt olyan egyszerű, mert bár jócskán rozsdás, de a lemez erős, pont ez a jó benne, mert engem kiszolgál amíg élek. Állandó probléma, hogy a zsákos virágföld (amit rendszeresen vásárlunk J virágaihoz, meg most az én paradicsompalántáimhoz) tárolása. Miután nincs soha azonnal felhasználva, ide-oda rakodáskor a zsákok kiszakadnak, a nap megeszi a fóliát és törékennyé válik, szóval a "drága jó anyaföld" szétszóródik, kárbavész. Na ebben fogom tárolni. A fedőlemez kivágást sikítóval kezdtem, de egyrészt a peremtől nem lehetett jól hozzáférni, másrészt zabálja a vágókorongot, szóval drága megoldás, így hidegvágóval vágtam körül. Előtte a vésőre egy szárat hegesztettem, mert a 2 kilós kalapáccsal teljes erőből ütlegelve a bal kezemet nem éreztem igazán biztonságban.
A rozsdát elkezdtem pikettálni (tengerész műszó, a rozsda leverése a kalapács hegyével), meg raskétázni, túlzásba vinni nem fogom, csak annyira, hogy le lehessen festeni valahogy, mégse legyen ilyen ronda..