Negyedik napja esik az eső. Csak hétfőn hagyta abba néhény órára, még a nap is felderengett, gyorsan kivonultam a deckre bakelit léceket fűrészelni a tűzhely felerősítéséhez, de alig végeztem, rákezdett újra, azóta abba se hagyta. Áldom azt a rengeteg eszemet, hogy a cockpitban felhalmoztam pár vödör tüzifát, pontosan ilyen esetre, ha nem lehet az eső miatt leszedni a hajó melletti tüzifarakásról a ponyvát. Így minden reggel amikor kimegyek a hajóra azzal kezdek, hogy begyújtok. Amire átöltözöm már rendesen nyomja is a meleget, meg néha a füstöt is, ha nagyon eltömöm a rostélyt, mert azért a semmi kémény miatt a huzat elég gyenge begyújtáskor, amíg át nem melegszik a füstcső, szóval trükközni kell. A biztonság kedvéért használok egy szénmonoxid riasztót, bár kicsi az esély, hogy szükségem lenne rá, főleg, hogy egyelőre nem kezdtem el használni a drága jó múzeális NDK brikettet, azt a hidegebb napokra tartogatom, most csak puhafával fűtök.
Működik a retesz, ami rögzíti a tűzhelyt és nekiálltam behúzni egy 12V DC és egy 230V AC tápkábelt. Elsőt a gázszivárgás riasztónak, a másodikat a tűzhelyvilágítás és szikragyújtó tápjának. A tűzhely helyén mindezidáig mindenféléket tároltunk, ezeket most persze ki kellett rámoljam. A csupasz fenéklemezt most belülről kemény PUR hablemezzel leszigeteltem, hogy ne a hajó alatti világot fűtsem odakint, aztán viszaraktam a helyére a tűzhelyt. Leegyszerűsödött az élelmiszerhűtés is, nem kell sokat tökölni, mi fér be és hogyan a hűtőbe, elég kirakni a kaját a cockpitba, az Öreg odafent bekapcsolta a NAGY HŰTŐ-t.
