Gyönyörű volt az idő, pont hajózásra alkalmas, ezért elhatároztam, hogy körbecsónakázzuk a szigetünket. Az RSD-ről már rengeteg képet mutattam, most a másik oldalt mutatom a Balabán csatornát.

A vizet békalencse borítja, de amúgy kristálytiszta. Csodás a hangulat.

Jobbsorsra érdemes finndingi pusztul a rekettyésben.

Ebből a csónakból is ideje lenne már kimerni az esővizet. Pedig itthon vannak, autók állnak a ház előtt. Mindig fáj a szívem amikor bármilyen hajót látok elhanyagolódni.

Vele azért látszik hogy törődnek.

Sajnos ez a viziútról nem mondható el. Ez a bájos csatorna úgy tűnik halálra van ítélve. Tele van bedőlt

és bedőlni készülő fákkal.

Helyenként az akadályokon már szigetek képződnek.

 A vízmélység katasztrofális, helyenként a tíz centit se merülő csónak fenekét karcolják az elsüllyedt akármik. Nagyon "nem van ez így jól". Tudom, mert tájékoztattak, hogy a vízterület gazdája az önkormányzat próbálkozik. Biológiai tisztítás van folyamatban, valamiféle anyagot juttatnak a vízbe, mely remény szerint hosszabb idő (évek?) alatt javítja a vízminőséget. De ez kevés, valamit kezdeni kellene a mederrel! Nem vagyok vízépítő szakember, de a (magamfajta) bolond is látja, hogy a medret kotorni kellene, a partot meg MÓDJÁVAL rendezni, hogy a bedőlt, kidűlőfélben lévő fák ne veszélyeztessék a hajózóutat. És ez nem lehet önkormányzati feladat. A viziút rendbetételére  tucatmilliókat kellene költeni, erre nincs pénz a város költségvetésében. Nem is várható el, hogy ha egy, kevesek által élvezett, jobbára nem is a városhoz köthető szabadidős tevékenységre szolgáló ( akik errefelé vízitúráznak, csak egy kis részük helyi lakos), természeti érték fenntartására a város pénzét tüzelné el az önkormányzat, azt a helyi lakosság  helyeslően támogassa. Azonnal botrány lenne belőle, hogy ilyen "feleslegességre" költik a pénzt amikor "rosszak az utak, nincs járda, hullik a vakolat, amúgyis magasak az adók stb". Mondanám, hogy a Vízügy dolga lenne, de az még rosszabb. Bős-Nagymaros kapcsán a "rendszerváltó elit" a földdel tette egyenlővé a szakmát. Illés Zoltán közveszélyes demagóg mozgalmár és exfideszes exállamtitkár veretes kijelentése, miszerint "nincs kártékonyabb egy vízmérnöknél", a Dunakörös Karátson Gábor, zavaros keleti filozófiák és még annál is zavarosabb képzőművészeti alkotások megszállottjának " a vizeket hagyni kell úgy ahogy vannak" mondása megszabta  a közgondolkodást determináló irányt, melynek mentén a Vízügyet sikerült eljelentékteleníteni. Előbb a pénzt szipkázták ki a tárcából, majd intézményeit rombolták le, vették el a szorosan hozzátartozó környezetvédelmet tőle, lopták el a Vízügyi Tudományos Kutató Intézetet épületestül, kényszerítették a pályaelhagyásra legjobb kádereit, tették nevetség tárgyává maradék szakembereit, hogy végül odacsapják a katasztrófavédelemhez a belügyminisztérium alá rendelve, hogy kivénhedt rendőrök és tűzoltók dirigálják a működését. Ennek jegyében semmire sincs pénz. Vízi pályafutásomat egy kajakkal kezdtem az RSD-n 55 éve. Nos azóta egy folyami jelzést itt fel nem újítottak, egy folyamkilométer táblát le nem festettek, beteljesült a jóslat, a folyó pont úgy folyik ahogy kedve tartja. Szóval ha netán nem a város, hanem az állam kezelné a Balabán csatornát akkor is pont ugyanitt tartanánk. Ha idén ismét olyan kemény tél lesz mint két éve volt és megint biztonságos jég lesz köröttünk akkor végigmegyek egy láncfűrésszel, NEKEM megér néhány liter benzint, hogy levágjam ami belóg a vízbe, de 74 évesen ennél többre nekem már nincs erőm. Csak az a gond hogy hova teszem amit levágtam, mert ha szerzek pár segítőt (mert azért itt mázsákat kell majd mozgatni) és kirakjuk a partra, félek, hogy a telektulajdonosok majd visszahajigálják a mederbe. Boldogabb országokban természeti kincs egy ilyen gyönyörű viziút, de nekünk szemmel láthatóan nem való az ilyesmi. Kár. Bocs, hogy így füstölgök elrontva a hangulatot, de hát ilyenek jutottak eszembe, miközben az 1,20 széles csónakkal áttüsekedtünk a nyiladékokon amiket a növényzet szabadon hagyott a számunkra.

