Megint egyedül "élek", "J" kicsit hazajött házimunkázni, így én szaladok időnként haza, hogy tápláljon. Kint egyszerű az étrendem, főleg hidegkaja, de ha hazajövök, rendszerint viszek valami főttet, amit csak melgíteni kell, bár ez, amíg nincs bent a gáztűzhely, csak a szabadtűzön a hajó fara mögött működik. Amúgy a gáztűzhely amint kész a festés (most megint vérszemet kaptam, mert mégse lett a beharangozott rossz időből semmi komoly) pillanatokon belül bekerül a szalon konyhasorában erre a célra szabadon hagyott helyre. Három napja festek mint a gé
p, még a délutáni alvást is kihagyom, de meg is van az eredménye!
Megvan a felépítmények oldala, meg a gunwale körben a deck felett fehérrel és a deck körben vörössel. Ez a szín is történelmi, valaha Nelson idejében az angol hadihajók deckjét azért festették vörösre, hogy csata idején a legénység ne pánikoljon a kiömlő vértől. (Egy régi siófoki klubtárs barnára festette a hajója deckjét {jó randa lett}, mondtam neki, biztos azért, ha bepánikol a kapitány, a legénység ne vegye észre..... Habár a szag...)
Elég utálatos amúgy ez a Rezakril 2K festék. Azért, mert az elképzelhető legjobb az UV állósága, el kell viselni, hogy alig takar, tehát a decken három réteg után is sejlik ahol korábban elcsöpögött a fehér, lehet még egy réteg kell majd, mert amúgy is meg kell oldani valószinűleg a csúszásgátlást, aztán ha meghigitom még így se takar, de mivel villámgyorsan szárad, beragad az ecsetbe munka közben a szálak tövénél tapad ahogy terítem, szóval baromi macerás a festés vele, valójában járműfestésre találták ki szórással, nem ecsetelésre való, de cserébe évtizedekig megtartja kezdeti fényét.
Visszatérve a kajára, azért nem sanyargatom magam, végülis vége a fogyókúrának, (178 magas és 65 kiló vagyok) időnként kiugrom a Tescoba, az van közel a Soroksárin és körülnézek a lejárófélben lévő ezért félárra levett termékek közt, ilyenkor a minőségi árúk is kedvező áron kaphatók, (hja aki hajót épít ott spórol ahol tud) annyi "E" betű van bennük, hogy a lejárati dővel egyáltalán nem kell törődni, én simán megeszem akár a több hete lejárt kajákat is, soha nem volt tőlük semmi bajom, az ember dögevőből szocializálódott az élelmiszerlánc csúcsára, pl ez a kolbász amit a rozsdamentes lapon sütöttem pár napja igazán remek volt tormával és egy sörrel ebédre.
Ma reggel már csak 17 fok volt a szalonban amikor felkeltem, be is fűtöttem a reggelihez, tökéletes a komfort a kályhával. Amíg a gyaluforgácsot, ami zömmel az abrichter vágta apróanyagból áll, csak beszórtam a kályha tűzterébe, mindíg bajom volt a begyújtással, mert eltömte a rostélyt, nem kapott a tűz levegőt és orrbaszájba csak füstölgött, de kitaláltam, hogy egy üres ötkilós festékes latát kifurkáltam, meg sikítóval felhasogattam, szóval egy vaskosarat csináltam belőle, ebbe rakom a forgácsot, jól beletömve, majd beállítom a kályhába, mellé rakok egy bő marék fát, meg a bíedermeyer leánykák loknijaira emlékeztető kézi gyaluforgácsból egy marékkal, ez az elképzethető legjobb gyújtós, meggyújtva azonnal prímán ég és a "kosárban" az abrichterforgács lassú izzás közben elhamvad, miközben a kályha ontja a meleget.
A főárboc egyelőre négyszögletes formában parkol a csarnokban és várja a további megmunkálást, 
de most első a festés, ha kitart még egy kicsit az idő, lefesteném a szalon és a hálókabin tetejét is és akkor tavaszra már csak az algagátló fenékfestés és a cockpit körbefestése maradna.
