18:49 Végrevégrevégre! Jön befelé a víz! Délután háromnegyed három óta ezzel kűzdünk. 
De délelőtt is beletelt majd egy órába amíg a jégbe fagyott slaugot kivágtam baltával. Fene a fejem, hogy hagytam belecsúszni! Korábban a nem messze kikötött pontonokon, hajón, kompon át vezettem a tömlőt, de csak a parti részt tekertük fel, a többi csak ott feküdt és szép lassan becsúszott a két korlát közt a közepe a vízbe. Be is fagyott rendesen, miután a víz tetején épp csak elsüllyedve feküdt naná, hogy végig kellett baltázni, nagyon óvatosan nehogy belevágjak. Na elkezdtek huppogni a tartályok, megyek mert lassan megtelnek, majd folytatom.
21:10 Majdnem nyolc óra volt amire végeztünk. Slaugok feltekerve, műhelybe (a fűtöttbe, bár remélhetőleg legközelebb már nem kell fagytól tartani, egy bő hónapra elég ez a valamivel több mint egy m3 víz, meg ami volt még a négyes tankban) elrakva. Küzdelmes nap volt ez is. A víztöltést nem akarom nagyon részletezni, de a legalaposabb rákészülés ellenére (kiolvasztás, kicsorgatás, előmelegítés) bejött a hibapont, amivel nem számoltam tökéletesen befagyott az udvari csap, több kölcsönslaug és fagyott ujjakkal való toldozgatás eredményeként sikerült megoldani a leckét messzebbről.
.jpg)
A délelőtt se volt kevésbé mozgalmas, azt reméltem, hogy miután tegnap nagyon alaposan végigvágtam a jeget a hajó bal oldalán, ma könnyű dolgom lesz, hisz alighanem csak vékony jég képződött a tegnapi lékben. Ezzel szemben gyakorlatilag ugyanolyan vastagon befagyott mint mielőtt hozzányúltam volna. Mindazonáltal valamit javult a technikám, meg a csónakkal se kellett kínlódni, így tán egy órát se tartott amíg végigvágtam ismét.
"J" segített elgereblyézni messzebbre a jégdarabokat, hogy ne legyenek útba holnap a következő műveletnél, merthogy alighanem jó pár napig ez lesz a program délelőttönként ahogy elnézem a meteorológiát. Kicsit furcsa kerülgetni a jégbe fagyott horgonyláncot, horgony és kikötőköteleket, a "vizen sétálgatva". Ebéd előtt még sétáltunk egy kicsit a telepen, mint a rossz gyerekek csizmában összegázoltuk a szűz havat, direkt nem az úton mentünk. Gondolom a városban már minden koszos szürke, de itt patyolatfehér a vastag porhó. A madarak alaposan lefogyasztották az etetőben az eleséget, azt is feltöltöttük, de csónaképítésre már végképp nem volt időm.