Mindezen bajok ellenére csodás hely ez és igazából nem magam miatt aggódom, mert amíg én képes leszek a vízen járni még valahogy csak kitart majd, de hát felelősek vagyunk az utódaink felé is a természeti kincseink megtartásában, hát ezen a vizsgán alighanem elbukunk.

Van itt vízi baromfiudvar is, a csirkék vidáman csipegetik a békalencsét, pillanatnyilag alighanem ők az egyedüliek akik gátat szabnak az eutrofizációnak.

Törpegém les zsákmányra.

De akad szárazföldi ragadozó is.

Látjátok amit én látok?

Jó szem kell hozzá ( nekem nincs, J hívta fel rá a figyelmemet), mutatom közelebbről.

Elég jól álcázza magát mi? Mutatok egy másikat. Nagyon óvatosan lehet csak megközelíteni őket, mert rendkívül éberek, ez is elugrott egy másodpercre rá, hogy elkattant a gép, de már hiába, megörökíttetett.

A déli bejárónál hattyúcsalád tollászkodik. Az egyik süvölvény kölyök ( a hattyú csak felnőttkorára fehéredik ki, kezdetben egészen szürke, vagy egy év mire megnő és "megőszül") elmélyülten rágcsál egy deszkadarabot. Egészen közel hagynak magukhoz menni. Aki csak motorral közlekedik a vízen ilyen látványban nincs része.

Hát így múlattuk a délelőttöt. Ebéd előtt, majd ebéd utáni alvás után befejeztem az erre a hétre kitűzött futónövényirtást. Tiszta a terület egészen a fenyőfáig. Ahhoz, hogy megközelítsem, majd megszabadítsam körötte a talajt a mindent beborító kúszónövények tömkelegétől, le kellett vágnom a földig lelógó ágait. ( Azért az látszik, hogy a fenyőfa után mi vár még rám vagy 30 méter hosszan.)

Szép nagy kupac lett a zöldekből.

Ezek azok a még tavaly levágott cseresznyefa ágak amiket beborítottak.

Hogy amit nem tudtam lehúzni a fenyőről azokkal mi lesz nem tudom.

A borostyán-szőlő-vadkomló populációból legvirulensebb a komló, gyökerestül kitépni nem hagyja magát, és már egy fél centiméter átmérőjű szálat se tudok elszakítani olyan szívós, metszőollóval kell elvágni. A fenyőfának alighanem nincs más választása, mint hogy miután a talajjal minden kapcsolatát megszüntettem az élősködőinek, ha kiszáradnak, valahogy "lenövi" magáról őket.

Szóval ha lassan is de haladok. Amúgy eszembe jutott, hogy csináltam már hasonlót. Úgy 40 éve vettem egy telket Balatonudvariban. Dúsan benőtte a kökény, galagonya és vadrózsa, csupa olyan növény aminek legalább 1 cm hosszú tüskéje van sok. Egy napon megjelentem ott egy lakókocsival és egy szál machetával ( akkoriban még hajóztam, valahol Malajziában vettem a bozótvágó kést, ott ez munkaeszköz) és elkezdtem vágni. Mondjuk akkor erőm is több volt még, de vagy két évbe telt amíg elfogadható lett a birtok, szóval már nem kellett mindig bakancsban vagy gumicsizmában járkálni rajta. Aztán 12 év alatt egyedül építettem rajta egy házat....aztán most más lakik benne. Ennyit a viziutakról.