Szépen fejlődnek a paradicsompalánták.
Közben szorgalmasan gyűjtöm a szomszédoktól a PET palackokat (mi sima csapvizet iszunk), mert a következő fázis az lesz, hogy ha kinövik a poharakat, akkor abba kerülnek. Majd mutatom ha odajutunk, vagy két hét legalább.
Kijelöltem botocskákkal, hogy a kiültetéskor hova kerülnek a tövek (J kinevetett, hogy előtte papíron pontosan kiszerkesztettem az ágyást és kiszámoltam a tő és sortávolságot) és elültettük közéjük a dughagymácskákat. J a fehéret szereti én a lilát, úgy hogy mindenki ültette a sajátját a maga elképzelései szerint. Én minden ismeretet a netről szedek, mert nem értek a kertészkedéshez, ezért pl. beáztattam egy napra a dughagymákat mielőtt elültettem volna. Szerinte ez hülyeség, ő csak úgy ledugdosta őket, mert ő gyerekkorában látta hogy csinálják az igazi parasztok, meg volt kertje is amiben termelt ezt-azt. Elfogadnám szakértőnek, ha 4 éve az összes karalábéját nem zabálták volna meg a meztelencsigák.
Vasárnap egy napra kitört a nyár, kihasználtam az alkalmat és eltüzeltem a parton felhalmozott, learatott nádat, gyékényt, japán keserűfüvet. Ugye az önkormányzati rendelet szerint gazt szabadban égetni csak péntekenként szabad, de hát vagy az eső esett, vagy viharos szél (vagy mindkettő) volt három héten át folyamatosan, esőben nem lehet, szélben meg nem szabad tüzet gyújtani, ezért hát kénytelen voltam vasárnap égetni. Hogy mégis eleget tegyek a rendeletnek, kivittem a partra egy 200 literes vashordót, aminek a feneke már rég kirohadt, azt kitömtem az égetnivalóval, majd két téglával megemeltem az alját a talajtól és alágyújtottam. Ezzel a furfanggal zárt tűztérben való égetésnek minősítettem a műveletet, amire a rendelet nem vonatkozik. Ahogy égett, úgy raktam felülről a tüzet, az alja kicsit kifolyt, de gereblyével uraltam a helyzetet és bár odakészítettem a biztonság kedvéért két vödör vizet, nem volt rájuk szükség.
Pár napja megkeresett egy új szomszéd, hogy nincs e valami erős mágnesem, mert beejtette a kalapácsát a Dunába. Mitteszisten volt, én is gyakran használtam amikor beejtettem ezt-azt a hajóról. De elérkezettnek láttam az időt, hogy végleges szerszámot készítsek a nagy hangszórómágnesből, mert idáig csak feldrótoztam egy botra, de ezzel a primitív szerszámmal nem akartam magam égetni az új barát előtt, ezért gyorsan csináltam ezt a spécit.
A mágnest rácsattintottam egy vaslemezre amit alumínium dróttal rögzítettem egy teleszkópos festőhenger szárra. ezzel lehet az iszapban kurkászni beesett mágnesezhető szerszámok után.