A változatosságkedvéért ma reggel 9 fok volt. Szégyenszemre felvettem reggel a jégergatyát a melósnadrág alá. És bizony jól esett benne a kutyasétáltatás. Na de vissza a múlt hétre!
Tehát augusztus 5. péntek, kijöttünk Hárosról, miután búcsút vettünk a barátoktól. Ede eldobta a farkötelet, felhúztam a horgonyt, J kormányzott és kihajóztunk a Dunára, át délnek az M0-s híd alatt. Innentől egycsapásra megszűnik még az a kevés kishajós forgalom is ami Budapesthez közelebb még előfordul. Pedig az idő csodás, meleg van, de kellemes szél lengedez, szerencsére délről. Miért fontos ez? Mert délnek megyünk és ha hátszél lenne az lenne, hogy folyamatosan betakarna minket a saját kipufogógázunkkal. Autónál ugye ez ritkán számít, egyrészt zárt a karosszéria, másrészt nagyobb a sebesség. De hajónál a szokásos szélerősségnél és menetsebességnél a hátszél rendkívül kellemetlen. Jártunk már így, hogy órákat fuldokoltunk a saját bűzünkben. de most ezzel is mázlink van. Az út gyönyörű. A folyó itt kiszélesedik, középen megyünk a kitűzött hajóúton, nem kell nagyon nyomni a gázt, egyrészt nem sietünk sehova, másrészt visz a folyó. Vajh milyen felhagyott ipari létesítmény kéménye árválkodik itt? Gyár állott, most kőhalom?
Mindig elszomorodom, amikor ilyesmit látok, a szüleim életének fele, meg az én fiatalságom ment rá arra a "szocialista népgazdaságra", ami mára romhalmokban testesül meg.
Ott vagyunk ahol "a part szakad".
És ezt most kivételesen nem a "népgazdaságot " követő rablókapitalizmusra értem, hanem Érdliget környéke Dunapartra.
Viszont van nagyhajó forgalom.
Itt egy szépen karbantartott holland önjáró jön velünk szemben.
Nekik úgy tűnik megéri hajózni. A MAHART folyamhajózás a kohókban végezte, egyedül a Fluvius nevű cég ami magyar és talpon van.
Ez ha minden igaz Érd.
A kormányzás kényelmes, egy hokedlin ülök a decken és lábbal kormányzok.
Százhalombatta, kompátkelő, háttérben az erőmű.
Ez már Ercsi. Nekem mindig egy, azóta már eltűnt hang jut eszembe róla, a Balatonon közlekedő, a Dunáról áttelepített Ercsi nevű motoros személyszállító hajó főgépének hangja. Jellegzetes, messziről felismerhető csühögő alacsony fordulatszámú diesel motor, később eltűnt, azt hiszem az egész Mahartot átfogó program keretében azt is a teljesen máshogy "szóló" SKL motorra cserélték
Felröppen, majd némi szállongás után megtalálja a megfelelő pihenőhelyet.
Ez itt a lórévi sólya.
És a lórévi komp.
Innen mindössze 8 km közúton Ráckeve, de mi most szerencsére vízen megyünk és nem hazafelé.
Az a nagy szélforgó ott már Kulcs.
Na és itt volt az, hogy mint korábban említettem, elálmosodtunk és miután már délután volt és nem volt kedvem Rácalmásra ismeretlen kikötőhelyre késő délután érkezni, inkább bekanyarodtunk a tassi zsilip alatti öbölbe. Már ismerős volt a helyszín, korábban voltunk itt. Békésen megebédelünk (ez egy kései ebéd volt), aztán csak henyélünk. Mit mondjak jólesik. Hosszú ideje nem voltam úgy, hogy ne "kellett" volna valamit csinálnom. Persze nem igazi kényszer volt sose rajtam, élem a nyuggerek felelőtlen léha életét, de mindig volt bennem egy késztetés a folyamatos tevékenységre, viszont amint megindulok bármilyen hajóval, ez azonnal elmúlik. Szóval csak henyéltünk, majd a szokásos macera kíséretében kivittem Sz-t a partra barangolni. A tassi bejárót amúgy nem is egyszerű északról közeledve megtalálni. Miután délre nyílik a torkolat, beleolvad a parti zöldbe, csak akkor veszi észre a hajós amikor már elment előtte és visszafelé betekint a partba.
Szerencsére van egy szobor fából faragva a bejáratnál, ezt messziről látni.
A képet nem én csináltam, innen loptam
http://www.kisdunainagyhajok.hu/hirek/tassi-szoboravato-csepel-sziget-deli-pontjan.php remélem a gazdája megbocsájtja, Amapola is szerepel az oldalán, volt nálunk látogatóban is anno és ha jól emlékszem én is raktam fel képet az oldalra. Az első műholdas felvételen látszik a bejárat a szoborral, az öböl és a zsilip.
Augusztus 6. szombat.
Kellemes éjszaka és a szokásos kutyasétáltatás után irányt vettem Rácalmásra. Nem nagy út ez sem, az egész túrának az volt az alapkoncepciója, hogy ne távolodjunk el messzire Budapesttől, hogy ha netán J idős (még nálam is idősebb) szüleinek sürgős segítségre van szükségük menni tudjon hozzájuk. Rácalmás előtt fekszik egy sziget, mely természetvédelmi terület, a helyiségig a szigetet a szárazföldtő elválasztó sok ágból álló csatornán kellett felhajózni. Még sose jártam itt, ezért is hagytam másnapra az érkezést, sose jó ismeretlen kikötőbe időfogytával érkezni. Miután hajós térképem nem volt a helyszínről, egy autós navigátor és egy "turistautak" térkép alapján navigáltam, utóbbit tableten nézegettem. Itt jegyzem meg zárójelben, de egyáltalán nem "zárójeles" fontossággal (SŐT!), hogy a hajó villamos energiaellátásához a két új napelemmel kiegészített rendszer tökéletesen bevált. Bőségesen fedezte minden villamosenergia igényünket, szivattyúk, élelmiszerhűtő, világítások, rádió, telefontöltők, navigáció, műszerek menetben a generátorokról, álló helyzetben a napelemekről működtek, egy percre sem volt szükség a benzines aggregátorra, reggelre olyan 12,5 V környékére csökkent csak az akkufeszültség, de amint elkezdett világosodni, már a napsütés beindulta előtt is emelkedett, délutánra 13 V felett járt. Na de vissza a navigációhoz. Több bejárat is van, sikerült a legjobbat választani, később az erdei barangoláskor kiderült, hogy a legészakibbat rendesen befalazták már a hódok, jó, hogy nem azzal próbálkoztam. Sebes folyású, keskeny folyóágra kanyarodtunk be és haladtunk felfelé északnak. Aggódva figyeltem a mélységmérőt, de megnyugtató 4m körüli vízmélységet mutatott folyamatosan, uszadék se jött szembe. Azért figyelni kellett, mert azon a 3,5 kilométeren amit a torkolattól a faluig meg kellett tenni valahol van egy fenékküszöb, ahol kémeim szerint a meder alatt áthalad a szennyvíztisztítóból a Dunába menő, tisztított szennyvizet szállító cső, na ezen alacsony vízállás esetén elakadt volna a hajó. Óvatosan hajózva meg is találtam, egyhelyütt rövid időre másfél méterre csökkent a vízmélység, de aztán ismét mélyvíz volt alattunk. Így haladtunk egészen a kikötőig és a tőle nem messze lévő, a szigetre menő hídig. innen már nem lehet tovább hajózni, horgonyt dobtam. Folyt. köv. holnap.
