Végre egy nézhető film. Mérges vagyok a TVkre, mert pl a TV2-n is a használható filmek éjjel fél kettőkor kezdődnek. Most sokadszor megnéztem a Casablancát a Duna Autonómián. Mondjuk ez is egy giccs, de azért mégis más.

Ma végre használhatóbb volt az idő, egész nap a fuxban pakoltam. Kicsit összevisszaságot okozott a tél, hogy a hideg miatt mindig csak a leggyorsabban akartam ott végezni, jókora a rendetlenség. Ahhoz, hogy megint odanyúljak bármiért, újra kell rendszereznek mindent. Összeraktam a szalagcsiszolót is a mentett kapcsolóval. Sajnos újabb hidegeket jósol a meteorológia, de remélem ez már az utolsó visszatérése lesz a télnek. Amikor már rámsötétedett idebent folytattam a rajzolást. Két napja próbálom összeállítani, milyen méretű ás hány darab csigát kell készítsek a mozgókötélzethez.  meglepő számok jönnek ki. Háromféle kötélvastagsághoz vagy ötféle csiga kell és összesen több mint negyven(!!) darab. Körbenéztem a neten, azok a fajta antik kinézetű csigák http://www.tradboats.com/others.html  mibe kerülnének, ha netán venni akarnám őket. Nos nem fogok venni. Megoldom, hogy meglegyen a töredék pénzből. Most rajzolom őket.

Azt hiszem kifogytam a tréfás történetekből. Egyet még ideplagizálok a végére, ICSG javasolta, hogy tegyem ide. A Bisset trilógia második kötetéből a "Csavargók és Úri hölgyek"-ből.

A Titokzatos Kelet elegendő módon jelen volt a nappali órákban, amikor a kulik hordája mellett csónakosok hada lepett el bennünket. Voltak közöttük szabók, cipészek, borbélyok és mindenféle különös és ócska limlomot áruló kereskedők, illetve bűvészek, kígyóbűvölők és jövendőmondók.

Egyik látogatónk, egy sötét köntöst és fehér turbánt viselő, jó felépítésű sűrű fekete szakállú titokzatos ember, rendszerint ebédidőben jött a hajóra, és nagy méltósággal mozgott a

fedél-zeten. Időnként megállt és a végtelenbe meredt, mintha az iste-nekkel társalgott volna. Jövendőmondó volt, de másodállásban varázserejű mütyürkék árusításával foglalkozott.

Először nem nagyon ment a boltja, de egyik nap észrevettem, hogy beszédével felkeltette a Második Tiszt, a gépészek és a le-génység néhány tagjának figyelmét.

Mindnyájan figyelmesen hallgatták, amint jó és szabatos angolsággal magyarázta rejtélyes hatalmát, amit hajlandó lenne fejeként egy rúpiáért gyakorolni.

A Második Tiszt szkeptikusan megszólalt.

– Adja tanúbi-zonyságát a varázserejének!

– Rendben van szahib – felelte a mágus.

Mindenki más el-őtt, önnek fogom bemutatni. Hozzon nekem egy újságot, én pe-dig azt leterítem a fedélzetre. Mind a ketten ráállunk az újság-papírra. Ön fog egy bambuszbotot a jobb kezébe, és nem lesz képes megütni engem a bottal. A karjai teljesen szabadok lesz-nek, és én sem ugrom le a papírról, de önnek nem lesz ereje ah-hoz, hogy a bottal megüssön.

– Hipnózis? – érdeklődött a Második Tiszt.

– Én nem magyarázkodom, szahib. Csak azt állítom, hogy nem lesz képes megütni engem.

A Főgépésznek történetesen volt a zsebében egy újság. — Próbájja meg fijam — noszogatta a Második Tisztet. A mágus átvette az újságot és jól megvizsgálta. Kinyitva, a nor-mál újságméret volt, 32 x 22 hüvelyk, (81,28 x 55,88 cm).

Ha ve-lem együtt egy fél percre rááll erre az újságra – jelentette ki a Má-sodik Tiszt – nekem meg bot lesz a kezemben, úgy elverem, hogy sohasem felejti el.

– Hajlandó lenne fogadni velem, szahib? — kérdezte a mágus.

– Rendben van. Tíz rúpia!

A fogadást megkötötték. A Fő-gépész vette át a téteket, és egyben ő lett a döntőbíró.

– Most pedig – jelentette ki a mágus – leterítem a fedélzetre az újságot.

Ezzel a fedélzetnek a tatfedélzet előtti töréséhez ment, egy acél válaszfalhoz, melyen egy szegecselt ajtó nyílt. Az ajtó alsó széle és a fedélzet között kb. egy három milliméteres

rés húzódott. A mágus félig betolta az újságot az ajtó alá, majd megszólalt.

– Most pedig szahib, én bemegyek az ajtón, maga meg erre az oldalra álla bambuszbottal. Mind a ketten ráállunk a papírra.

Mielőtt még bármi mást is mondhatott volna az összegyűlt legénység harsány röhögésben tört ki. A Második Tiszt megdöb-bent.

– Maga átkozott vén svindler! Maga nyert! – kiáltotta.

A Főgépész éppen úgy élvezte a tréfát, mint bárki más.

– Ma-gát szííípen átverték, Mister – közölte a kárvallottal. Ki gondút vóna ilyen dologra fijarm? Átadta a letéteket a méltóságteljes tar-tását egy pillanatra sem elveszítő mágusnak. A Főgépész megfogta a Második Tiszt karját.

– Gyűjjön és kortyincson egy cseppecskét, fijú! – mondta vigasztalóan. Az a fakir becsapta, de a fogadás be-csületes vót, így hát magának is sportszerűnek köll lenni.

Így tudtunk meg egyre többet a Titokzatos Kelet kifürkész-hetetlen rejtelmeiről.